Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 18. kötet, 1900.
HORVÁTH GÉZA és MOCSÁRY SÁNDOR: A Magyar Nemzeti Múzeum Troides gyüjteménye és Erzsébet királyné pillangója
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TROIDES-GYŰJTEMÉNYE ÉS ERZSÉBET KIRÁLYNÉ PILLANGÓJA, HORVÁTH GÉZA 1. és MOCSÁRY SÁNDOR 1. tagtól. Az állatvilág, mint tudjuk, a forró földövön éri el legnagyobb gazdagságát és változatosságát. A tropikus nap pazar bőséggel ontja melegét és fényét, aminek hatása alatt a forró földövi állatok, elsősorban a madarak és lepkék, gyakran igazán bámulatos színekkel és rajzokkal ékeskednek. A nappali pillangók, melyeknek már a mi klímánk alatt is elég czifra és élénk színeik vannak, a forró földövi tájakon fejtik ki legnagyobb színpompájukat. A legszebb s egyszersmind legnagyobb nappali pillangók azok, melyek számára HÜBNER 18 KI-ban a Troides-, BOISDUVAL pedig húsz évvel később az Ornithoptera-nemet állította fel. Már LINNÉ, az állattani systematika megalapítója is elismerte rendkívüli szépségüket, midőn állattani rendszerében a Lepidopterák rendjének élére épen egy ide tartozó fajt (Papilio Priamus) állított, e szavakat irván róla: «Papilionum omnium Princeps longe augustissimus, totus holosericeus, ut dubitem pulchrcus quidquam a natura in insectis productum». (Systema Naturae, Ed. XII. p. 745.) E gyönyörű pillangók az óvilág délkeleti tájain élnek és Kelet-Indiától a Salamon-szigetekig, Khina délkeleti tartományaitól Dél-Ausztráliáig vannak elterjedve. A legtöbb faj az Ázsia és Ausztrália között fekvő szigeteken fordul elő. Nagy színpompájuk általában véve csak a hímeknél van kifejlődve, míg a nőstények kevésbbé feltűnő, egyszerű színekben szerénykednek. XVIII