Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 4. szám - EMLÉKEZET-IRAT - Farkas Zoltán: "Feljegyzések K. magatartásáról"

Valaki tévedett: vagy az, aki akkor Gácsit a Rádióban alkalmazta, vagy Gácsi, aki azt hitte, valóságos panaszokkal foglalkozhat, és nemcsak amolyan rádiós szociális nővérnek tartják. Ez a félreértés idővel a küzdő felek - Magyar Rádió kontra Gácsi Sándor - mély barátságába torkol­lott. Gácsit rendre megbüntették­­ és mindvégig megtartották. Talán mert az a hatalom mindig és egyre jobban szeretett volna tisztességes lenni, szerette volna annak tudni magát. S legalább már méltányolta a tisztességet. Talán így alakult ki az idők során az a különös cinkosság, amely­nek köszönhetően Gácsi később elkészíthette több száz dokumentumműsorát. Talán másképp történt. Talán csak arról van szó, hogy a hivatal­nok is kalandra vágyik, és a kalandokat Gácsi szolgáltatta. Talán főnökei szerették Gácsit. De még nem tartunk itt. „K. József... panaszos levéllel fordult a Rádió levelezési rovatához. Ebben a levélben... a párt­tagságáért folytatott harcában kér segítséget. A levelet a rovat 1958. szept. 13-án megküldte az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságához. A KEB a levélre 1958. október 9-én válaszolt. A válasz lényege az, hogy K.-t ellenforradalmi magatartása miatt elítélték, és ebbe a KEB nem avatkozik be. Ezzel az ügyet le kellett volna zár­ni, mert a levelezési rovat hivatalos ténykedése tovább nem terjedhet. Gácsi... a Rádió levelezési rovata nevében adatokat gyűjtött, meghallgatásokat foganato­sított, nyilatkozatokat szerzett be. Ezek után az általa gyűjtött anyag felhasználásával »Feljegy­zések K. magatartásáról« címmel összefoglalót készített. Ennek lényege az, hogy K. »vélemé­nyünk szerint«, tehát a Rádió véleménye szerint­­ nem követhette el a terhére rótt bűncselekmé­nyeket, ügyét felül kell vizsgálni és a vizsgálat »minden valószínűség szerint« K. igazát tanúsít­hatja. Ezt a feljegyzést Gácsi Sándor a Rádió nevé­ben az alábbi szövegű kísérőlevéllel 1958. de­cember 6-án az összes iratokkal együtt megküld­te Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter elvtárs­nak. A levél szövege: »Kedves Nezvál Elvtárs! K. budapesti lakos panaszlevelét, a levélben foglalt állítások rövid ellenőrzése után küldjük el Önnek... Kérjük, hogy ügyét felülvizsgáltatni szíveskedjék. Érte­süléseink szerint a panaszlevél benyújtása óta K.-t 2 évre ítélték, s jelenleg a Kőbányai Or­szágos Börtönben tölti büntetését...« A Minisztérium az üggyel nem foglalkozott, a beavatkozást illetéktelennek minősítette és fel­kérte a Rádiót, indítson vizsgálatot Gácsi Sán­dor eljárása ügyében.”­­ Ez áll a fegyelmi tár­gyalásról készített jegyzőkönyvben. K. két évet kapott, Szolnokon, majd Kőbá­nyán ült. A jegyzőkönyvben Gácsi azt mondta róla: „Úgy érezte, hogy ügyét nem megfelelően tárgyalták, kérte, vizsgálják meg a pesti maga­tartását, ennek ellenére csak a szolnokit vették figyelembe, és olyan tanúkat hallgattak meg, akiket nem is ismert”. Gácsi írásbeli megrovását 1965-ben törölték. K. ügyének részleteiről a jegyzőkönyvben nem történik említés. Gácsiról közvetlen környezetében is kevesen tudták, hogy ő volt a Közgazdász című egyetemi lap alapítója, első szerkesztője. Láttam, hogy az egyetem elé homokot horda­nak, tűzvédelmi céllal, mesélte egyszer. A Légó kasszájában ötmillió forint volt arra, hogy azt felhordják a padlásra. Gácsi gépeket, autót ku­­nyerált a honvédségtől, tanítási szünetet járt ki, rávette a hallgatókat, segítsenek, hordják föl a homokot. Ebből az ötmillióból lett a Közgaz­dász. Az első szám után az ötmillió maradékát, per­sze elvették a Közgazdásztól. A megjelent lapot engedélyezték, ugyanakkor államosították. Pártállamosították. Az engedélyen az is szere­pelt, hogy számonként hány oldalon jelenik meg a lap, hány képpel, fotóval. Ám Gácsi - abban a hitben, hogy felelősen ő szerkeszti a lapot - fényképet rendelt az összes vörösdiplomásról. Balszerencséjére négynél jóval többen voltak - talán száznál is. Ő viszont a lapengedély és az ehhez illeszkedő költségvetés szerint a fotósnak csak négy képet számolhatott volna el. De ő min­det kifizette. Azonnal kirúgták a laptól. (Gondo­lom, alig várták a megfelelő alkalmat.) Erre ő perre ment. Csanádi professzor, a Rajk-perben edződött kiváló jogtudós (Szőnyi védője volt, irgalmas ítéletet kért, de hiába, a forgatókönyvben nem izgalom szerepelt) azt mondta neki: ha megnyeri a pert, vizsga nélkül ad neki jogból ötöst. Megnyerte. A kártérítés­ként neki járó tízezreket 1956. október 24-re utalták át a pénztárba. Azóta adósa a rendszer. Az is, meg emez is, előre, amelyik most alakul. „Másfél évi küzdelem után nyertem meg a pert, amikor újra dolgozhattam volna, közbe- 48

Next