Mozgó Világ, 2001. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)
2001 / 10. szám - ESSZÉ - Kovács Péter: Modern magyar művészeti múzeum?
teremtett az oktatáson belül úgy akartam ennek az elitnek segíteni, hogy amit kap, az ne adomány legyen, hanem a tehetségének járó díj. S az is célom volt, hogy ez az ösztöndíj tömegessé váljon. Bár néha elhangzott, hogy az ösztöndíjat az SZDSZ klientúraépítésre használja, ez teljesen hamis érv volt, komolyan ezt soha senki nem állíthatta. A jelenlegi kulturális és oktatási felső vezetésben is sokan vannak egykori Széchenyi-ösztöndíjasok. A Fidesz káderei, a jelenlegi miniszter is Széchenyi-ösztöndíjat kapott, majd az ösztöndíj egyik alkuratóriumába került. Kiss Ádám, a felsőoktatási referens szintén Széchenyi-ösztöndíjas volt. És akik maguk kutatóként, egyetemi tanárként annak idején elfogadták, azok a kormányváltás után előszeretettel vettek részt annak az intézménynek a szétverésében, amely - kutatóként, értelmiségként a politikától való függetlenségüket, egzisztenciális függetlenségüket biztosította. Széchenyi István-ösztöndíjjá alakították át, az évi 500 fős keretet lecsökkentették 150 főre, csak 40 év alattiak kaphatják, és csak a minimálbér háromszorosát, nem nyolcszorosát, mint a mi időnkben. Én persze megértem, hogy aki a kézből etetés híve, azt ettől az intézménytől kileli a hideg. Mert aki Széchenyi-ösztöndíjat kap (valószínűleg ezért nem kap ma már), azzal a hatalom nem tud mit kezdeni, mert annak megvan a megélhetése, az nincs kiszolgáltatva a politikának. Annak - bocsánat a kifejezésért, de ez a helyzet - a hatalom tehet egy szívességet. Kovács Péter Modern magyar művészeti múzeum? A Mozgó ez évi áprilisi számában olvashattuk Kovalovszky Márta álmélkodó összefoglalóját (A csodák palotája) az új Nemzeti Színház szomszédságába tervezett művészeti múzeum titokzatos és fordulatos történetéről. Kovalovszkynak a művészettörténeti szakma nevében ott megfogalmazott kérdései jórészt máig megválaszolatlanok maradtak pedig időközben az épület tervezési munkái a Zoboki, Demeter és Társaik Építészirodánál már a befejezésükhöz közelednek. Ma sem tudjuk igazán, hogy ki volt a múzeum ötletének az igazi gazdája, hogy ki hozta meg a döntést (ha tényleg meghozta) az új múzeum alapításáról, és az ígéretek ellenére mostanáig sem hirdettek meg pályázatot a jövendő intézmény vezetésére, és nem tudunk a beruházást irányító miniszteri biztos ugyancsak megígért kinevezéséről sem. Figyelemre méltó változás azonban, hogy júliusi dátumozással és augusztus 1-jei építészirodai iktatással született egy fél szerzői ív terjedelmű „általános koncepció”, amelyből legalább világossá vált, hogy a készülő mű végül is nem a „kortárs”, hanem a „modern” magyar művészet bemutatását fogja szolgálni. Az írás szerzője Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, akinek mostanában jelent meg szép kiállítású kötete a tizenkilencedik század végi akadémikus történeti festészet ünnepelt mesteréről, Benczúr Gyuláról. A „koncepcióból” nem derül ki, hogy ki volt annak a megrendelője, mint ahogyan az is talányos, hogy elkészítésére miért olyan szakembert kértek föl, akinek egész eddigi - egyébként igencsak tiszteletre méltó - tevékenysége meglehetősen távol áll attól a fogalomtól, amit a „modern magyar művészet” címszó takar. Önmagában ez persze még nem vol