Numizmatikai Közlöny, 1977-1978 (76-77. évfolyam)

Korek József: A 175 éves Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára

A 175 éves Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára 1977-ben volt 175 éve, hogy II. Ferenc császár 1082. nov. 26-án aláírásával megerősítette gróf Széchényi Ferenc elhatározását, amelyben könyvtári és múzeumi vonatkozású gyűjteményét hazája számára felajánlotta, megvetve ezzel első közgyűjteményünk alapját. Ezt az időpontot tekintjük a magyar múzeumügy születésnapjának. Az alapításkor a múzeumi gyűjteményt szinte kizárólag a numizmatika képviselte, és a 2675 darabból álló, főleg magyar és erdélyi kollekció 40 000 forintot képviselt a 160 000 forintra tett teljes fundáció értékéből. Az éremgyűjtés a reneszánsz óta Magyarországon is hozzátartozott az uralkodóhoz, a főnemesi családok udvartartásához, de Széchényi Ferenc volt az első, aki az általános gyűjtemény helyett egy speciális „Hunga­rica” gyűjtemény összehozására vállalkozott, hogy e tettével is szolgálja a nemzeti meg­újhodás, a nemzeti kultúra megteremtésének magasztos eszméjét. A nemes gróf érdeklődését az éremgyűjtés iránt könyvtárosa, Hajnóczy József és titkára, Tiboli Mihály keltette fel. 1787-től kezdi meg a tudatos, jól szervezett és átgondolt gyűjtést, amelyben közre­játszott az a megtiszteltetés is, hogy az 1790. évi koronázási országgyűlésre megjelent nápolyi király számára készítendő emlékérem kiviteleztetésével és átadásával Széchényi Ferencet tisztelték meg a rendek. A magyar vonatkozású éremgyűjtemény létrehozása úttörő feladat volt, mert nem volt összehasonlító másik gyűjtemény, és a feldolgozás csak csírájában jelentkezett. Ezért Széchényi azt az utat választotta, hogy már rendszerezett gyűjtemények megvásárlására törekedett, s Pap Ferenc megbízottja révén 1791-ben megvásárolta Peer Jakab pozsonyi piarista tanár éremanyagát, amelyet az 1778-ban kezdett gyűjteni. E vásárlást követte 1792-ben Neumann Ferenc éremgyűjteményének megszerzése, aki a bécsi udvari numiz­matikai gyűjtemény kezelője, majd igazgatója volt, hosszú éveken át Széchényi tanácsadója is. E tevé­kenységéért évi 150 forint tiszteletdíjat folyósíttatott számára. A már meglevő alapgyűjtemény kiegé­szítésére 1793-ban érintkezésbe lépett Domokos Lajos debreceni bíróval, de tekintetét elsősorban az egyre terebélyesedő árverésekre irányította. Rendszeres kapcsolatot tart fenn Széchényi Máder Józseffel, aki a prágai auciókat kíséri figyelemmel, és Thiele Ábrahámmal, aki a németországi aukciók katalógusának megszerzésével inspirálja Széchényit vásárlási megbízásokra. Széchényi nemcsak azáltal emelkedett ki a kortárs gyűjtők közül, hogy gyűjteményét felajánlotta hazájának anyagi ellenszolgáltatás nélkül, hanem azzal is, mint ezt a császárhoz írt folyamodványában kikötötte, hogy jogában legyen anyagi erejéhez mérten tovább gyarapítani a gyűjteményt és annak katalógusát saját költségén kiadatni. Elhatározásának komolyságát bizonyítja, hogy 1806-ban például a prágai aukción hét aranyérmet vásároltatott meg 293 forint 42 krajcár értékben. A katalógusra tett ígéretét is beváltotta, 1807-ben Schoenwisner István tollából megjelenhetett a „Catalogus munorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationalis Széchényiani”. A közgyűjtemény első szerzeményi naplójából (Protocolum Patriophilorum quorum Studio Munifi­­cand­a et generositate Museum Nationale Hungaricum, 1803—1814) kiolvashatjuk, hogy az első ajándékozó Széchényi után 1803. március 1-én Fasser Ferenc pesti orvos volt, aki hét magyar éremmel gyarapította a nemzeti gyűjteményt. Őt követte március 25-én Kiss József foltozó szabó, aki III. Béla C. 167 érmét ajánlotta fel. Már Széchényi gyűjteményében is találunk olyan érméket, amelyek csak közvetve tarthatnak számot a Hungaricára, de a nagy változás az 1807. évi országgyűlésre készített előterjesztés után következett be. Egy oldalról felgyorsul a gyarapodás, más oldalról kitágul a gyűjtőkör, és ugrásszerűen gyarapodik a római anyag. Jól szemlélteti a folyamatot Miller Jakabnak, a múzeum első igazgatójának összesítése a Protocolumban, ahol 1812-ben az addigi 3836 éremgyarapodásból 2409 antik volt. Az első 15 év ered­ménye — mint ez Miller különböző feljegyzéseiből összeállítható — 5400 érme 173 ajándékozótól. Ezek sorában helyet foglalnak főnemesek, nemesek, tisztviselők és polgárok, egyszerű mesteremberek.

Next