Magyar Könyvszemle, 1895 (3. új évfolyam, 1-4. szám)

1. ÉRTEKEZÉSEK} ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK. - KERESZTY ISTVÁN. A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hirlaposztálya 235

286 A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hírlaposztálya, vállalatnak, a Magyar Írók Névtárának páratlan munkásságú szer­zője, id. Szinnyei József már gyermekkora óta foglalkozott a hazai írókra vonatkozó adatok, róluk szóló hírlapok, folyóiratok és könyvek gyűjtésével. Ő jutott nálunk először arra az igazságra, hogy a hírlapok becse nem múló, s hatásuk, fontosságuk miatt a messze jövőben is hozzáférhetőkké kell azokat tenni. Akadtak­­ugyan hírlapgyűjtőink rajta kívül is, de azok úgyszólván mono­mánia rabjai voltak. Szinnyei volt az első és sokáig az egyetlen, a­ki nem engedte szenvedélyét kicsinyes, önző megszokássá fajulni, hanem helyes belátással és felebaráti szeretettel a maga mérté­két mindenki másra reáalkalmazta és czikkeket írt egy eszmének érdekében, hogy összes hazai hírlapjaink egybegyűjtve, mindenki számára mindenkorra hozzáférhetőkké legyenek. A nagy közönséget, a tömeget, de az intéző hatalmakat is­ nem szokta minden először kimondott gondolat a megvalósításra készen találni. Szinnyeinek is külön meg kellett küzdenie minden talpalatnyi földért, a­hol eszméjének polgárjogot szerezzen. Szel­lemi életünk egyik leggazdagabb letéteményesénél, a Vasárnapi Újság hasábjain." 1862-ben czikksorozatban ismertette a régi magyar hírlapirodalmat; majd áttért az újabb évtizedekre; végre évről-évre bibliográfiai pontossággal s magánembertől alig vár­ható teljességben adta a jelenkori magyar hírlapírás leírását. Hogy mekkora fáradsággal és utánajárással , azzal ki gondolt volna? Pedig ezerszer többet tett: a tudományos érdekű, szó­val az ismertető czikkeket úgyszólván valamennyi lapból kije­gyezte: czímüket, a szerző nevét, a közlő hírlap évfolyamát és számát; ezt az óriási anyagot szigorúan szakok szerint ren­dezte s a nyolcz roppant kötetre való tömeget közhasználatra szánta. Hála érte a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy Szinnyei megbecsülhetetlen repertóriumából a történeti, valamint a termé­szettudományi s mathematikai vonatkozású anyag három kötetét kiadta: sokszorosan lekötelezné az olvasó- és az íróvilágot, ha a többi köteteket is hozzáférhetővé tenné a közönség számára. Ez a két mű újjal mutatott rá, hogy milyen dús és kiaknázatlan kincsesbánya a magyar hírlapirodalom. Ezek a repertóriumok (sajnos, csak 1873-ig, illetőleg 1880-ig terjednek) érlelték meg azt a közmeggyőződést, hogy annak a kincsesbányának kiaknáz­hatóvá kell válnia.

Next