Mozgó Világ, 1999. január-június (25. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - DEMORATÁK ÁRULÁSA - Lengyel László: Respublikát a demokrácia ellenében
Lengyel László Respublikál a demokrácia ellenében „Nem vezet jóra, ha erősebb elveket vallunk, mint amilyen erős a jellemünk. ” Chamfort: Aforizmák A kilencvenes évek parlamentáris demokráciái és féldemokráciái négyféle egymással ellentétes antidemokratikus kihívásnak vannak kitéve. Az első a nemzeti-népi, szélsőségesben rasszista politikai mozgalmak előretörése. A második a liberális reformdiktatúra. A harmadik a regionális-szecessziós politikai mozgalom antidemokratikus és antiparlamentáris magatartása. S végül a negyedik a republikánus, újkonzervatív eszmerendszer és mozgalom, amely a köztársaságot „védi” a demok 3rácia „szélsőségeivel” szemben. A nacionalista kihívás A szovjet típusú társadalom felbomlása, a kelet-közép-európai átalakulási folyamatok nemzeti, vallási öntudatra ébredést váltottak ki az Elbától keletre. Nemzeti és vallási csoportok követeltek maguknak nemzetállami önállóságot, s a parlamentáris patrióta erők mellett valamennyi országban megjelentek az antidemokratikus, sovén és rasszista mozgalmak és pártok is. Ahogy az 1918 utáni kisállaim, nemzeti önrendelkezési folyamatok szélsőséges nemzeti indulatokat és a parlamentáris demokráciával szembeni kételyeket váltottak ki a térségben, úgy az 1989 utáni nemzeti ébredés sem találta meg igazán a békés parlamentáris politizálás formáit. A kelet-európai országok egy része a kommunista és/vagy szocialista kemény és/vagy puha diktatúrát tehát nemzeti diktatúrára, parlamentárisnak álcázott féldiktatúrára cserélte. Azokban az országokban pedig, amelyek legközelebb kerültek az európai piacgazdasághoz és tömegdemokráciához, ugyancsak voltak történelmi pillanatok, amikor a nacionalista mozgalmak veszélyeztették az ingatag demokráciát. Lengyelországban és Magyarországon nemzeti sérelmeket emlegettek fel, pártharc alakult ki a nemzeti-népi-keresztény és az urbánusszekularizált-szociálliberális erők között. Ám éppen az mutatja ezeknek az országoknak a nemzeti kommunizmusokkal vagy nemzeti szocializmusokkal szembeni viszonylagos védettségét, hogy a nacionalista szélsőségeket sikeresen utasították vissza. (Az 1991-92-es lengyel, illetve magyar szélső-nacionalizmusok veszedelmére mind a lengyel, mind a magyar politikai közvélemény azzal válaszolt, hogy a választásokon kiszavazta a hatalomból nemcsak a szélső-nacionalistákat, de még a középre húzó nemzeti-konzervatív pártokat és mozgalmakat is.) A kelet-közép-európai nacionalizmus és rasszizmus éppen a hajdani Közép- Európában ért össze a más gyökerekből táplálkozó nyugat-európai nacionalizmussal és rasszizmussal. A francia, a német, az olasz, az osztrák idegen- és Európa-ellenes, rasszista szélsőjobb Le Pen Nemzeti Frontja, a német republikánusok, az olasz neofasiszta Nemzeti Szövetség, Haider Szabadság Pártja - a kilencvenes években jutott el nemcsak a parlament, hanem a helyi, sőt az országos hatalom küszöbére. A nacionalista mozgalmak és pártok a nemzetállam védelmét kívánják a glo-