Mozgó Világ, 2007. július-december (33. évfolyam, 7-12. szám)
2007 / 9. szám - -RÓL, -RŐL - Molnár Gál Péter: Az is bolond, aki ... - Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői; Karnyóné
csit, a fél lábára sánta, vonzóan megnyugtató dajkát, a kedves és szolidáris lánytestvért, az apai kihallgatásokat és fenyítéseket, a hazugságokban és féligazságokban tomboló fantáziát, a laterna magica életre szóló bűvöletét. Látjuk a különbözőségeket is (a gyűlölt báty kiírását, az egyben létező világ éles, a feloldás és megszabadulás lehetőségét is meglebegtető kettéválasztását stb.), a regényes forgatókönyv és mozifilm eltéréseit (az idősebb nővér, Amanda kivágását, a nagybácsik zsaroló akciójának kudarcát, Jacobi gyerekmentő akciójának földöntúli megtámogatását, Vergerus szellemének visszatérését és ezzel a belső démonoktól való örökös kísértés fenyegetését stb.). De tudjuk és érezzük, hogy ez a lényegen mit sem változtat: a szemgyönyörködtető életképek, a látomások és az egymásra játszott valóságrétegek révén Bergman tisztítótüzében merítkezünk meg, a lélek legmélyére teszünk utazást. Ugyanazt csináljuk, csak más horizonton (hiszen itt gyermekként, ott felnőttként döbbenünk magunkra), mint a Jelenetek egy házasságból és utójátéka, a legvégső tévéfilm, a Sarabande szemlélése közben. A Fanny és Alexander teljes, csorbítatlan egész, amelyet szoros szálak kötnek valamennyi kitalált és a valóságban Csak óvatosan, ha könyvszekrényhez engedi valaki Hamvai Kornélt! Ráugrik. Olvasni kezd. Mielőtt végére érne a drámának, átírja: Vitéz Mihály Tempefőijének csupán a címét mutatta meg neki Lőkös Ildikó (a Színházi Dramaturgok Céhének elnöke, a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnáziumtól is létező Bergman-alakhoz, túlterheltsége ellenére mégis rendkívül egyszerű, alázatos és szinte kockáról kockára feledhetetlen. „Itt megállhatna a vetítőgép. A film remélhetőleg elszakad, vagy a gépész tévedésből összehúzza a függönyt, vagy rövidzárlat következtében sötétségbe merül az egész mozi. De nem így történik. Azt hiszem, az árnyak folytatják játékukat, habár a jókor jött félbeszakadás hamarabb véget vetne kellemetlen közérzetünknek. Lehet, hogy nincs szükségünk többé gépre, lencsére, film- és hangszalagra. Most behatolnak érzékszerveinkbe, mélyen a recehártyánkba vagy a fül legfinomabb járataiba. Csakugyan ez történik? Vagy csak úgy képzelem, hogy az árnyaknak hatalmuk van, őrjöngésük a képkockák nélkül is tovább él, ez a siralmasan pontos menetelés: másodpercenként huszonnégy kép, percenként huszonhét méter?” (Persona) Bergman meghalt, de a Fanny és Alexander él. Újrateremt mindent. B'anny és Alexander. Színes, szinkronizált svédfrancia-NSZK film, 188 perc, 1982. Rendező-forgatókönyvíró Ingmar Bergman; operatőr Sven Nykvist; producer Jörn Donner. Szereplők Bertil Guve, Pernilla Allwin, Ewa Fröling, Jan Malmsjö, Gunn Wallgren, Allan Edwall, Börje Ahlstedt, Jarl Kulié, Mona Maim, Christina Schollin, Erland Josephson, Pernilla August, Stina Ekblad, Mats Bergman. kezdődően több iskola drámatörténeti oktatója), nem eresztette ki markából, közösen átdolgozták. Merő kritikusi rosszindulat feltételezni, hogy a Hamvai-Lőkös páros átdolgozta Csokonait. A plakát tudatja: ők ketten dramaturgjai az előadásnak. Ha átdolgozók lettek volna, tudják: az adaptálás a darab elolvasásával kezdődik. Molnár Gál Péter Az is bolond, aki...