Magyar Könyvszemle, 1960 (76. évfolyam, 1-4. szám)

SZEMLE - Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957. (Ism. Csüry István) 209

annyit, hogy a besorolásnak megvan a maga szabványa, és jó lett volna, ha ehhez tartja magát az összeállító. A nemzeti filmográfia nemzetközi je­lentőségét húzza alá, hogy megadja a film­címek francia nyelvű fordításait is; e for­dításokat azonban csatolni lehetett volna a főcímlistákhoz, s ebben az esetben nem lett volna szükség a külön betűrendes mu­tatóra. De nem tartjuk következetes eljá­rásnak, hogy míg az előszót, a rövidítés­jegyzéket és a fejezetcímeket francia, orosz, angol, német, olasz és spanyol nyelven adja, addig a címfordításokat csak fran­ciául. A filmográfia szerkezetéről szólva még egy súlyos hiányosságot kell megemlíte­nünk: nincs névmutatója! Mivel az eddigi két kötet egy lezárt egységet alkot,­­— a magyar játékfilmeket tartalmazza 1901-től 1958-ig, — nélkülözhetetlen egy egységes névmutató. Nagy kár, hogy ezzel a szer­kesztő adós maradt. E hiányon talán még lehet segíteni, ha a hazai filmgyártás egyéb területeinek filmográfiája is elkészül, és utána kapjuk meg az egésznek a közös névmutatóját. E megjegyzések nem KOVÁCS Ferenc munkájának értékét vonják kétségbe, ha­nem inkább a módszertani megoldások kidolgozásához kívántak hozzájárulni. A retrospektív nemzeti filmográfia e két első kötetét, reméljük, továbbiak fogják követni, és lassan feltárul a magyar film első hatvan évének minden alkotása a kutatás számára. De ennek a munkának csak akkor van értelme, ha napjaink film­termését is legalább évente számbavesszük. A folyamatos munkában fognak végleg tisztázódni a filmográfia szerkesztési alap­elvei . PAPP ISTVÁN Az Országos Széchényi Könyvtár Év­könyve. 1957. Bp. 1958. Kossuth ny. 402­­. Könyvtáros társadalmunk élénk figyelem­mel kíséri az Országos Széchényi Könyvtár működését és fejlődését. Nemcsak azért, mert az ország vezető könyvtárának ered­ményei mindnyájunkra nézve tanulságo­sak, hanem azért is, mert e könyvtár életé­nek alakulásában — közvetve bár, de igen szemléletesen­­— az egész hazai könyvtár­ügy problémái és perspektívái tükröződnek. Ezzel az érdeklődéssel veszi kézbe az olvasó az induló évkönyvsorozat első kötetét. A borítólap szerencsés színmegválasz­tása és elegáns tipográfiája, a jó papír, a szöveg ízléses és viszonylag hibátlan szedése már az első pillanatban megnyeri a bibliofil hajlandóságú olvasót. (A további évfolyamokat élőfej s a személyneveknél kapitalb­en betűk alkalmazásával lehetne még nyomdatechnikailag tökéletesíteni.) Kedvünk volna a felölelt dolgozatokat egyenként ismertetni, s a fontosabbaknál, vagy legalább a szűkebb érdeklődési kö­rünkbe tartozóknál (KŐHALMI: Vita a könyvtártudományról. ) hosszasabban is el­időzni. Hasznosabb azonban, ha ezúttal a részek helyett az egészre és ezen belül is fő­leg két tényezőre irányítjuk figyelmünket: 1. az Év könyve, mint a Széchényi Könyvtár tudományos arculatának kife­jezőjére és mint szerkesztői alkotásra, to­vábbá 2. arra a képre, amit az Évkönyv a Széchényi Könyvtár általános működéséről ad az olvasónak. A közölt 18 dolgozatnak pontosan a fele vonatkozik közvetlenül a Könyvtárra: egy általános beszámoló a felszabadulás utáni fejlődésről (WALDAPFEL Eszter cikke) négy részbeszámoló egyes munkaterületek­ről (HAJDÚ Helga cikke a kézirattár gyara­podásáról, GOMBOCZ Istváné a külföldi kapcsolatokról, DEZSÉNYI Béla visszate­kintése a hírlaptár múltjára és beszámoló legújabb fejlődéséről, továbbá BELLE­Y Pál és WENDELIN Lidia közös jelentése a kiad­ványokról), egy történeti cikk ( WINDISCH Éva tanulmánya a Könyvtár reformkori munkájáról), végül pedig három, a könyv­tár állományának egyes részeit vagy egyes darabjait ismertető tanulmány. (SOLTÉSZ Zoltánnéé illumináti olaszországi ősnyom­tatványokról, BORSA Gedeoné az ősnyom­tatványokról általában, összefüggésben a többi hazai ősnyomtatvány gyűjteménnyel és SZILÁGYI Erzsébeté LISZT egyik kézira­táról.) Mindehhez hozzátéve, hogy — ha másban nem, abban, hogy jórészt a Könyv­tár anyagából merít — a többi tanulmány is bőven tartalmaz Széchényi könyvtári vonatkozásokat, megállapíthatjuk, hogy az Évkönyv alapos és színes tájékoztatást ad a kiadó intézményről. Erénye, hogy a beszámolók többsége nem hivatalos modorban, hanem tudományos igénnyel, emelkedett elvi perspektívából íródott, és hogy — hála a tematikai változatosságnak s a mindig önálló feldolgozásmódnak — nemzeti könyvtárunk működését, ered­ményeit és gazdagságát a legkülönbözőbb nézőpontokból világítják meg. A kiadvány tájékoztató értékét növelte volna, ha bő­vebben közöl statisztikai és egyéb adato­kat, táblázatokat. A következő évfolya­moktól várjuk a Széchényi Könyvtár funk­cióit, szervezeti és működési kérdéseit elvi szinten tárgyaló tanulmány vagy tanul­mánysorozat közreadását. De erről lentebb még bővebben. Kevésbé kedvező a tanulmányok tárgyi összetételének mérlege, akár műfaji, akár

Next