Mozgó Világ, 2007. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
2007 / 9. szám - -RÓL, -RŐL - Molnár Gál Péter: Az is bolond, aki ... - Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői; Karnyóné
Dramaturgkettősként mindegyik abban bízott, a másik úgyis elolvassa. Mindjárt az elején van Rozália kisasszony kínosan hosszadalmas referádája a korabeli irodalmi viszonyokról, pesti lapalapításokról, költemények magyarra átültetéséről. Csupa időszerűség. Csupa újdonság. Friss hír. 1793- ban. Kölönc, akadályozó nehezék 2007- ben. Filológiai humor. Tudákos viccekkel, amik csak a magyar rokokó szakos tanárokban keltenek derültséget. A jezsuita színjátékok valóságfeletti látványosságaival, a minoriták realizmusával szemben a protestáns iskoladrámák vitadarabok. A katolikus iskolai színház mutatósabb. A látvány kárpótol a latinul mondott szöveg ünnepélyes érthetetlenségéért. A protestáns színjáték intellektuálisabb. Fegyverneki leányának, Rozália kisasszonynak erotikamentes a kapcsolata a címszereplővel. Literatúrától zizegnek. Pálóczi Horváth Ádámról értekeznek, a francia Volterről meg a német Lesz Ingről. Meg nem él ez mai színpadon, ha mégoly buzgalommal átdolgozzák is. Megélt (volna) azonban iskolai színjátszók dobogóján - mint a sokáig Csokonaira fogott debreceni Poétacenzúra, ahol ugyancsak műveltségükről adnak számot a színen versengő deákok. Szópárbaj. Ki tud többet az irodalomról?-licitálás. Nézők a vásár idején beszekerezett szülők, a játszók rokonsága. Elragadtatottan nézik csemetéjük maskarás irodalmi vizsgáját. A méla Tempefeit szerzője az időközben Budán megindult Kelemen László-társulat (versmondással bajlódó) képességeit figyelembe véve írta meg, de elsősorban debreceni diákokban látta első előadójukat. A szerelmi vonal átadta az elsőbbséget a sótalan irodalmi okoskodásnak, mert Rozália fiúra íródott. Szoknyás-rokolyás diáknak szánt szerep. Valószerűbbnek látszott, hogy tanulók játsszák el, semmint Moór Anna és Sehi Ferenc alakítsák. Noha Csokonai megemlíti Lavottát is, aki a pesti színjátszók karmestere volt. Neki kellett volna zenét összeállítania az esedékes előadáshoz. Bevégezetlen a mű. Kidolgozatlan maradt az utolsó kilenc jelenet. Hamvaiék befejezték. Híven a fennmaradt nyomokhoz. Csokonai nem akarta lezárni dramatizált irodalmi kiáltványát wiener schlusszal, ami még a Marica grófnő idejében is működőképes dramaturgia-közhely Bécsben. Tempefőiről kiderül, hogy báró. Hajót hallottam. Csokonai terve szerint: gróf. Brammer és Grünwald operettlibrettójának Török tiszttartója igazából Endrődy gróf. Mielőtt megkezdődik a Tempefői, már folyik az előadás. A Sebő együttes szembeülve a nézőtérrel, növekedő indulattal muzsikál. Dalfeldolgozásokat húznak, tekernek, nyüstölnek, nyúznak, nyitányául a következőknek, amikor végigkísérik a cselekményt a szín fenekén - Horesnyi Balázs & Sebő Rózsa könnyed háttere mögött. Vagy az átvilágított szövőmek mögül betűnnek a térbe, előbukkanva játszanak. Hangsúlyozottan zenés darabként adják a Tempefőit. Nem csak az eredeti - Csokonai-versekkel kiegészített - dalos játék felépítése miatt. A cselekmény mögött, a kultúrának nehezen engedő ország nagyothallása mögött kontrában szól a népzene. A cselekmény kezdetén a kedves Sipos Vera rokokó kisasszonykaként hatalmas rézfúvóssal teletrombitálja a színpadot. Erős színi őrültséget ígér a bolondos felütés, amit a rendező hol bír lépéssel, hol lemarad önmagától. Fekete Ernő is hangszerszólóval mutatkozik be. A többi szereplőnek nem jutott zeneszerszám. Csokonai fejre áll. Ellenkezőjére vált. A mecénástalan maradt magyar költő követelőző, elkényeztetett öntúlértékelőnek hat a színpadról. Tempefői (többször megismételt) rajongása nem lelkiismeret-háborító kifakadás, de nyűglődő követelőzés. Csokonai sanyarúságát vidám képpel szenvedte el. Szuszmír kályhafűző elrettentésül darabba illesztett népmeséje Bodrogitól elbájoló lesz. Életteli. Súlyos. Irodalmas affektációktól mentes. Őszinte színpadi