Magyar Ipar, 1925 (46. évfolyam, 1-15. szám)

1925-01-01 / 1. szám

A MAGYAR IPAR 1925. január­i kötelessége szerint egyesülten kell küzdenünk Magyarország jövendőjéért, Magyarország tel­jességéért. Meg kell szívlelnünk azt, amire Apponyi rá­mutatott: testvéri szeretettel kell néznünk egy­másra, azokra a munkástársainkra, akik a földet megnövelik, azokra, akik az áruforgal­mat szolgálják és azokra, akik az iparosmű­­helyben végzik munkájukat és meg kell szív­lelnünk, hogy ezeknek az érzelmeknek, az ösz­­szetartás, a kölcsönös megbecsülés érzelmei­nek Apponyi szerint és mindazok szerint, akik velem együtt tisztes és nyugodt távolból figye­lik az eseményeket, sehol sincs oly biztos ta­lajuk, mint »a munkának azokban az emberei­ben, akik az Iparegyes­ületben jöttek össze.« Azt üzenem nektek, magyar iparostársaim, innen a végekről, egyesüljünk valamennyien egy gondolatban, egy szervezetben, egy erő­teljes, minden akadállyal bátran szembeszálló tömegben­, áldozzunk fel hiúsági és egyéb egyéni érdekeket egy nagy érdekért, valameny­­nyiünk közös, szent érdekéért. Ne vitatkozzunk divatos jelszavakén­, ne nézzük, ki tart számot vezéri süvegre. Mindenkinek ott a helye, az egységes csatasorban. Mindenkit az a hely illet meg, amelyet a közért való munkájával megérdemel. Küzdjünk egymással, de nem egy­más ellen. Nyújtsunk egymásnak valamennyien testvéri, bajtársi kezet a régiek módjára. Úgy, amint négy évtizeddel ezelőtt a két iparegye­­sület egy egységbe olvadt össze, egyesüljünk valamennyien ismét egy érzésben, egy mun­kában, egy célban és egy törekvésben. Ezt üzenem innen, a végekről, azoknak, akik otthon vannak, az ország szívében. Kezdjék meg ott, adjanak példát az összetartásra ,és mindnyájan követni fogjuk őket, akik az uj esztendő hajnalhasadásán reszkető lélekkel les­sük országunk hajnalhasadását. Kapás Gábor: Első magyar pépbőr- és gépszijgyár. Margulics M. és Társa gépszijai, gépszij-kü­lönlegességei, vasúti bőrárui és műszaki cikkei többszörösen kitüntetve. Budapest, VI., Véső­ utca 3. szám. Közgazdasági viszonyaink, különös tekintettel iparunk fejlesztésére. Irta: Tóry Gergely, miniszteri tanácsos. (Befejező közlemény.) Az ipari fejlődés előfeltételeiről előbb azt mondtuk, hogy fejlődhetik valamely állam ipara, ha megvan a felvevőképes piac s amellett az ipar képes megfelelő minőségű cikkeket megfe­lelő áron előállítani. A piac kérdését megvizs­gálva, térjünk most át a gyártás lehetőségének megvizsgálására. Ez a vizsgálat lényegében nem lehet más, mint a gyártási önköltség árelem­zése. Minden iparcikk ára három tételből adódik össze, ezek: 1. az anyagár, 2. a munkabér, 3. a régióköltség. Ennek a három tételnek az ösz­­szege, a haszonszázalékkal emelve, adja az el­adási árat. Versenyképes az az ipar, amelynek ön­költségi ára nem magasabb, mint a konkurensé. A kérdés tehát az, hogy ez a három tétel ná­lunk nem magasabb-e, mint másutt. Anyag alatt ipari szempontból azt értjük, amit az ipar feldolgoz. Nálunk az utóbbi időben az ipari nyersanyag meglétében vagy hiányában szok­ták keresni az ipar létfeltételének sarkpontját s főként az összeomlás óta, amikor számos nyers­anyagforrásunkat elvesztettük, az a felfogás ala­kult ki, hogy nem fejlődhetik iparunk, mert nin­csenek ipari nyersanyagaink. Ez a tétel így be­állítva teljesen hamis. A forgalmi eszközök mai fejlettsége mellett min­den anyag szállítható, tehát bárhol beszerezhető, csak az a kérdés, mi az ára. Az ipar szempontjá­ból tehát az anyagok szállításképessége az irány­adó. A szállításképesség az anyag egységárának és az egységre vonatkoztatott szállítási költségeinek a viszonya, amelybe még az illető anyag rom­landósága játszik bele. A szállítóképesség szem­pontjából az ipari anyagoknak bizonyos akció­sugarakat állapíthatnánk meg, amelyeken belül ipa­rilag elérhetők. Ha azonban ezt a kérdést behatóan megvizs­gáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy az ipari nyersanyagok túlnyomó nagy része olyan, amely­nek akciósugara az egész ipari világot egyformán foglalja magában. Hogy ezt a kérdést kézzelfog­hatóvá tegyem, csak egy pár példát hozok fel. Az egész világ pamutipara amerikai, egyiptomi vagy indiai­ pamutot dolgozik fel, a legtöbb gyapjú­­gyár ausztráliai vagy délamerikai gyapjút fol és sző; a magyar, francia vagy olasz selyem bárhol elérhető, épp úgy az orosz vagy lengyel len. A textilipar s a vele kapcsolatos konfekcióipar, mondhatjuk, majdnem teljesen független a nyers­anyag termőhelyétől. Ugyanazt mondhatjuk a gummi, bőr, fém, gép, elektromos iparról, a fa­­feldolgozó iparról, az üvegiparról, a parcellán- és falencsiparról stb. Az iparok azon köre, amely a nyersanyagtermelő- emelytől független, oly óriási, hogy könnyebb volna talán inkább azokat összekeresgélni, amelyek az általános szabálytól eltérőleg, a nyersanyagterme­léstől függnek. Ide tartoznak elsősorban azok a mezőgazdasági vonatkozású iparok, amelyek a könnyen romló anyagokat dolgozzák fel, vagy éppen arra vannak alapítva, hogy az egyébként nemi ér­

Next