Mozgó Világ, 1980. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)

1980 / 12. szám - BESZÉLY-FÜZÉR - Sarusi Mihály: A csabai Szajnán

száradjon csak föl ez a sokutcányi pöcegödör. Állhat neki öregtemplom, ez a népség oda minek menne? Mégis jár, menni kell a gazdával, meg hát a Bozse moj hátha segít. Micso­da házak a Városban! Tán ők az első telepesek? Aki meg nem bírja, fusson új faluba? Hátha ott lelnek reá a Paradicsomra? Hát mégsem Paradicsom ez a Csaba? Nem minden­kinek Paradicsom? Akár dolgozol, akár nem? Aztán meg futhatsz, mert tót vagy? Prisztavok, hány Prisztavok! Odaállított, prisztaveni, mert élni kellett, s ha már akartál továbbállni, vagy itt nyomorogni, egy szegényből tíz szegényt csinálni, odaálltál cselédnek valamelyik nagy házhoz. A gazda csak hozzád adta a sokadik leányát, örülhetett, hogy föld nélkül is férjet kapott. Úgy kell neki! Janó inkább megszökött. Fölnyalábolta az ő kedvesét, és irány Jamina. Futott oda a mindenféle napszámos, csak minél messzebb a község városházától, túl a gödrökön, hol nemrég még szőlő virágzott, s­em itt a téglagyár. Az ipar, pajtás, az ipar, az itt a jövendő, van itt annyi agyag, hogy az unokáink is megélnek belőle, Bohnék fölfogadnak, földed sincs mégis megélsz. Hogy alig-alig? Hogy a Bohn-gyárban is robotolni kell? De legalább robotolhatsz, nem kell továbbszaladni, otthon maradsz, Nagy-Csabán! Csaba mellett, immár Jaminában, melyet a Város urai valami királyi ribanc után Erzsébethelynek kereszteltek. Nekik aztán hívhatják, ahogy akarják, Jamina vagy te, Jaminánk, a szegény csabai utolsó otthoni menedéke. Janó nem volt rest, jöttek a gyerekek, Szikszavára tán havonta ha ellátogattak, hogy megy sorod, kisfiam, Janó más, Bodnáknál könnyebb? Nem lett könnyebb, s tán ezért is lett oly vörös a jaminai népkör, izgat­ott Áchim, izgat­ott a poros élet, sóhajt­ott a csabai szik, a bolondító gyári dolog. Föl, föl, ti rabjai a földnek, míg szét nem verték őket. A szik, a szik, nekik mindig csak a szik maradt, a szikkadt élet. Jobb, mint otthon. Jobb mint otthon? Micsoda csehó! Csak kilépsz a gyárból, s máris ott találod magad. Mert ott tényleg jobb, mint otthon. Az asszony csak ordít, ne ordibálj, in­kább adnál több pénzt, az asszony a haját tépi, már megint ittál, hát minek él az ilyen em­ber, ha én ezt tudtam volna, nem költöztem volna veled ide ebbe az átok Jaminába, nem szültem volna neked egy rakás gyereket, vidd ki magad a szikre, ásd el magad jó mélyre, ne is lássalak, te ilyen, te olyan semmirekellő. Hát érdemes hazasietni, rágni a penészes kenyeret, lesni, hogy a más kertje hogy virágzik, elnézni a nagytemplom fölött, gürcölni otthon is, beesni az ágyba, minek? Akkor inkább nyomás a csehóba. Nem akármilyen hely ez a jobb, mint otthon. Nemcsak azért jobb, mint otthon, mert itt aztán kedvedre ordíthatsz, ez inkább csak olyan hétköznapi időtöltés, ami ennél lénye­gesebb, az a fizetés utáni mulatság. Egyeseknek máskor is futja, Janó csak ilyenkor teheti meg. Csakis fizetéskor, és csakis akkor, amikor nem beteg. Mert ha baj éri, nincs pénz, nincs jobb, mint otthon, legföljebb az ivóban potyára lesni, vagy amikor a lányoktól szed össze valami nyavalyát, hiába a fizetés napja, mehet haza,jobb esetben, ha nem töri le na­gyon a dolog, hát az ivóban káromkodik, hogy az anyátok istenit, mert nem mosakodtok. Mondom, fizetéskor a melósok ott tolonganak a csehó körül, majd föllökik egymást, a lányok alig győzik, iparkodnak is, most nem tölthetsz velük annyi időt, mint amikor nincs fizetés. Csak leteszed nekik a taksát, fölrohanhatsz velük a szobájukba, s már mehetsz is, jön a következő. Meleg váltás, szokták volt mondani. Akad csabai is a lányok között, de inkább falusiak. Persze hamar gyökeret eresztenek, innen aztán kizsuppolni sem lehet őket, úgy megszerették Csabát. Janó kedveli is őket, meg nem is, az asszony eléggé lestrapálta magát, ezek meg fiatalok, s egyből fölcsigázzák az érdeklődését. Az asszony tud róla, melyik jaminai asszony ne tudna, de hát ilyen az élet, kutya világ, Jamina. Ezért kár volt idejönni, kupi van a városban is. Csak a szikszavai édesanyja ne tudta volna meg. Megtudta. Sőt azt lehet mondani, ha­marább megtudta, mint a párja. A fia zsebéből épp nála esett ki a huszárzsír! Az meg már sok mindent látott, ilyet is hallott, rögtön megértette, mi történt. Mi történik az ő kedves fiával abban az átok Jaminában. Előbb csak a haját tépte, aztán elmondta a menyének. Ehhez mit szólsz, mojá mn­á? Egy hét múlva az egyik Bohn-gödörben akadtak rá Janó puffadt testére. Nagy meleg volt, vasárnap, a huszárzsír égette a zsebét, valamerre el kellett indulni. Nyomás az alvégi

Next