Magyar Könyvszemle, 1928 (35. új évfolyam, 1-4. szám)

4. SZAKIRODALOM - LECHNER JENŐ: A Magyar Nemzeti Múzeum épülete. Ism. DR. KOZOCSA SÁNDOR 109

SZAKIRODALOM 109 torta, e mű fő érdeme az, hogy «nem a mulandó ma számára íratott, hanem csak a jövőben fogja éreztetni hatását. Ott lesz minden magyar tudós és kultúrpolitikus asztalán és termékenyítőleg fogja befolyásolni mindannyiunk munkáját». KOZOCSA SÁNDOR, Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Múzeum épülete. (1836— 1926.) Bp., 1927. A Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egye­sülete. 40, 68­­., 28 m. KOLLÁNYI Ferenc hatalmas könyvtártörténeti monográfiája (1905) után — mely műnek kultúránk szempontjából egyetlen hibája, hogy mindezideig befejezetlen s csak SZÉCHÉNYI Ferenc haláláig tárgyalja a nagy alapító alkotását — LECHNER könyve nemcsak a kiegészítő szerepét tölti be, de tárgyánál fogva az újraalkotóét is. Míg KOLLÁNYI a Múzeum­nak a szó legszorosabb értelmében a történetét vizsgálja, addig LECHNER a művészi szempontokra fekteti a fősúlyt. Könyvében mintegy megjele­níti azt a kort, melyben e monumentális intézmény eszméje felvetődött, majd megérett s szinte az olvasó előtt emeli fel a Múzeum épületét. Dolgozata egyrészt történeti szempontokat tartva szem előtt, másrészt a stílus követelményeit ismertetve készült. Gróf SZÉCHÉNYI Ferenc adomá­nyozásával (1802) kezdi tanulmányát s megvilágítja a nemzet akkori nagy áldozatkészségét, mely JÓZSEF nádor szeretetteljes gondoskodásával párosult, s ezáltal lett a Múzeum «roppant emlékköve az ő nyomdo­kainak». Rámutat SZÉCHÉNYI koncepciójának nagyvonalúságára, ameny­nyiben már 1795-ben hozzákezdett múzeumalapítási tervének megvaló­sításához, hungarikák és más régiségek tervszerű gyűjtésével. Majd rátér a klasszikus stílű épület felállításának történetére, 1837 júniustól az 1846 nov. 16-iki befejezésig. POLLACK Mihály (1773—1855) érdemeiről és művészetének európai értelemben vett értékéről nagy elismeréssel ír s ezért különösen kiemeli azt az okot, amiért korában művét nem tar­tották szépnek s «nem is igen célnak megfelelőnek». (Honderű, 1847.) Párhuzamba állítja POLLACK mester többi önálló művével, így a Deák­téri evangélikus templommal és a Ludovika palotájával vagy a régi pesti vigadóval, mely 49-ben az ostromállapot áldozata lett, s a pálmát a Múzeum épületének nyújtja, mint POLLACK legművészibb alkotásának. Valóban «az ő művei nem antik építmények kópiáiból összerakott mozaikszerű alkotások, hanem az antik szellemétől áthatott művészlélek egyéni megnyilatkozásai». Végül az épületet a belépéstől kezdve a leg­alaposabb áttekintéssel írja le. A Nemzeti Múzeum megépítésének idő-

Next