Mozgó Világ, 2000. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 1. szám - KONZERVATIVIZMUS ÉS JOBBOLDALISÁG - Lengyel László: Az ifjú király és a Dagadt lovag

Lengyel László Az ifjú király és Dagadt lovag - Olvastad, barátom, a kancellária tanácsosának kifüggesztett röpiratát, a Há­rom uzsorakor, hat rontás, kilenc fosztást? Te olvasó és értő ember vagy, s tán meg tudod magyarázni, mi a veleje. Manapság Dániában, mióta a derék Fortinbras oly határozottan és eltökélten uralkodik, egyre-másra jelennek meg a tanácsnoki hirdetmények. Nekem Isten és apát maink a kolostor gazdálkodásában adott helyet és tisztességet, így aztán ta­lálkozom udvari nemessel és faszállító fuvarossal, kelmeárus kalmárral és sidó pénzváltóval, akik szeretik használni olvasási tudományomat. - Átfutottam rajta fél szemmel - mondtam szerénykedve a derék Marcellusnak, aki a kardforgatásnak mestere, de betűt nem sillabizál s velejét röviden átadha­tom neked. Minden bajunkról, elmaradt zsoldról, üres kincstárról, taljánoknak és ángliusoknak történt eladósodásunkról előző királyaink gonosz kincstárnokai és az ármánykodó sidók tehetnek. Az erdei Dagadt lovag az egész világ ellen - Sejtettem mindig - bólintott rá sötéten. - Emlékszem is, hogy az erdei Dagadt százszor is hirdette ezt. Nem véletlen, hogy várának fokára mindig kitűzi egy-egy­sidó bankár, s ha más nincs, hát angliai kereskedő fejét. Mindig mondá, hogy e kurva kopaszok magas cipőkben járnak, kulcscsomóval az övükben, és ha az em- 123 bér tisztességes hitelt kér tőlük, akkor még biztosítékot kérnek. Övék a bőség szarva, s nekünk jut a nincstelen nemesség. Ők mind együtt, mi egymagunk. Ezért Dagadt, az éjszaka rendjének lovagja régóta hírli, hogy a külső világban csak becstelenség, falainkon belül pedig árulás uralkodik. Csak azt nem tudtam, hogy immár királyunk is vallja a száműzött Dagadt lovag e hasznos elveit. De mit mond a nemes tanácsnok, hogyan történtek a dolgok? - Könnyen és egyszerűen. Jó huszonöt éve annak, hogy a királyi kincstárnokok összeesküdtek külországi bankárokkal és a hozzánk befogadott méltatlan sidókkal drága királyságunk eladósítására. Céljuk az volt, hogy Dániánkat a külhontól füg­gővé tegyék, ezért királyunknak annyi hitelt szereztek, amennyit csak lehetett, majd mikor királyságunknak fizetnie kellett, sanyargatni kezdték derék népün­ket. Nem átallták pénzüket kamattal visszakérni, s mikor hitelünk alább szállt, még ilyen-olyan biztosítékot is követeltek. Nemes erkölcseinket megrontották, ki­rályságunkat romba döntötték. - Aljas, gálád tett, mondhatom. De mégse érem föl egyszerű katonaésszel, hogy vajon nem az udvar múlatta el a gaz­sidóknak és más efféléknek hiteleit, nem mi, Dánia nemes urai mentünk-e oly hadjáratokba, hol lerongyosodni le­hetett, de meggazdagodni nem? Miért jó e gazoknak, ha mi eladósodunk? Te, barátom, meddig hiteleznéd kolostorod pénzét olyanoknak alacsony percent­re, kikben meg nem bízhatsz, kiknek vállalatai mindegyre hullámokba buk­nak? Meggondoltam jól a választ, tudtam, hogy fejemmel játszom. A kocsmában már mindenki minket figyelt, s a kockázók letéve a kockát merőn nézték nyakamat. Az előző király emberei, emlékezhetnek, gyáván mérgeztettek. A jó Fortinbras alatt eme fekete ruhások tőrrel esnek hátulról nyakadba, vállalván a kockázatot, hogy

Next