Magyar Könyvszemle, 1965 (81. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - D. Szemző Piroska: Jókai orosz kapcsolatai 339

Közlemények fölhasználta a benne olvasottakat;69 BOZZAI Pál a „legnagyobb csapás"-nak mondotta a folyóirat megszűnését, s epigrammát írt ez alkalomra;70 és köztudott, hogy milyen bizalommal volt BAJZA iránt PETŐFI is. Az általános bizalom és elismerés jele az, hogy az Athenaeum szerkesztőinek sikerült munkatársul megnyerniük a kor minden valamirevaló íróját, az öreg Kis Jánostól kezdve a szárnyukat próbálgató leendő márciusi fiatalokig (BERECZ Károly, ZRÍNYI József, KERÉNYI Frigyes, PETŐFI, TOMPA stb.). Az első szám JÓSIKA nevével büszkélkedhetett; KÖLCSEY a Parainesisszel ékesítette a folyóiratot; NAGY Ignác később itt indította meg életképei sorozatát; EÖTVÖS, KEMÉNY, ERDÉLYI szépírói műveit, PULSZKY, SZALAY László, SZEMERE Bertalan, TARCZY Lajos tanulmányait bocsátotta rendelkezésére; a kritikai melléklap erőssége TOLDY mellett SZONTAGH Gusztáv volt. CZTJCZOR az egyik leg­szorgalmasabb dolgozótársnak ígérkezett, verssel, prózával egyaránt, Pestről való eltá­volítása azonban félbeszakította közreműködését. Sokat írt az Athenaeumba KAZINCZY­ Gábor, a legtöbbet pedig talán VAJDA Péter, aki 1837 júniusától a segédszerkesztői teendőket látta el. KOSSUTH is megígérte részvételét,71 erre azonban nem került sor. SZÉCHENYI távol tartotta magát; az ő szemében BAJZA és VÖRÖSMARTY köre, már ekkor, túlságosan radikális és demagóg volt.72 Egyébként senki sem hiányzott az Athenaeumból, és bár nem bizonyos, hogy mindenki egyetértett irányával (hiszen például PETRICHEVICH HORVÁTH Lázár is írói közé tartozott), a folyóirat páratlan eredményt mutathat fel: a szabadelvűséget olyannyira általánossá tette a közvéleményben, hogy ellenzéki lap létére szinte hivatalos tekintéllyel bírt, amely ellen csak egy törpe minoritás ágaskodott, és rövid idő alatt a nemzetnek olyan szellemi vezérkarát alakította ki, amely bízvást vállalhatott nagyobb és — noha ekkor még senki sem gondolt rá — majdan forradalmi feladatot is. LUKÁCS­Y SÁNDOR Jókai orosz kapcsolatai. 1880. november 23-án JÓKAI Mór az alább következő levelet kapta: Hochgeehrter Herr ! Wie mir mein Freund Zichy Michael schreibt, haben Sie bei ihm im Sommer die beiden von ihm gemalten Prämienbilder zu meinem illustr. Journal „Niwa" pro 1880 gesehen, und zu meiner Freude, daran Gefallen gefunden. Ich mache mir daher ein ganz besonderes Vergnügen daraus, Ihnen ein Expl. dieser beiden Bilder zu Lermontow's Dichtung ,,Der Dämon" zu absenden. Dieselben werden Ihnen per Post von Wandsbeck aus der Artistischen Anstalt von Gustaw W. Seitz, dem ich gestern die betreffende Ordre sandte, zugehen. Ich Hess zugleich dem Packete ein Expl der Jessenschen deutschen Uebersetzung von Lermontov's Dämon beifügen, und wird Ihnen nach dem Lesen des kleinen Poems der Inhalt der Bilder verständlicher sein. Die Titel der beiden Bilder sind: 1) Der Tanz Tamara's oppositio) 69 Vö. BARANYI Imre: A fiatal Madách gondolatvilága (Madách és az Athenaeum). Bp. 1963. (Irodalomtörténeti füzetek 42.) 70 BOZZAI Pál kiadatlan kéziratai. OSzK Kézirattár, Oct. Hung. 999. V. k. 38. 1. és I. k. 119. 1. 71 KOSSUTH levele VÖRÖSMARTYhoz, keltezés nélkül. Vörösmarty emlékkönyve. 116.1. "SZÉCHENYI kifogásairól ld. Naplóját, 1841. nov. 22. (Fontes. 5. köt. 517. 1.). „In Athenaeum wird die Aristocratie besudelt." Egy lapra följegyezte, ami nem tetszett neki. ILOSVAY Rudolf Böngészetéből például ezt: „Az aristocratia mindenütt egyenlő, hazája nincs, csak alattvalói vannak." ROTTECK cikkének­­A forradalmi a közlését is helytelenítette.

Next