Magyar Könyvszemle, 2004 (120. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - SZEMLE - Kerényi Ferenc: Gáspár János 1816-1892. Dokumentumok. Összeáll. Aknay Tibor. Bp. 2003.

Vörösmarty Mihály a székelység iránt érdeklő­dött, bennük látva ősmagyar mitológiájának élő példáit. Toldy-Schedel Ferenc a képzett neve­lők hiányát hangsúlyozta. Bajza József őszintén bevallotta nekik, hogy a hálátlan tanári pályára sohasem gondolt és a klasszikus mondást idéz­te: „Akit az istenek gyűlölnek, pedagógussá te­szik ...” Gáspár János alakjának felidézésére most Ak­­nay Tibor vállalkozott. Összeállította szépapja levelestárát, kiegészítve azt saját enyedi kutatá­saival a Bethlen Kollégium Dokumentációs Könyv­tárában (49 levél); újraközölte egy Pestalozzi­­tanulmány és egy emlékbeszéd szövegét (1845-ben és 1846-ban jelentek meg az Erdélyi Híradóban, Heinrich Pestalozzi születési centenáriuma alkal­mából), melléjük tette két beszédét 1883-ból és 1886-ból (kéziratból közölve). Teljesebb lett a Visszaemlékezés életpályámra textusa is, szin­tén Nagyenyedről kiegészítve. Csak helyeselni lehet, hogy hat olvasókönyvi szemelvény (két me­se és négy tájleírás) is helyet kapott a kötetben. Mondhatni, három évszázad pedagógiai op­timizmusa sugárzik a könyvből. A 18. századé, amelyből Gáspár német szakirodalmi előképek, sőt szövegek után népszerűsítette Pestalozzi mód­szerét, „magyarítva”, azaz ábrázolva egyszer­smind a hazai oktatásügy elképesztően elmara­dott állapotát­­ a felvilágosodástól örökölt re­ménnyel, hogy a világ nevelés útján jobbítható. A 19. századé, amelyben a „Nem tetszeni, ha­nem használni akarok” elve alapján Gáspár és tanár­ nemzedéke megpróbálta a korszerűsítést, a tankönyvírástól a tanítóképzés megindításán át az Eötvös-féle népoktatási törvény végrehaj­tásáig. Meg a közreadó 20-21. századé, amely­ben még van szerző és műhely, aki és amely dol­gozik a magyar neveléstörténet folyamatossá­gáért. Az irodalomtörténet közvetlenül is profitál a kötetből. Hiszen Gáspár János dr. Kemény Zsig­­mond szolgadiákja volt a nagyenyedi kollégiumban, aki a nyári szünidőben felszolgálva kastélyuk­ban, hallgathatta az erdélyi főrangú reformellenzék vezetőinek beszélgetését (78.). De rálapozha­tunk az általa alapított berlini magyar könyvtár (1842) másfél év alatt felgyűlt 219 kötetének összefoglaló listájára (15.); elolvashatjuk azt a két mesét, amelyeket Arany Juliska mondott el neki Nagyszalontán olvasókönyve számára (168— 170.); újratanulmányozhatjuk Tompa Mihály lek­tori véleményét és javítási javaslatait a 3-7 éves korosztály számára, felolvasásra szánt Csemegék harmadik kiadása javára (53-56.). Külön tanul­mányt érdemelne, összehasonlító szövegvizsgá­lattal, miként töltötte fel az olvasókönyv német, fordított történetei helyett a három kiadást (1847, 1854, 1863) magyar népköltészeti anyaggal és olyan munkatársak segítségével, mint Kriza János, Gyulai Pál, hogy a harmadik edíció már Arany János teljes elismerését is kivívja. Aknay Tibor könyvtáros, így a családi hagyo­mány tisztelete és ügyszeretete mellé kutatói eré­nyeket és könyvészeti pontosságot tudott társí­tani. Ezek a már méltatott válogatásban, az eliga­­zítóan alapos Gáspár-portréban (4—10.), a jó név­mutatóban kamatoznak. Az a jogos törekvése viszont, hogy minden szöveget lehetőleg kézirat alapján ellenőrizzen emendálás előtt, jócskán megbicsaklott a technikai szerkesztés teljes hiá­nyában. Ami hiba a számítógépes szövegrög­zítés és -szerkesztés során adódhat, itt - sajnos - megtalálható: a szótárprogram bennfelejtett ma­radványától (aminek következtében az „mta” ré­vén a „számtan” helyett „szóAkadémián” áll - 150.) az áttördelés során sorközépre került kö­tőjeleken és a főnevekre rácsúszott névelőkön át a névmutató hibás sortördeléséig. A terjedelmes (és nem teljes) hibajegyzék csak enyhít a dolgon, de nem magyarázza azt. A helyzet groteszk: a könyv olyan emberről szól, aki egész életét az írni-olvasni tudás méltó elsajátítására fordította és akinek gyönyörű, ízes magyar nyelve ma is élvezetes olvasmány. Gyakori hibánk, hogy a klasszikus irodalom és művelődés népszerűsítése során a legna­gyobbakkal, az utánozhatatlan és követhetetlen zsenikkel szoktunk állandóan példálózni, ami persze sokak kedvét szegi. A szenvedélyes és elkötelezett pedagógus „gyalogszékely” (Aknay Tibor szavával) viszont követhető tanári példa lehet. Kerényi Ferenc

Next