Múltunk – politikatörténeti folyóirat 54. (Budapest, 2009)

3. szám - Budapest '50 - Sipos András: Nagy-Budapest létrehozásától Nagy-Budapest revíziójáig (1949-1956)

ahol a vízművek kútjai voltak, valamint a Nagykovácsi és Solymár te­rületéből leválasztandó kisebb részeket.­ Az addig önálló településeket Szendy egyszerűen be kívánta tagolni a főváros kerületi elöljárósági szervezetébe, s így megszűnt a városrészi szintű önkormányzat lehetősége. Az elöljáróságok ekkor már lényegében a városházi adminisztráció kihelyezett részlegei, meghosszabbított karjai voltak. A megnagyobbodott főváros az addigi 14 helyett 18 kerületből állt volna. A kerületi beosztás kidolgozásánál Szendy messzemenően al­kalmazkodott a fennálló közigazgatási határokhoz, Kis-Budapest kerü­leteinek belső határait egyáltalán nem bolygatta volna. A terv alapján a II. kerülethez került Pesthidegkút, a III. kerülethez Békásmegyer, a XII. kerülethez Budakeszi és a Nagykovácsiból átcsatolandó területrész. Szendy a IX. kerülethez kapcsolta volna Csepelt, a XIV. kerülethez a leen­dő XVI. kerületet (Rákosszentmihály, Sashalom, Cinkota, Mátyásföld), a X. kerülethez pedig a leendő XVII. kerületet (Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget) községekkel. A XV. kerületet Budafok és környező községei, a XVI. kerületet Újpest, Rákospalota és Pestújhely, a XVII. kerületet Kispest, Pestszentlőrinc, Pestszentimre és Vecsés, a XVIII. kerületet Pestszenterzsébet és Soroksár alkotta volna.10 (Lásd az 1. térképet.) A Magyary-Szendy-féle elképzelést döntően igazgatásszervezési logika határozta meg. Azokat a téregységeket igyekeztek megkeresni, melyek­ben a közigazgatás adminisztratív és szolgáltatásszervező funkciói a leg­gazdaságosabban és leghatékonyabban láthatók el. Az új kerületi beosz­tásnál elsősorban az arányos és optimális lakosságszámot (a tervezett kerületek átlagos lélekszáma körülbelül 96 000 fő), valamint a kerületi elöljárósági székházak megközelíthetőségét vették figyelembe. Szemlé­letüket áthatotta a harmincas éveknek az a jellegzetes gondolatköre, amely szerint a közigazgatásnak a gazdasági élet tendenciáihoz kell fel­zárkóznia, azaz a kor legfőbb parancsa a racionális, nagyüzemszerű mű­ködés. Ehhez képest a helyi identitás erősítésének, a lokális kötődésből 3 SZENDY Károly: Tanulmány Nagy-Budapestről, megalkotásának előfeltételeiről és lehetőségeiről. Székes­fővárosi Házinyomda, Budapest, 1942.14-15.-1938-1941 között több belügyminiszteri rendelettel több mint húsz további településre terjesztették ki az FKT hatáskörét, de Szendy ezek közigazgatási becsatolá­sát már nem javasolta. Budapest „szorosan értelmezhető környékét" az 1938-ban megállapított terület­tel tekintette azonosnak. Szendy városvezetői tevékenységéről és ebben a Nagy-Budapest terv helyéről lásd SÍPOS András: Szendy Károly polgármester, 1934-1944. In: FEITL István (szerk ): A főváros élén. Buda­pest főpolgármesterei és polgármesterei, 1873-1950. Napvilág Kiadó, Budapest, 2008. 201-217. 10 SZENDY Károly: Tanulmány Nagy-Budapestről, megalkotásának előfeltételeiről és lehetőségeiről. I. m. 28-29.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék