Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 3. szám - ELBESZÉLÉS - Sarusi Mihály: Hadak Úttyik

(és akkor a Hódra akasztva a magyar mennyezet) Mikó a gyereket a rossz nyavalya töri, az édesanyya mikó az új Hód fogyün, arra fordul oszt mongya: Új Hód, új királ! Az én gyerekömet A nehézség töri Te vagy a Ráadó, Te vagy az Bevevő, Vedd le róla! Oszt eekezd imátkozni három Miatyán­kat, három Üdvözletet meg hét Hiszekeggyet, három hétig köl­tönni. Még újságkor mongyák: Új Hód: új kiráj! Aggyá né­­kem Jó heteket, Jó hetekbe Jó napokat, Jó napokba Jó órákat, Jó órákba Jó szerencsét, Azután még Jó egésség! Fogfájásról való, akinek a foga fáj, lehöjjön a Hód felé, oszt monygya: Új Hód: új kiráj! Téged köszöntlek Eleven foggal, Döglött féreg­gel! Az én fogam Akkó fáján: Mikó kégyót, Békát eszök! Hódújuláskor akit a hideg lel, ráveti a kerösztöt magára az Atyának és Fijúnak és Szentlélek istennek nevébe oszt mony­gya : Új Hód: új kiráj Házasiti a fi­ját Engem hínak Vendégség­be, De én nem mehetek, Kűdöm a hidegemet, Ügyemet-bajo­­mat kűdöm. Sebes fejükre való, ha a kis lánnak sebes a feje, fő­veszi az ölibe, szalonna fölsejével mökkenyi, oszt mén a Hód­hoz. Új Hód, új királ Férdön atta A lányát, Engem is híján Én nem méh ee, de kűdöm a sebemet. Szömőcsőről való, akinek szömőcső van a kezin, vagy a lábán, vagy pedig a testein, első újságon leül egy sámli székre, osztán söpri visszafelé, előre a lá­bára oszt csak ászt monygya: Dícsértessék a Jézus Krisztus! Azután egy Miatyánkot, egy Üdvözletet meg egy Hiszekeggyel imátkozik, azután monygya: Új Hód: új kiráj! Apró marhács­­káim vannak, Isten uccse eladom! Háromszor kell egymás után elmondani. Akinek szömőcsője van, Hód iránt fa alá ál, há­romszor mökkenyi a szömőcsőjűt zsírral oszt monygya: Új Hód: új kiráj Házasiti a fiját, Hínak lakodalomba, De én nem mék, Esküdöm a fijamat: Mújon el a szemöcsém! És akkor a magyarok istene fölkap a Göncölszekérre, Göncöl szekérre, Kincső szekerére, itt száll le a te csillagod, ott jön fel a te csilla­god, Göncöl híres tátos ember volt, igen tudós, ki mindennemű rejtett dolgokat ismert. Beszélt a madarakkal, fákkal, füvekkel, értette a csillagokat és sok csudadolgot mívelt. Az égbe tűnt el, s amint a Csallóközben éjjelente görbe rúdú kocsiján járt, úgy most éjjelente az égen kocsizik. Szekere a Tündérkirályné sze­kere, olyan nehéz, mint a Döncöl szekere, nehéz vagy, mint a Döncő-szekér, a Döncöl-szekér húzza az egész eget, a Döncöl­­szekér isten nyilával teli, sorjában telerakva még a saroglya is. A Döncölszekérbe ökör van fogva három pár, a középső ökör­nek fülében van a Hüvelypici s onnan hajángat: Cselő hajsz! Göncöl udvarában Gönczöl koszorúja, lánca, szérűje, térítője, vágása, pallérja, Boldogasszonyszekere, Göncöl mása, Urunk visszafelé menvén a szalmaszórásból nagy kátyúba jutott, hol eltörött a szekere rúdja s azóta mindig görbe rudas a kis Gön­cöl szekér. Erőst fölpakolták kenyérrel, cethallal és morzsalék­­kal, azér görbe a rúdja. A magyarok nagyasszonyának társze­kere, ki a kikelet harmatos ajándékával, az ősz gyümölcsével Sarusi Mihály Hadak Ottyik

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék