Magyar Könyvszemle, 2002 (118. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Orosz Beáta: Milyen könyveket forgatott Csokonai (s miket nem)? 411

Közlemények adásával" kell „rövid és zsínos dalokat szerezni." A költemények művészi megformálása, köny­nyed hangvétele jelzi, hogy ezt leginkább neki sikerült megvalósítani a kortársak közül, kötetével betetőzőjévé, összegzőjévé vált a műfajnak. Mint a fent idézett levélből kiderül, a dalok mellé tervezett jegyzeteket és értekezéseket csupán kiegészítésnek szánta a szerző, ennek a szándéknak azonban ellene mond a tudományos igényesség, pontosság, amellyel azokat készítette. A munka, bár sajnos töredékes, irodalomtörténetileg mégis több szempontból értékes, alaposabb vizsgálatra érdemes alkotás. Nem csupán azért, mert ez az első megjelent magyar nyelvű értekezés Anakreónról­ és az anakreóni dalokról, hanem azért is, mert általa újabb vonásokkal gazdagodik a tudós, sokoldalúan művelt, klasszicista iskolázottsággal ren­delkező, ugyanakkor új utakat kereső költő képe. A tanulmány az első oldalhoz­ írott jegyzettel kezdődik, ez tulajdonképpen egy elméleti beve­zetés, amelyben a szerző összegzi mindazt, amit Anakreónról, költészetéről, műveiről, hatásáról, kiadóiról, fordítóiról, valamint a róla szóló írásokról tudott. Ezután következnek az egyes dalokhoz készült tárgyi és nyelvi magyarázatok. A jegyzetekhez azonban továbbiak kapcsolódnak, mintegy 58 lábjegyzet, amelyekben közel hetven szerzőt és munkát nevez meg Csokonai. A könyvek egy része elméleti, esztétikai jellegű, ezeket főként a bevezetéshez használta a költő, másik a népszerű Anak­reón-kiadásokat és Anakreónról szóló írásokat foglalja magában, a harmadik csoporthoz pedig azokat a lexikonokat, természettani és szépirodalmi műveket sorolhatjuk, amelyekből a tárgyi és nyelvi magyarázatok elkészítésénél dolgozott.­ Ez a hatalmas jegyzetanyag fontos adatokkal szolgál Csokonai műveltségére vonatkozóan. Egyrészt újabb bizonyítékát láthatjuk a költő széles körű tájé­kozottságának, másrészt rámutat azokra az esztétikai munkákra, amelyek irodalmi tájékozódásának alapjául szolgáltak. A felsorolt munkák jelzik műveltségének klasszicista gyökereit, ugyanakkor rávilágítanak egyéni érdeklődésére, új utakat kereső próbálkozásaira is. A lábjegyzetek, források alapos vizsgálata mindezen túl egy érdekes filológiai problémára derít fényt. Csokonai ugyanis sa­játos jegyzetelési módszert alkalmazott (valószínűleg nem csupán ebben a munkájában): jó néhány hivatkozás, cím csak látszólag származik közvetlenül tőle, valójában nem a saját olvasmányai alapján készítette őket, hanem két-három mű szolgált alapul, belőlük idézett, anélkül, hogy jelölte volna. 1. Népszerű és új irányba mutató esztétikai művek Bán Imre Csokonai irodalomelméleti műveltségéről szólva fölsorolja a meghatározó fontosságú elméleti munkákat: „Hogy Scaliger Poetices libri septem (1561) c. nagy művét (MM II. 204, 207, 212) vagy Morhof Polyhistorát (1688-92), Bayle Dictionnaire-jét (1697) jól ismeri, az természetes (mindkettő pl. MM II. 217). Legfőbb irodalomelméleti forrásait: Sulzert, Ramlert (Batteux német fordítóját), Marmontelt maga is felsorolja az Anakreóni dalok »jegyzéseiben«."­ E felsorolás a mi szempontunkból azért különösen figyelemreméltó, mert teljes egészében a­­Jegyzések..."-en 3 Csokonai előtt Révai Miklós írt magyar nyelvű értekezést Anakreónról, de nem önállóan, hanem a német Johann Friedrich Degen tanulmánya (1. a 21. sz. lábjegyzetet) alapján, de mivel nem jelent meg, nem került be az irodalmi köztudatba (a kézirat bemutatását­­. CSAPLÁR Benedek: Révai Miklós élete I-IV., Bp. 1881-1889., III. 415-430.).­­ Itt ez áll: „Anakreóni Dalok Cs. Vitéz M. által, Bétsben, Pichler Antal betűivel, 1803." 5 A lábjegyzetekben megnevezett művek többsége ma is megtalálható a debreceni református kollégium könyvtárában. 6 Vö. BÁN Imre: Csokonai világirodalmi távlatai. In: Költők, eszmék, korszakok, Debrecen, 1997. 293. A zárójelben megjelölt oldalszámokon Csokonai általunk tárgyalt tanulmánya olvasható (vö. Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. MM., Sajtó alá rendezte: VARGHA Balázs., Bp. 1973. II. 204-223.).

Next