Magyar Ipar, 1925 (46. évfolyam, 1-15. szám)
1925-01-01 / 1. szám
A MAGYAR IPAR 1925. januári kötelessége szerint egyesülten kell küzdenünk Magyarország jövendőjéért, Magyarország teljességéért. Meg kell szívlelnünk azt, amire Apponyi rámutatott: testvéri szeretettel kell néznünk egymásra, azokra a munkástársainkra, akik a földet megnövelik, azokra, akik az áruforgalmat szolgálják és azokra, akik az iparosműhelyben végzik munkájukat és meg kell szívlelnünk, hogy ezeknek az érzelmeknek, az öszszetartás, a kölcsönös megbecsülés érzelmeinek Apponyi szerint és mindazok szerint, akik velem együtt tisztes és nyugodt távolból figyelik az eseményeket, sehol sincs oly biztos talajuk, mint »a munkának azokban az embereiben, akik az Iparegyesületben jöttek össze.« Azt üzenem nektek, magyar iparostársaim, innen a végekről, egyesüljünk valamennyien egy gondolatban, egy szervezetben, egy erőteljes, minden akadállyal bátran szembeszálló tömegben, áldozzunk fel hiúsági és egyéb egyéni érdekeket egy nagy érdekért, valamenynyiünk közös, szent érdekéért. Ne vitatkozzunk divatos jelszavakén, ne nézzük, ki tart számot vezéri süvegre. Mindenkinek ott a helye, az egységes csatasorban. Mindenkit az a hely illet meg, amelyet a közért való munkájával megérdemel. Küzdjünk egymással, de nem egymás ellen. Nyújtsunk egymásnak valamennyien testvéri, bajtársi kezet a régiek módjára. Úgy, amint négy évtizeddel ezelőtt a két iparegyesület egy egységbe olvadt össze, egyesüljünk valamennyien ismét egy érzésben, egy munkában, egy célban és egy törekvésben. Ezt üzenem innen, a végekről, azoknak, akik otthon vannak, az ország szívében. Kezdjék meg ott, adjanak példát az összetartásra ,és mindnyájan követni fogjuk őket, akik az uj esztendő hajnalhasadásán reszkető lélekkel lessük országunk hajnalhasadását. Kapás Gábor: Első magyar pépbőr- és gépszijgyár. Margulics M. és Társa gépszijai, gépszij-különlegességei, vasúti bőrárui és műszaki cikkei többszörösen kitüntetve. Budapest, VI., Véső utca 3. szám. Közgazdasági viszonyaink, különös tekintettel iparunk fejlesztésére. Irta: Tóry Gergely, miniszteri tanácsos. (Befejező közlemény.) Az ipari fejlődés előfeltételeiről előbb azt mondtuk, hogy fejlődhetik valamely állam ipara, ha megvan a felvevőképes piac s amellett az ipar képes megfelelő minőségű cikkeket megfelelő áron előállítani. A piac kérdését megvizsgálva, térjünk most át a gyártás lehetőségének megvizsgálására. Ez a vizsgálat lényegében nem lehet más, mint a gyártási önköltség árelemzése. Minden iparcikk ára három tételből adódik össze, ezek: 1. az anyagár, 2. a munkabér, 3. a régióköltség. Ennek a három tételnek az öszszege, a haszonszázalékkal emelve, adja az eladási árat. Versenyképes az az ipar, amelynek önköltségi ára nem magasabb, mint a konkurensé. A kérdés tehát az, hogy ez a három tétel nálunk nem magasabb-e, mint másutt. Anyag alatt ipari szempontból azt értjük, amit az ipar feldolgoz. Nálunk az utóbbi időben az ipari nyersanyag meglétében vagy hiányában szokták keresni az ipar létfeltételének sarkpontját s főként az összeomlás óta, amikor számos nyersanyagforrásunkat elvesztettük, az a felfogás alakult ki, hogy nem fejlődhetik iparunk, mert nincsenek ipari nyersanyagaink. Ez a tétel így beállítva teljesen hamis. A forgalmi eszközök mai fejlettsége mellett minden anyag szállítható, tehát bárhol beszerezhető, csak az a kérdés, mi az ára. Az ipar szempontjából tehát az anyagok szállításképessége az irányadó. A szállításképesség az anyag egységárának és az egységre vonatkoztatott szállítási költségeinek a viszonya, amelybe még az illető anyag romlandósága játszik bele. A szállítóképesség szempontjából az ipari anyagoknak bizonyos akciósugarakat állapíthatnánk meg, amelyeken belül iparilag elérhetők. Ha azonban ezt a kérdést behatóan megvizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy az ipari nyersanyagok túlnyomó nagy része olyan, amelynek akciósugara az egész ipari világot egyformán foglalja magában. Hogy ezt a kérdést kézzelfoghatóvá tegyem, csak egy pár példát hozok fel. Az egész világ pamutipara amerikai, egyiptomi vagy indiai pamutot dolgozik fel, a legtöbb gyapjúgyár ausztráliai vagy délamerikai gyapjút fol és sző; a magyar, francia vagy olasz selyem bárhol elérhető, épp úgy az orosz vagy lengyel len. A textilipar s a vele kapcsolatos konfekcióipar, mondhatjuk, majdnem teljesen független a nyersanyag termőhelyétől. Ugyanazt mondhatjuk a gummi, bőr, fém, gép, elektromos iparról, a fafeldolgozó iparról, az üvegiparról, a parcellán- és falencsiparról stb. Az iparok azon köre, amely a nyersanyagtermelő- emelytől független, oly óriási, hogy könnyebb volna talán inkább azokat összekeresgélni, amelyek az általános szabálytól eltérőleg, a nyersanyagtermeléstől függnek. Ide tartoznak elsősorban azok a mezőgazdasági vonatkozású iparok, amelyek a könnyen romló anyagokat dolgozzák fel, vagy éppen arra vannak alapítva, hogy az egyébként nemi ér