Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyarmati Gyöngyi Nők, filmek, hatalom Magyarországon az 1950-es években
meg kell mondani az íróknak, mit akarunk. Ez a téma és ennek terve a tématerv" - fogalmazta meg a filmpolitika irányítója.10 A tématerv tartalmazta a cselekményvázlatot a konfliktus jellegét, a szereplők jellemét és a végkifejletet Révaiék tehát az írói ihlet irányítását is a saját kezükbe vették, amit ő azzal indokolt hogy „nem bízhatjuk rá csak... a filmírókra, vajon azzal foglalkoznak-e, ami az állam és a párt a nép és az ország számára fontos".11 A szovjet művészetpolitikához igazodva a hazai filmkészítés sarokpontja is a forgatókönyv lett, az államosítás után kiépülő új szervezetrendszer legfontosabb eleme pedig a központi dramaturgia. A központi akaratot közvetítő dramaturgia az eszmeileg, politikailag helyes forgatókönyvet ítélte jónak, míg ha azt nem találta a „kritériumokhoz megfelelőnek", akkor általában nem az írót hanem valaki mást bízott meg a „korrigálással". A forgatókönyveknek ráadásul a többlépcsős, részben intézményesült bürokratikus, részben informális kontroll-apparátuson kellett átjutniuk (a pártközpont tudományos és kulturális osztályán, filmbizottságán, meg kellett felelniük a szovjet tanácsadók, az ad hoc tanácskozások, bizottságok, párt és állami vezetők elvárásainak-utasításainak).12 Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a forgatókönyveken alkalmanként még a forgatás közben is változtattak. Az engedélyezés nehézkes útja és az állandó javítgatás munkamódszere krónikussá váló forgatókönyvhiányhoz, a filmgyártás akadozásához vezetett. Ez az oka annak, hogy 1948 és 1953 között mindössze 32 játékfilm készült el, noha a filmgyár kapacitása évi 12-14 film gyártását is lehetővé tette volna. E harminckét film közül választottam ki hét olyan alkotást amelyikben a főszereplők, illetve a mellékszereplők a párt nőkérdésben vallott ideológiai álláspontját az új szocialista nőtípust jelenítik meg. A Szabóné (1949), a Dalolva szép az élet (1950), a Kis Katalin házassága (1950), a Becsület és dicsőség (1951), a Civil a pályán (1951), az Első fecskék (1952) és az Állami Áruház (1952) című filmek alapján a „hatalom nőideálját", az MDP propagandájának egy területét mutatom be. Az elemzés során figyelemmel kellett lenni arra, hogy a játékfilmnek mint sajátos, komplex társadalomtörténeti dokumentumnak az 10 Idézi: Szilágyi Gábor: i. m. 87. o. 11 Révai József: i. m. 86. o. 12 Révai és Rákosi is látta a korszakban készült összes filmet a vetítések után pedig "beszélgetésre" hívták az alkotókat.