Mihalik József szerk.: Muzeumi és Könyvtári Értesítő 4. évfolyam (Budapest, 1910)

2-3. füzet - Kisebb közlemények

'54 K Kisebb közlemények Régiségek Herkules fürdőn. Herkulesfürdőnek, a rómaiak Ild aquas fier­culi sacras-ának idestova ezernyolczszázéves történetéről azok az emlékek : szobrok, foga­dalmi­ táblák, sírkövek és érmek beszélnek, amiket a fürdő mai területén s annak közvet­len környékén találtak s még ma is folyton találnak. Emez emlékekből tűnik ki, hogy a fürdőhely alapítása, helyesebben, annak a rómaiak által történt birtokbavétele, körül­belül a Kr. u. 105 — 107. évek közé esik, vagyis abba az időbe, amikor Traján császár a dákok ellen indított hadjáratait már befejezte s Dáciát mint provinciát a római birodalomhoz csatolta. Az emléktáblákból s a talált érmekből arra lehet következtetni, hogy a rómaiak a Kr. u. 267. évig keresték föl a fürdő hévforrásait, mert az itt talált érmek Trajanus, Hadrian, Antonius Pius, Philippus, Trajanus Decius, Herennius Etruscus, Hostilianus, Trebonianus Gallus, Volusianus, Aemilianus és Gallicus idejéből valók, a votivtáblákon szereplő dig­nitáriusok, a consulok, praefektusok, legátu­sok, quaestorok és decemvirek nevei ellenben arról tanúskodnak, hogy az az idő, amelyben ezek itt emlék- és fogadalmi köveiket fölállí­tották, leginkább a Kr. u. 132 —150. évekre terjed, ami bizonyára a fürdőnek fénykorát jelenti. Jid aquas Herculi sacras római fürdőtelep fölvirágzásának az északi barbár népeknek, különösen pedig a góthoknak mind erősebb mértékben való mozgolódásai s római területre való hova­tovább sikeres betörései vetettek véget. A góthokat 11. Claudius császár 268-ban egy időre leverte ugyan, de 275-ben Aure­lianus császár alatt ezek a rómaiakat megerő­sített helyeikről már annyira kiszorították, hogy a császár légióit kénytelen volt Dácia egész területéről visszavonni s Moesiában el­helyezni. Ettől az időtől fogva semmi emlék sem szól Herkulesfürdőről, amelynek római kul­túráját bizonyára barbár kezek semmisítették meg, a népvándorlás pusztító vihara pedig annyira elenyészett a föld színéről, hogy a közel kétezer éves czivilizáczió emlékei mint­egy másfélezer éven át úgyszólván a teljes el­feledés homályába merültek. Hogy a feledésből mégis napfényre kerül­tek, azt Hamilton altábornagynak köszönhetjük, aki 1736-ban, mikor a törökök hazánkat újból­nyugtalanítani kezdték, azt a parancsot kapta, hogy Temes várának fölépítésével és befeje­zésével siessen. Új-Orsova (mai Ada-Kaleh) várát, melyet Mercy tábornok már megerő­sített, nagyobb haderővel lássa el, a Dunát pedig biztosítsa a törökök ellen. Midőn Hamilton útját Orsovának vette, Mehádia körüli táborozásakor újból fölfedezte a római Ild aquas Herculi sacras gyógyforrá­sait s miután e fölfedezését legfelsőbb helyen is bejelentette, megbízást kapott, hogy a für­dők fölépítéséhez fogjon hozzá.­ Hamilton tudósításai szerint a Cserna part­ján, «azon a helyen, ahol számos meleg forrás bugyog elő, Hercules, Ilesculap és Hygiea tem­plomai állottak.» Az itt és más helyeken ekkor talált föliratos emléktáblákat Bécsbe szállítot­ták s az udvari könyvtár előcsarnokában he­lyezték el, ahol azok máig is megvannak. 1737-ben ismét több emléktábla s hét Her­kules-szobor került napfényre. Ez utóbbiak sorában az egyik tiszta fehér márványból volt faragva s magassága megközelítette az egy métert. Állítják, hogy e hét Herkules-szobor közül három Bécsben a cs. és kir. udvari könyvtárban van elhelyezve, a többinek hol­léte azonban ismeretlen. Ugyanitt találtak még egy Isis-szobrocskát is, talapzatán ISIS PATRONA felirattal, 1755-ben pedig Engelshofen ásott ki egy figu­rális díszítéssel ékesített női sarcophagot több műkincscsel együtt, amelyek azonban Bécsbe hajón történt elszállításuk alkalmával Buda­pest táján hajóstól elsülyedtek s mai napig is a Duna medrében pihennek. A Bécsbe szállított föliratos táblákat Momm­sen tanár vonatkozó művéből jól ismerjük s így itt mellőzöm a leírásukat. A Hamilton után kiásott kőemlékek közül azonban még ma is itt láthatunk kilencz darabot. Ezek közül öt feliratos votírkő a Csernán átvezető árkádos híd falába van beerősítve, két sírkő a kath. templomon túl a vízesés felé vezető út véd­falába, egy fogadalmi kő a Lajos-fürdőt a katonai kórház épületével összekötő földalatti átjáró falába,egy hasonló pedig a «Villa Emilia»­nak utczára néző lépcsőfalába van beépítve. A két sírkő az alakos sírkövek közé tarto­zik; az egyik egy házaspárt s három gyerme­két ábrázolja, a másik, mely azonban egy sír­kőnek csak felét képezi, egy férfiúnak a domborművű képét adja. Mindkettőt a közel- 1 Dr. Pártos Sándor: Herkulesfürdő és gyógy­forrásai, Budapest, 1905. 12. s köv. 1.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék