Mozgó Világ, 2004. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
2004 / 7. szám - -RÓL, -RŐL - Almási Miklós: Dr. Kafka elintézi - Lengyel László: Szorongás és remény
valamit. No persze, az a pártfegyelem... Befejezésül csak megismételhetem, hogy Huszár Tibor elismerésre méltó szerepet vállalt, betetőzve azt, amit megkezdett Bibó-interjúkötetével és folytatott Kádár-életrajzával. Nem hallgathatom el viszont, hogy olvasás közben sokszor hiányoltam a kiadói szerkesztőt. Téves dátumok, eltévesztett keresztnevek és hasonlók - bosszantó pöttyök egy jelentős könyv oldalain. Huszár Tibor: Beszélgetések Nyers Rezsővel. Budapest, 2004, Kossuth Kiadó, 452 oldal, 2800 forint. Almási Miklós Dr. Kafka elintézi „Jó napot kívánok.” „Tessék!” „Jöttem felelni.” „Azt nem lehet!” „Úgy értem, megfelelni.” „Azt lehet, itt a lista, tessék kipipálni, ami teljesítésre került, ha háromnál több üres kocka marad a végén, a viszontlátásra.” „Köszönöm, leülhetek?” „Nem állva kell megfelelni, hisz az olyan, mintha felesküdne. ” „Jó, de nekem a golyóstollam, az nem ír felfelé . Bocs, ez csak olyan kafkai rémálom. Nem is folytatom, de apropója Lengyel László új könyvének központi fogalma: a „megfelelési paradoxonok” sora. Amiben az a cső, hogy ha teljesíted, belső konfliktusaid lesznek, ha nem teljesíted, „külsőkkel” szembesülsz, vagyis rossz fiú leszel, lepontoznak - és pl. nincs elismerés, tehát nincs kölcsön, támogatás stb. Mi tehát ez a „megfelelési követelmény”? Arról van szó, hogy már az első, majd a második világháború, aztán a kommunizmus összeomlása után mindig volt valaminő norma, amit a nyugati hatalmak felállítottak, s amit a legyőzötteknek vagy rendszerváltóknak teljesíteniük kellett, ha tagjai akartak lenni a fejlett világ, Európa, ill. most a globális rendszer klubjának. Sok pontja van, s voltaképp a modernizálásról szól, de a politikában pl. kizárja a szélsőségeket (ezért nem lehetett Olaszországban EP-, ill. fasiszta kormányalakulat, ezért nyaggatta Európa az osztrákokat Haider elküldése ügyében, ezért vannak bizonyos kötelező előírások a költségvetési hiányt, inflációt stb. illetően). Aki nem teljesít, azt nem veszik be, tehát kívül marad. Aki felmondja a vállalt kötelmeket (pl. felmondja az adósságtörlesztést), az nem teljesítő lesz, és jó időre kiírja magát a civilizált országok közül. Kemény akadály, vettük, vesszük. Erről mondja Lengyel, hogy a megfelelési követelménynek való megfelelés állandó ellentmondások szülője. Ilyen mindjárt az első - a legkeményebb -, a teljesítési vagy sérelmi politika. „A kelet-közép-európai államokban állandóan ütközik a teljesítési politika, a globalizációs alkalmazkodás a sérelmi politikával, a nemzet- és államépítéssel... A kényszeres teljesítési politika éppúgy választói elégedetlenséget válthat ki, mint az európai csatlakozást, a piacgazdaságokba való beilleszkedést akadályozó nemzetpolitika.” Háát, mit mondjak, nem irigylem magunkat. 103