Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám - ELBESZÉLÉS - Sarusi Mihály: Hadak Úttyik
Lackó, fickó, gömbölyű disznyó. Laci, Laci, Lackó, pad alatt a zacskó. Olga, gyertyát fúj az orra. Márton, kell-e kicsi tárkony? Margaréta, pipaszár, Margitnak a hasa fáj. Mihály, itt ne hálj, menj haza, met anyád vár. Miklós, kotlós, tizet megadott s még öttel adós. Puska, puska, grízgaluska. Péter, minden ajtón bedől. Pista, Pista, lótarisznya, ki a pénzit mind megissza. Piroska, keze lába zsíroska. Samu, Samu sapka, tejbefőtt a laska. Kitették az ablakba, megette a macska. Sanyi, Sanyi sapka, mit eszik a macska? Édes tejet, vert tejet, míg a szeme kimered. Sári, Biri, Borbála, úgy elnyuvad a sárba, mint a tel a kásába, tejet viszen Tordára. Zsuzsika, úgy szól, mint a muzsika. És Palkó és Bandika tényleg nem megy regulának, Kata asszony tüsténkedett. Járjuk tovább, vendéglőkben, otthon is, a férjről bezzeg megfeledkezve. Andalgó, aprózó, arató, árgyilus, árpádfalvi, barát, betyár, mennyi magyari tánc! berzencei, bokázós, botos, borbély, borkca, bojnyik, boszorkány, búcsús, bugaci, bütykös, bundás, ropjad! cirke, cigány, gyors csárdás, lassú csárdás, friss csárdás, tempós csárdás, csalogatós csárdás, csipeszkedő, csizmadia, csűrdöngölő, dobos, dobbantós, dobogó, düledező, egeres, egyenes, énekes, farkas, fáklyás, ferkő, feketesereg, forgós, fricskázó, főzőasszonyok, gombostű, gyertya, gyertyás, gyalogos, gyújtó, gyakor, három az táncgyűjtő, hajdú, halottas, hanák, haragos, háromszáz özvegyasszony, hármas, három tánc, hallgatós, halogatós, hegyezős, halász, hajnali, hipp-hopp, incselkedő, juhász, kállai-kettős, karélyos, kalotaszegi, karádi, kapás, kalamajka, kapatos, kardos, kalapos, kanász, karlátó, kalákás, karingós, kerék, karikázós, kendős, keresztezős, kinizsis, kapd el foggal a tatárt! kintornás, kontyolós, körmagyar, kozákos, kupec, kutyakopogós, kukucskálós, lapátos, lapockás, lassú, lakodalmas, lejtős, leánykapós, lógós, lobbanós, hejretyutyutyu, libbenős, léniás, magyaros, májusfa, menyasszonyfektető, menyegzős, menyasszony, menyasszonypörkölés, mester, nemes, nemeses, négynyüstös, oldalgós, palotás, eztel bírgyad, szomszédpajkos, paraszt, párolás, párnás, pántlikás, pásztor, perdülő, pergő, prés, pünkösd, remegős, rezgő, reverendás, ricálós, róka, sarkanytyús, sárvásári, serkentő, seprűs, sétálós, sátoros, sövényes, soros, süket, süveges, szakács, szarka, szapora, szeredai, szövétnekes, tapsi, tapsos, társalgós, testvér, tóguggoló, toborzó, tótlejtős, tőkés, tolvaj, tározó, tipegős, tedd oda! tűz, ugrós, ugrándi, üveges, varga, változós, vánkosos, verbunkos, vigadós, vígszékely, virradós, virrasztás, vőfélyek, zsebkendős, zsidó, zsinóros, hogy csak néhányat említsünk. Mégis megjött az utolsó behívó, be kell masírozni. Nagymérgesbe, a nagymérgesi ezereshez. Arrafelé egyébiránt a nagymérgesi út a leghíresebb. Azt mondják, hogy Görbe. Az úgy lehetett, hogy amikor Nagymérges még nem volt Nagymérges, a zarándi ember tehénszekérrel menegetett Pozsonyba be. Tudom és én, hogy ő mit vitt, csak azt, hogy mikor ideért, elszenderedett a szekerén. Biza, a tehenyek megérezték, hogy az ostor pihen, s magik meggyára menegettek. Valami jó legelni való füvet találhattak, mer minden jel arra mutat, ha ismeri az ember a tehén szokását, hogy leálltak legelni. Eccel jobbra fordultak s egy ideig menegetve legeltek, másszor balra fordultak s megint egy ideig menegetve legeltek. A szekér meg hol jobbra, hol balra nyomot hagyott maga után, s biza akik utána jöttek, már nem térhettek le a nyomról, met azt hitték, hogy ez az út, így lett aztán a keréknyomból út. Mikor osztán jó út verődött, hát valakinek megtetszhetett ez a tájék, s házakat húzott fel az út mellé. Osztán a komája es, a füve es követte a példát, így osztán lassacskán az útból utca lett. Hogy mét nevezik Zarándi utcának? Hát mét ezen jött a zarándi