Magyar Könyvszemle, 1895 (3. új évfolyam, 1-4. szám)
1. ÉRTEKEZÉSEK} ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK. - KERESZTY ISTVÁN. A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hirlaposztálya 235
286 A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hírlaposztálya, vállalatnak, a Magyar Írók Névtárának páratlan munkásságú szerzője, id. Szinnyei József már gyermekkora óta foglalkozott a hazai írókra vonatkozó adatok, róluk szóló hírlapok, folyóiratok és könyvek gyűjtésével. Ő jutott nálunk először arra az igazságra, hogy a hírlapok becse nem múló, s hatásuk, fontosságuk miatt a messze jövőben is hozzáférhetőkké kell azokat tenni. Akadtakugyan hírlapgyűjtőink rajta kívül is, de azok úgyszólván monománia rabjai voltak. Szinnyei volt az első és sokáig az egyetlen, aki nem engedte szenvedélyét kicsinyes, önző megszokássá fajulni, hanem helyes belátással és felebaráti szeretettel a maga mértékét mindenki másra reáalkalmazta és czikkeket írt egy eszmének érdekében, hogy összes hazai hírlapjaink egybegyűjtve, mindenki számára mindenkorra hozzáférhetőkké legyenek. A nagy közönséget, a tömeget, de az intéző hatalmakat is nem szokta minden először kimondott gondolat a megvalósításra készen találni. Szinnyeinek is külön meg kellett küzdenie minden talpalatnyi földért, ahol eszméjének polgárjogot szerezzen. Szellemi életünk egyik leggazdagabb letéteményesénél, a Vasárnapi Újság hasábjain." 1862-ben czikksorozatban ismertette a régi magyar hírlapirodalmat; majd áttért az újabb évtizedekre; végre évről-évre bibliográfiai pontossággal s magánembertől alig várható teljességben adta a jelenkori magyar hírlapírás leírását. Hogy mekkora fáradsággal és utánajárással , azzal ki gondolt volna? Pedig ezerszer többet tett: a tudományos érdekű, szóval az ismertető czikkeket úgyszólván valamennyi lapból kijegyezte: czímüket, a szerző nevét, a közlő hírlap évfolyamát és számát; ezt az óriási anyagot szigorúan szakok szerint rendezte s a nyolcz roppant kötetre való tömeget közhasználatra szánta. Hála érte a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy Szinnyei megbecsülhetetlen repertóriumából a történeti, valamint a természettudományi s mathematikai vonatkozású anyag három kötetét kiadta: sokszorosan lekötelezné az olvasó- és az íróvilágot, ha a többi köteteket is hozzáférhetővé tenné a közönség számára. Ez a két mű újjal mutatott rá, hogy milyen dús és kiaknázatlan kincsesbánya a magyar hírlapirodalom. Ezek a repertóriumok (sajnos, csak 1873-ig, illetőleg 1880-ig terjednek) érlelték meg azt a közmeggyőződést, hogy annak a kincsesbányának kiaknázhatóvá kell válnia.