Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám - SZOCIOGRÁFIA - Nánássy Zoltán: Szükség törvényt bont
Szükség törvényt bont A lakihegyi példa A Csepel-szigeten vagyunk. A 38-as busszal a Budapest határát jelző tábla mellett elhaladva, a környék szétszórt házai, melegágyas kertészetei után sajátságos telepet fedezhetünk föl balra, a szivar alakú lakihegyi adó tövében. A felszabadulás előtt épült majoron, cselédsoron és néhány épületen kívül az összes - csaknem 400 - ház engedély nélkül épült külterületre, zömében zsebszerződéssel, azaz a hivatal engedélye és bejegyzése nélkül szerzett háztáji, illetve téesz-szántóterületre. A házak esetlegesen elhelyezettek, a legkülönfélébb formájúak, méreteikben is eltérőek, sokszínűek, de általában befejezetlennek tűnnek és szegényesek. Az utcákat homokos por lepi be, s csaknem minden kerítés előtt felkupacolt sóderrel találkozunk. 1980 augusztusában szociológus-, jogász-, történész-, népművelő- és építészhallgatók, a BME Lakóépület-tervezési Tanszékének jóvoltából 10 napot tölthettünk Lakihegyen. Interjúkat készítettünk a lakókkal, fotókat és vázlatokat a házakról, de meglátogattuk a hivatalos szerveket és a telekviszonyokba is betekinthettünk. A korábban fringe jellegű település, a rá jellemző elszórt házak, gazdálkodási lehetőségek, valamint a főútvonal, a meglévő telekrendszer, s ugyanakkor a közigazgatás távolisága miatt alkalmasnak látszott a letelepedésre. Nemes Ferenc és Szelényi Iván könyvében a fringe-ről mint életformáról ezt olvashatjuk: „Valamiféle vadnyugati élet illúzióját kelti, teljes szeparáltságot és a természet lágy ölén való életet biztosít.” Valóban, Lakihegyen is érezhettünk egy megfoghatatlan, amolyan békés, vadnyugati hangulatot. Ez a telep külön kis világ, nyugodt és csendes hely, a szűk, homokos utcákon játszadozó sok-sok kisgyerek, az egymásnak segítő szomszédok-barátok családiassá, meghitté teszik, miközben a sorsok és a házak nagyon is kemény életről árulkodnak. A közös gondok, a közös sors miatt különösen erőssé vált az összetartás, az elsődleges alközösség kialakulása, mely J. A. Rex szerint „segít a bevándorlónak kijutni a társadalmi elszigeteltségből és megakadályozza, hogy demoralizálódjék. Ha nem tartozna ilyen kis csoporthoz, minden szükségletét a piacon kellene kielégítenie.” A telepen élők életútját Berkovits György és Lugossy István Lakihegyiek című filmje dokumentálja. Berkovits a Világváros határában című könyvében is bemutat lakihegyi NÁNÁSSY ZOLTÁN .