Magyar Ipar, 1928 (49. évfolyam, 1-24. szám)

1928-01-05 / 1. szám

MAGYAR IPAR­ ­ékkal képviselte az Országos Iparegyesület azt az ál­láspontot, amely a kézművesipar szempontjából kívána­tos. Amikor a luxusadó reformja 1925. májusában napi­rendre került, az Országos Iparegyesület több mint 30 oldalas memorandumban fordult a pénzügyminiszterhez és bizonyos az, hogy az ezen memorandumban előter­jesztett érvek sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a kö­zelmúltban előterjesztett tervezet sok tekintetben hala­dást mutat ,a­z eredeti tervezettel szemben, különösen a kézművesipari érdeklő redelkezésekkel szemben. De a legújabb tervezet, még ha eltekintünk a fényűzési tár­gyak listájától, semmiképen sem kielégítő és az Or­szágos Iparegyesület elnöke, Tolnay Kornél volt az, aki a legutóbbi, pénzügyminiszteri ankéten a fényűzési adó reformja alkalmából a kézműipar egyetemének védelmét kérte és annak a kívánságának adott kifejezést, hogy az ipari munka mentesüljön a fényűzési forgalmi adó alól, akkor is, ha az iparos adja hozzá az anyagot, akkor is, amikor a megrendelő szállítja ezt. Rámuta­tott arra, hogy oly megoldást kell találni, amely az iparosok minden kategóriáját egyenlő versenyviszonyok közé állítja és az adminisztrációtól mentesíti. Akadt te­hát szervezet, amely a fényűzési adó kérdését a kéz­műipar szempontjából figyelemmel kísérte, amely annak megszüntetését épen a kézműipar érdekében születése percétől kezdve szorgalmazza és akadt, aki a legutóbbi fényűzési adóankéton is a tervezetet kizárólag a kéz­műipar érdekeinek nézőpontjából tette bírálat tárgyává. Kétségtelen, hogy bizonyos kérdésekben az egyes szakmák érdekei egymással ellentétesek még a kéz­műipar keretein belül is, mint ahogyan a vámvédelem kérdésében például más az érdeke a tímárnak, mint a bőrfeldolgozó iparosnak (szíjgyártó, lábbelikészítő stb.), vagy a takácsnak, mint a szabónak, bármily erős és tökéletes szervezkedés is jönne tehát létre, az eset­­ről-esetre felmerülő érdekellentétek napvilágra fognak jutni. Ebből azonban korántsem lehet azt a következ­tetést levonni, hogy a szervezkedés tökéletlensége okozta egyik vagy másik részletérdek megvédelmezésé­­nek sikertelenségét, nem is szólva arról, hogy az érde­keltségek csak tolmácsolói, védői az érdekeknek, de nem döntőbí­ák az érdekbevágó kérdésekben. De itt most nem szándékozunk kitérni minderre. A történeti hűség kedvéért erkölcsi kötelességünk volt azonban annak leszögezése, hogy sem a vámtarifa, sem a­ fényűzési adó kérdésében a kézművesipar nem maradt védelem nélkül. Mindkét kérdésben az Országos Ipar­egyesület igen nagy eréllyel és felkészültséggel ellátta a védői tisztet és az eredményre való tekintet nélkül be­csületesen megtette kötelességét. BÁRDOS és BRACHFELD műszaki és elektrotechnikai vállalat, mérnöki iroda Budapest, VI., Jókai (Gyár) utca 5. sz. Épít és berendez elektromos telepeket városok, községek részére, valamint világítási erőátviteli és vegyi célokra. Telefon: T. 25-50,117-44. Sürgönyeim: Bárdosfeld WALSER FERENC tűzoltási szerek és szivattyúk gyára, harang- és fémöntőde Budapest, VI., Lomb-utca 34-36. sz. Villamos megálló Váczi-út Láng-gyár Telefon: L. 913—46 Szivattyúk kézi és erőhajtásra. Tűzfecs­­kendők és szerelvények, köztisztasági szerek, gőz­­fertőtlenítő készülékek, harangok és harangállványok. 2 A cukor forgalmi adó váltsága. A hivatalos lap karácsonyi száma közölte a pénz­ügyminiszter 1927. évi 161200. számú rendeletét, amely a cukor forgalmi adójára nézve váltságot, vagy az is­mertebb osztrák kifejezéssel élve fázisátalányt állapít meg. A kereskedelmi és ipari érdekeltségek jelentékeny része már évek óta sürgeti a fázisátalányrendszer meg­honosítását és ez alkalommal a minisztérium többször kifejtett programmjához képest egy részletterületen egy kiragadott árura nézve teremti meg a forgalmi adózás­nak ezt a rendszerét. A rendelet értelmében a vám­tarifa 152., 153. és 154. számai alá tartozó nyers- és fino­mított répa és hasonló nemű cukor és másnemű cukor, a festőcukor kivételével, ezentúl egyszer fizet forgalmi adó­átalányt. Ennek megfelelően a cukornak a behozataltól, illetve az előállítótól a fogyasztóig (feldolgozóig) terjedő forgalmában jelentkező szállításai az általános forgalmi adó alól mentesek. Ezzel szemben adóváltságot kell fizetnie a termelőnek és a behozatali forgalomban a cukor átvevőjének. Az adóváltság alakjára nézve a forgalmi adó rendelkezései irányadók, és a behozatal­nál, amennyiben a szükséges adatok nem állanak ren­delkezésre, az adóváltságot a behozatali vám 60 százalé­kában kell megállapítani. Az adóváltság kulcsa a bel­­földi előállító által forgalmi adóváltság alá eső cukor után 4 százalék, külföldről behozott cukor után 6 szá­zalék. Ez a rendelkezés tulajdonképen a nagy szövetke­zeti központok által affiliált szövetkezetek részére szállí­tandó cukor forgalmi adójának kérdése révén lett aktuá­lissá. A pénzügyminisztérium nem fogadhatta el azt az álláspontot, hogy a nagy szövetkezeti központok az általuk az affiliált szövetkezetek részére szállított cukor után ne fizessenek forgalmi adót. Ez az álláspont annál inkább volt helyes, mert a kincstárra nézve áldozatot jelen­tett volna és a kereskedelem széles rétegeit a szövet­kezetekkel szemben kedvezőtl­enebb helyzetbe hozta volna. A kereskedelem szempontjából a rendelkezésnek tehát csakis kedvező hatásai lehetnek. Két szempontból azonban ez a rendelet súlyos sé­relmet jelent. Az egyik magának a cukornak adókér­dése. Véleményünk szerint ugyanis a 4 százalékos kulcs végeredményben súlyosabb adóterhet jelent, mint az,­­eddigi 2 százalékos forgalmi adó. Ha csak a múlt esz­tendei belföldi magyar cukorfogyasztást vesszük alapul, amely 925.000 métermázsa volt, akkor a kincstár az átalányból bizonyos jövedelmű, több, mint 4 millió pen­gőre számíthat. Ez az összeg meghaladja azt a jöve­delmet, amely a cukor forgalmi adójából folyt be a kincstárnak.. Meghaladja mindenekelőtt azért, mert a bel­földi­ fogyasztásnak legalább 15—20 százalékára tehetjük azt a cukormennyiséget, amelyet részben a nagy el­árusító, túlnyomó részben pedig a feldolgozóipar közvet­lenül a gyáraknál vásárolt, amely összesen tehát egy­szer fizetett 2 százalékos adót. Másrészről pedig te­kintettel arra, hogy a kiskereskedők legnagyobb része átalányozva van, az átalányozás csökkentésével nem va­lószínű, hogy a kincstár teljesen kompenzálja a ke­reskedőket és ezúton a fogyasztást, a váltság által már lerótt adótól. A cukornak a súlyosabb megadóztatása­­annál is inkább esik súlyos elbírálás alá, mert a cu­kor árának, tehát a váltság alapjának majdnem felét t adó, a cukor kincstári részesedése alkotja, mert ha (109.50 pengős gyári árból csak 58.90 P a cukor ára, 40.60 P pedig kincstári részesedés, ez a legmagasabb cukoradók egyike a világon. Még­pedig oly országban, hol az évi termelésnek a belső fogyasztás alig haladja pieg felés és amely cukorfogyasztás tekintetében a kulturnemzetek legvégén halad. A fejenkénti cukorfo­gyasztás ugyanis Magyarországon 11.8 kg., ezzel szem­ben az Egyesült Államokban 54.2, Dániában 42.6, An­golországban 39.5, Svájcban 36.7, Hollandiában 30.9, Csehországban 28.6, Ausztriában 26.3, Franciaországban 33.3, Belgiumban 22.7 és Németországban 22.4 kg. A

Next