Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyarmati Gyöngyi Nők, filmek, hatalom Magyarországon az 1950-es években
nevelőmunkáját" jelentette. Révai József ennek lényegét abban látta, hogy „népünk szocialista átnevelésének szolgálatába kell állítanunk minden eszközt: az iskolát, az agitációt és a propagandát, a művészetet a filmet az irodalmat, a tömegek kulturális mozgalmának minden formáját. A kultúrforradalom feladatai nem öncélú feladatok, hanem alá vannak rendelve gazdasági és politikai fő feladatainknak." A filmek propagandacélokra való felhasználásának lehetőségei vezettek tehát a filmgyártás államosításához. A Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat létrehozása után a filmgyártás különlegesen fontos politikai kérdéssé és állami monopóliummá vált. Mivel az állam biztosította a filmek elkészítéséhez az anyagi fedezetet, elérhette, hogy a művészi és üzleti szempontok alárendelődjenek a kultúrpolitikai törekvéseknek. 1949-ben alakult meg a Népművelési Minisztérium, amelyen belül az „ágazat" politikai és művészeti irányítását szolgáló, önálló Filmfőosztályt létesítettek. A filmterület első számú irányítója ettől kezdve egészen 1953 júniusáig Révai József lett, aki egyrészt a Népművelési Minisztériumot irányító miniszterként másrészt a Politikai Bizottság tagjaként az MDP legfőbb ideológusaként felelt az elkészült filmekért. Minisztersége idején az összes művészetek közül a film (elsősorban a játékfilm) területe volt az, amelyikkel a legtöbbet foglalkozott. A Révai által kiadott irányelv - „olyan filmeket kell csinálni, amelyek aktívan segítik a politikai harcot" - egyértelműen kifejezte a filmgyártás szórakoztatóiparból „agitációs iparrá" alakításának szándékát. Annak érdekében, hogy a kultúra területén is meggyorsítsák a „fejlődést", „a felzárkózást a népi demokrácia... egyéb eredményeihez",s a filmgyártást tervszerűsítették is. Az 1948-tól bevezetett évi kötelező tématerv gyakorlatilag annak konkrét és részletes közlése volt, hogy a politikai vezetés mit és hogyan akar látni a filmekben.9 „Világosan ” Urbán Károly: Révai, a kultúrdiktátor. Rubicon, 1993. 7. 11. o. 6 Révai József: Kulturális forradalmunk kérdései. Szikra Könyvkiadó, Budapest, 1952. 6. o. 7 Szilágyi Gábor: i. m. 87. o. 8 Révai szavait idézi Szilágyi Gábor: i. m. 79. o. 9 Az 1951-es terv például a következőket írta elő: két film készüljön a munkáséletről (ebből egy az ötéves terv egyik új létesítményében játszódjon), egy film a parasztságról (különös tekintettel a tsz-szervezésre), egy a műszaki értelmiségről, egy a néphadseregről, egy az illegális párt egy jelentős személyiségéről, egy történelmi film (a „mai harcok összefüggésében"), egy vígjáték „népünk boldog életéről". Rainer M. János-Kresalek Gábor: A magyar társadalom a filmen. Társadalomkép, érték, ideológia 1948-1956.1. Szellemkép, 1990. 2. sz.