Magyar Könyvszemle, 1960 (76. évfolyam, 1-4. szám)
SZEMLE - Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957. (Ism. Csüry István) 209
annyit, hogy a besorolásnak megvan a maga szabványa, és jó lett volna, ha ehhez tartja magát az összeállító. A nemzeti filmográfia nemzetközi jelentőségét húzza alá, hogy megadja a filmcímek francia nyelvű fordításait is; e fordításokat azonban csatolni lehetett volna a főcímlistákhoz, s ebben az esetben nem lett volna szükség a külön betűrendes mutatóra. De nem tartjuk következetes eljárásnak, hogy míg az előszót, a rövidítésjegyzéket és a fejezetcímeket francia, orosz, angol, német, olasz és spanyol nyelven adja, addig a címfordításokat csak franciául. A filmográfia szerkezetéről szólva még egy súlyos hiányosságot kell megemlítenünk: nincs névmutatója! Mivel az eddigi két kötet egy lezárt egységet alkot,— a magyar játékfilmeket tartalmazza 1901-től 1958-ig, — nélkülözhetetlen egy egységes névmutató. Nagy kár, hogy ezzel a szerkesztő adós maradt. E hiányon talán még lehet segíteni, ha a hazai filmgyártás egyéb területeinek filmográfiája is elkészül, és utána kapjuk meg az egésznek a közös névmutatóját. E megjegyzések nem KOVÁCS Ferenc munkájának értékét vonják kétségbe, hanem inkább a módszertani megoldások kidolgozásához kívántak hozzájárulni. A retrospektív nemzeti filmográfia e két első kötetét, reméljük, továbbiak fogják követni, és lassan feltárul a magyar film első hatvan évének minden alkotása a kutatás számára. De ennek a munkának csak akkor van értelme, ha napjaink filmtermését is legalább évente számbavesszük. A folyamatos munkában fognak végleg tisztázódni a filmográfia szerkesztési alapelvei . PAPP ISTVÁN Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1957. Bp. 1958. Kossuth ny. 402. Könyvtáros társadalmunk élénk figyelemmel kíséri az Országos Széchényi Könyvtár működését és fejlődését. Nemcsak azért, mert az ország vezető könyvtárának eredményei mindnyájunkra nézve tanulságosak, hanem azért is, mert e könyvtár életének alakulásában — közvetve bár, de igen szemléletesen— az egész hazai könyvtárügy problémái és perspektívái tükröződnek. Ezzel az érdeklődéssel veszi kézbe az olvasó az induló évkönyvsorozat első kötetét. A borítólap szerencsés színmegválasztása és elegáns tipográfiája, a jó papír, a szöveg ízléses és viszonylag hibátlan szedése már az első pillanatban megnyeri a bibliofil hajlandóságú olvasót. (A további évfolyamokat élőfej s a személyneveknél kapitalben betűk alkalmazásával lehetne még nyomdatechnikailag tökéletesíteni.) Kedvünk volna a felölelt dolgozatokat egyenként ismertetni, s a fontosabbaknál, vagy legalább a szűkebb érdeklődési körünkbe tartozóknál (KŐHALMI: Vita a könyvtártudományról. ) hosszasabban is elidőzni. Hasznosabb azonban, ha ezúttal a részek helyett az egészre és ezen belül is főleg két tényezőre irányítjuk figyelmünket: 1. az Év könyve, mint a Széchényi Könyvtár tudományos arculatának kifejezőjére és mint szerkesztői alkotásra, továbbá 2. arra a képre, amit az Évkönyv a Széchényi Könyvtár általános működéséről ad az olvasónak. A közölt 18 dolgozatnak pontosan a fele vonatkozik közvetlenül a Könyvtárra: egy általános beszámoló a felszabadulás utáni fejlődésről (WALDAPFEL Eszter cikke) négy részbeszámoló egyes munkaterületekről (HAJDÚ Helga cikke a kézirattár gyarapodásáról, GOMBOCZ Istváné a külföldi kapcsolatokról, DEZSÉNYI Béla visszatekintése a hírlaptár múltjára és beszámoló legújabb fejlődéséről, továbbá BELLEY Pál és WENDELIN Lidia közös jelentése a kiadványokról), egy történeti cikk ( WINDISCH Éva tanulmánya a Könyvtár reformkori munkájáról), végül pedig három, a könyvtár állományának egyes részeit vagy egyes darabjait ismertető tanulmány. (SOLTÉSZ Zoltánnéé illumináti olaszországi ősnyomtatványokról, BORSA Gedeoné az ősnyomtatványokról általában, összefüggésben a többi hazai ősnyomtatvány gyűjteménnyel és SZILÁGYI Erzsébeté LISZT egyik kéziratáról.) Mindehhez hozzátéve, hogy — ha másban nem, abban, hogy jórészt a Könyvtár anyagából merít — a többi tanulmány is bőven tartalmaz Széchényi könyvtári vonatkozásokat, megállapíthatjuk, hogy az Évkönyv alapos és színes tájékoztatást ad a kiadó intézményről. Erénye, hogy a beszámolók többsége nem hivatalos modorban, hanem tudományos igénnyel, emelkedett elvi perspektívából íródott, és hogy — hála a tematikai változatosságnak s a mindig önálló feldolgozásmódnak — nemzeti könyvtárunk működését, eredményeit és gazdagságát a legkülönbözőbb nézőpontokból világítják meg. A kiadvány tájékoztató értékét növelte volna, ha bővebben közöl statisztikai és egyéb adatokat, táblázatokat. A következő évfolyamoktól várjuk a Széchényi Könyvtár funkcióit, szervezeti és működési kérdéseit elvi szinten tárgyaló tanulmány vagy tanulmánysorozat közreadását. De erről lentebb még bővebben. Kevésbé kedvező a tanulmányok tárgyi összetételének mérlege, akár műfaji, akár