Magyar Könyvszemle, 1876 (1. évfolyam, 1-6. szám)
Csontosi János: A „Farkas Lajos”-féle gyűjtemény codexei a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. - 134–140
Csontosi Jánostól. 135 pezik a nyomtatványok gazdagságát ; és ha az egész gyűjtemény belértékének emelése szempontjából különösen hangsúlyozzuk azon körülményt, hogy a kéziratok között 14 XII—XVI-ik századi latin, görög , olasz , német és cseh codexet találunk s hogy a múzeumi könyvtár a Jankowich -gyűjtemény megvásárlása óta ennyi codexxel egyszerre nem gyarapodott, eléggé indokolva lesz a jelen közlemény, mely a könyvgyűjteményhez tartozó e codexek részletes ismertetését tűzte ki czélul. A symbolikus írástól kezdve a legkifejlettebb betűírásig, az írás mint a tudományos ismereteknek a könyvnyomda feltalálásáig kizárólagos terjesztője, fontos tényezőként szerepel az emberiség közművelődési történetében. A hajdan- és középkorból a századok hosszú során át, az írás közvetítésével reánk származott tudományos kincsek, mind megannyi elbeszélői az írás viszontagságos történetének s berértékükön kivül palaeographiai, műtörténelmi, néha nemzeti emlékek is fűződnek hozzájok. És miután köztudomás szerint az őseredeti (autograph) kéziratokat legnagyobbrészt megsemmisítette az idő enyészete s a hajdankor írott emlékeiből még másolatban is — ha szabad így szólnunk — alig egynehány töredék maradt fenn Európa összes könyvtáraiban, a tudomány közszükségévé vált eredeti kézirat gyanánt fogadni minden oly codexet (régi írott könyvet), melynek hatási ideje a középkorig nyúlik fel s mely a közszellem szükségeihez képest különböző időben s különböző helyeken többszörösítve, tárgyánál, ritkaságánál s történeténél fogva , igen tanulságos adatot szolgáltat kora közmívelődési történetéhez. Innét magyarázható azon kiváló érdekeltség , melylyel a tudományos világ a régi kor írott emlékei iránt viseltetik, innét az eljárás, mely számukra a könyvtárakban elsőrendű helyet vindikál. Ezen szempontból végig menni a századok folyamán s az írás különböző phazisait, a mint az codexek és oklevelekben változva alakult, korszakok szerint tanulmányozni, a reánk bírott emlékeket minden sajátságaikkal együtt kritikai szemmel vizsgálni, a valódiakat a hamisítottaktól megkülönböztetni, a többszörösítés alkalmával becsúszott tévedéseket s variánsokat megjelölni, végre az írásnak mint rendszeresen cultivall műágnak összefüggését a könyvfestészettel kimutatni s ezáltal a történet, irodalomtörténet és philologia számára a tért előkészíteni, mindez a bibliographiával karöltve járó kritikai ősírástan 11.