Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám - INTERJÚ - Farkas Zoltán: "Nem tekintettük magunkat társadalmi erőnek" - Beszélgetés Kis Jánossal, Kőszeg Ferenccel és Lengyel Lászlóval
„Nem tekintjük magunkat társadalmi erőnek” Kerekasztal-beszélgetés a Társadalmi szerződés történetéről Közreműködik Kis János, Kőszeg Ferenc és Lengyel László - A „ Társadalmi szerződés” cím Rousseau-ra utal. De nem csak a címadás volt annak idején meghökkentő, hanem az a hit vagy tévhit, remény, meggyőződés vagy illúzió, amelyből az cseng ki, hogy egy ilyen szerződés megköthető. Valójában akkor, 1987 júniusában látszott arra bármi remény, hogy a politikai átmenetre bármiféle szerződés kialakítható volna? KIS JÁNOS Mielőtt a beszélgetés érdemi részébe belekezdenénk, talán helyénvaló volna, ha néhány szót szólnék ahhoz az orgánumhoz való viszonyomról, amelyben az interjú meg fog jelenni. Azok közé tartozom, akik a régi Mozgó Világ szerkesztőségének elmozdítása után ezt a folyóiratot bojkottálták. Ennek persze gyakorlati jelentősége nem volt, mert engem ez a folyóirat amúgy sem kért volna fel szerzőjének, mivelhogy közlési tilalom alá helyeztek ugyanazok, akik a régi szerkesztőséget eltávolították. Erkölcsi jelentősége mégis volt. Ma is úgy gondolom, hogy a Mozgó Világ jelenlegi szerkesztősége igen-igen jól tenné, ha tisztázná viszonyát a régi szerkesztőséghez. - Ez mit jelenthet? KIS Azt hiszem, a szerkesztőség dolga, hogy ezt milyen formában kívánja megtenni. De jó lenne, ha állást foglalna a szerkesztőségváltással kapcsolatban. Közben azonban megváltozott a sajtó helyzete. Nemcsak azok a személyek tűntek el a színről, akik a Mozgó Világ régi szerkesztőségét elmozdították és az újat kinevezték. Ma már az a hatalom is szétesőben van, amelyik ezt megtehette. Ma Magyarországon a kulturális folyóiratok számára sajtószabadság van. Aki a Mozgó Világ jelenlegi szerkesztőségét nem kedveli, alapíthat más lapot magának. Kulin Ferenc, a régi Mozgó Világ utolsó főszerkesztője, jelenleg az írószövetség új lapját, a Magyar Naplót szerkeszti. Akár a Népszabadság is interjút készíthet Kőszeg Ferenccel, vagy velem. Ilyen körülmények között már nem látom indokoltnak, hogy elutasítsam a Mozgó Világ felkérését. Nos, akkor nézzük a „ Társadalmi szerződés"-t, és egy valóságos társadalmi szerződés akkori esélyeit. Egyáltalán: mikor írtátok ezt, mikor született meg a végleges szövegváltozat? KIS A cím nem Rousseau-ra utal, inkább arra a szóhasználatra, amellyel a hetvenes években Nyugat-Európában több helyütt éltek, és amely valamilyen modernizációs gazdasági paktumot jelentett - megállapodást a kibontakozás költségeiről és esélyeiről. Vagyis egyfajta válságkezelést, válságelhárításban való kölcsönös közreműködést, a politikai partnerek megállapodását? KIS Igen. Megegyezést egy olyan válsághelyzet kezeléséről, amelyet nyílt pártpolitikai küzdelmekben valószínűleg nem lehetne megoldani. Magyarországon persze nem arról volt szó, hogy nyílt pártpolitikai küzdelmekben nem kezelhető helyzetre keressünk megoldást, hanem az vált nyilvánvalóvá: ideje megkezdeni az átmenetet a többpártrendszer felé. Ez az átmenet lassúnak, a remélt eredmény távolinak tűnt, ezért gondoltunk arra, hogy valamiféle megegyezéssel kellene a pártállam, az állampárt hatalmát korlátozni. A beszélgetés elején elhangzott kérdés minden bizonnyal arra utal, hogy talán túl merészek voltunk, amikor abban bíztunk, hogy egy ilyen szerződés létrehozható. Utólag persze annyiban is naivnak tetszhet ez a programjavaslat, hogy a történelem nagyon gyorsan túlszaladt rajta. De azért a megközelítés ésszerűségét igazolja, hogy valami hasonlóra mégiscsak sor került Kelet- Európában, nevezetesen Lengyelországban. A lengyel megállapodás alapszerkezete nagyon hasonlít a „Társadalmi szerződés”ben javasolt megoldáshoz. KŐSZEG FERENC Ennek ellenére, szerintem, mégis van valami 18. századi ebben a koncepcióban, nevezetesen hogy két jogelv, két legitimációs rendszer közötti szerződésről van benne szó. Talán még előbb is, talán már a 17. században kezdett kialakulni a kompromisszum az Isten kegyelméből való abszolút uralom és a népfelség elve között, így tudomásul vettük a párthatalmat - bár legitimációjáról szó sem lehetett -, és igyekeztünk volna vele egy rendszerben érvényesíteni a népfelség elvét.