Pécsi Napló, 1898. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1898. január 1. Pécsi Napló levegőben, teljes vidámságával köszöntött be az­ újév első napja. És ki is hinné, hogy temettünk tegnap, halottunk volt. Egy év, számtalan sok nap, óra, perez, amelynek még­is o­ly rövid volt az élete, mint a tiszavirágé. És ahhoz a sok-sok naphoz, órához, perezhez, mindenikhez egy-egy fédes vagy keserves bánat fűződik. Mosolyogva, tágra nyitott szemekkel bámulnak tele a jövőbe. Rózsaszínű köd, fátyol födi s nem bírjuk kiolvasni belőle, hogy mi rosszat, avagy mi jót hoz szá­munkra. Lehet, hogy ismét csak bánatot, szenvedést, új fájdalmakat. De azért remélünk és erősen hisz­­szük mindannyian, hogy ha lehull a fá­tyol és szétoszlik a rózsaszínűnek tetsző köd a szemeink előtt boldogságra viradunk fel, öröm ész osztály részünk és örökké csak a meleg csillogó napfény fog lera­­gyogni reánk !­­ — A pécsi püspök fölszen­­telése alkalmából január 2-án a kápta­lani helynök körlevelének megfelelőleg a pécsi egyházmegye összes plébániai és szerzetes rendének templomaiban az ün­nepélyes mise szövegébe fölvétetik a me­gyés püspökért való könyörgés, mise vé­geztével pedig a plébánosok a hívekkel együtt három Miatyánkot és Ave Máriát imádkoznak a püspökért. A pécsi káptalan képviseletében Steinitz István és Walter Antal dr. kanonok holnap reggel utaznak Budapestre, hogy a fölszentelési ünnepé­lyen részt vegyenek. Hetyey Sámuel püspök fölszentelése után már hétfőn Nadasera érkezik és onnét tartja bevo­nulását a pécsi püspöki rezidencziába. — Szemerei hírek. Fejérváry Imre báró főispán a mohácsi hivatalvizs­gálatot befejezve a ma délelőtti vonattal «HSSSd­Gr­k­ezett Pécsre.­ — Kardom tkáloiou , főispán, orsz. képviselő nem, miként tervezve volt, ma este, hanem csak e hó 8-án érkezik Pécsre, hogy január 9-én a nemzeti kaszinó megtartandó közgyűlésén elnököljön. A fiatalok megszerették egymást. Még egy árva szót se váltottak egymás­sal, de érezték, hogy szíveiket összefűzte valami varázsfüzér, amelyet elsza­kítani nem lehet. Hónapokig tartott ez a siótalan, néma szerelem , végre a főhad­nagy döntő lépésre határozta el magát. Kiöltözött gálába s egyenesen a rejtélyes ember elé állt és bemutatkozott. Weigert­­apó összerezzent a csendőrfőhadnagy be­mutatkozására, mintha valami nagy bűn nyomta volna a lelkét s olyan zavartan fogadta a fiatal csendőrtisztet, mintha félt volna tőle. — Engedje meg uram, hogy őszinte nyiltsággal bevallom közeledésem czélját. Szólt a főhadnagy. Katona vagyok, aki nem szereti a sok hímezést-hámozást. Minden hosszas kertek­­ nélkül dologra térek. Én az ön leányába szerelmes va­gyok s nagyon boldognak érezném ma­gamat, ha szóba állana velem­. — Miért ne főhadnagy úr? . . . Na­gyon szívesen ... De azt hiszem ... Vagy hogy talán . . . Mokogott zavartan az öreg, sehogy se találván meg a beszéd fonalát. — Vagy hogy talán más czélja van önnek ? — Mi lenne más ? Látásból már régóta ismerem őnagyságát. Gyakran látom az ablakban s őszintén mondom, nagyon megtetszett. Ha számíthatnék be­— kitüntetett orvos. A király dr. Schwimmer Ernő budapesti egyetemi nyilvános rendkivüli tanárnak az orvost adomány­ és irodalom terén szerzett ér­demei elismeréséül a harmad­osztályú vaskorona-rendet adományozta. — Elbocsátások a honvédség kebeléből. A honvédelmi miniszter a honvédség kötelékéből szolgálati kötele­zett­ségüknek eleget tevén elbocsátotta Horváth Mihály és Borbély Gy­ula 19. gyal. ezredbeli tartalékos segédlelkészeket. — Kinevezés. A pécsi m. kir. pénzügyigazgatóság, a pécsi m. kir. adóhi­vatalhoz segélydijas adóhivatali gyakor­nokká Szentpály Incze végzett, gazdászt ideiglenes minőségben kinevezte. — Élet-halál-hytven könyvé­nek lezárása. Deczember harmincz­­egytt­ik napján délután öt órakor lezárják az állami anyakönyveket az egész ország­ban — föltüntetvén a záradékba a bejegy­zések számát. A pécsi első anyakönyi kerület (tehát tisztán Pécs város belső területe) 1897. évi születési anyakönyve 1173 bejegyzéssel, halotti anyakönyve 1083 s házassági anyakönyve 288 bejegyzéssel záródott le ma este. A születési anya­könyvbe tavaly 1112 születést, a halottiba 1068 halálesetet, a házasságiba pedig 272 házasságkötést jegyeztek be, tehát a szü­letési bejegyzések száma idén az év végé­vel 61 gyel, a haláleset­i jegyzések 15-tel, a házasságkötések száma 16-tal több, mint tavaly az év végével. E számok azonban nem jelzik a tényleges állapotot, csak a ma estig teljesített bejegyzések végső számát, mert például a mai napig is hét gyermek születését jelentették be s holnap is jelenthetnek még be, kiket azonban már a jövő évi anyakönyvben jegyeznek föl. — Az ó- és az új iskolaszék. A rám-.. !si-ol«ivékfit a minapi közt'Vilée tudvalevőleg újjá a lakdotta A mai napon lejárt mandátummal biró ó-iskolaszék még ebben az ó esztendőben — ma délután — ülést tartott, melyen elintézték a még­yére, igen szere­ncsés lennék. Mindig les­tem az alkalmat, hogy megismerhessem , de hiába, soha se jutottam közelébe. Bo­csásson meg uram, hogy ily vakmerő voltam. Más utat nem választhattam. — Nagyon örvendek. Jöjjön velem főhadnagy úr. Bemutatatom családomnak. Karon fogta s fölvezette a lakásába. Ez volt az első idegen halandó, a ki előtt a Weigert palota szalonja megnyílott. Sajátságos érzés fogta el a fiatal csend­őr­tisztet s az egész ház népét. Valami szokatlan, különös, titokzatos volt a fo­gadtatás. Csak a szép Elza szeméből su­gárzott meleg, biztató fény , a többi hi­deg és kísérteties volt. — Ejh ! mit bánom én, ha maga az öreg ördög lenne is Weigert-apó. Gon­dolta magában a cserdőrtiszt. Csak egy­szer nekem adja a leányát! A bemutatás után naponként talál­koztak a fiatalok , de csak a sétatéren. Minden nap megjelent Elza az anyjával s itt találkozott szerelmesével. A palota a főhadnagy előtt sokáig zárva maradt. Még az eljegyzését sem a palotában tar­tották meg, hanem a jótékony nőegylet he­lyiségében. Isten tudja, mi lehetett az oka, de már ilyen furcsa volt az öreg. Az eljegyzés után házat vett Weigert­ apó leányának. A­mint férjhez megy a leány, дет lakik vele tovább egy fádél alatt­ hátralevő apró cseprő ügyeket, messzebb ható fontosabb ügyekben azonban nem hoztak érdemleges határozatokat. Az új iskolaszék az új év első hónapjában ül össze, amikor tisztikarát is újra alakuja, sőt újjá is. Amint értesülünk, Aidinger János, a volt polgármester, ki az iskola­széknek is elnöke volt, illetékes körökben kijelentette, hogy az országgyűlési ,képvi­selői kötelességekkel annyira lekötve érzi magát, hogy az iskolaszék elnöki tisztsé­get nem tudná úgy betölteni, mint a tan­ügynek lelkiismeretes Mstápolója — ő maga — óhajtaná, s ezért ez állást többé nem szándékozik elvállalni, ha arra meg­választanák. Az iskolaszék tagjai most Majorossy Imre polgármestert jelelik tisztségre. Valószínűleg a jegyzői tiszt­ségben is tesz személyváltozás. — Áthelyezés: Madarász Elemér 8. ezredbeli hon­védhuszár- főhadnagyot Keszthelyre helyezték át. Helyette Szántó Béla huszárfőhadnagy, akit a pécsi előkelő társaságban is igen jól ismernek, jött Pécsre. A főhadnagy a január 3 án meg­nyíló honvéd huszár altiszti iskola parancs­nokságával lett megbízva. — Pécs sz. kir. város árva­­székének elnöke. A Zavaros Péter árvaszéki elnök és helyettes polgármester lemondásával megüresedett állásr­a a leg­közelebbi városi közgyűlés után, mely arra lesz hivatva, hogy ezen volt kiváló városi tisztviselő nyugdíjigényeit végleg meg­állapítsa, fog a pályázat kiíratni. Mint szívesen értesülünk, ezen állásra pályázni fog Se­eh Károly dr. ügyvéd is és ismerve a városi bizottsági tagok hangulatát, előre is tudjuk, hogy vagy egyhangúlag, vagy legalább is túlnyomó többséggel ezen fiatal ig­­ alkalmas erővel fogják ezen fölötte fontos állást betölteni. — Az új év a városházán. A szokásos újévi tisztelgés a városházáig az idén elmarad. Majorossy Imre polgár­­mester Szerényen Kitért a tisztikar testü­leti üdvözlése elől s a tisztikar és a ke-Csak hadd lakjanak külön. Úgyis lett. Az esküvő parádé nélkül, a legnagyobb­ csendben történt meg s a fiatal pár az uj épületbe költözött. A mézes hetek után, a csendőrtiszt puhatolózni kezdett ipa rej­télyes életmódja után. Édes csevegés köz­ben sok egyet-mással előhozakodott, de biz’­a kis asszonyka semmire se tudott fölvilágositást adni. — Mindig ilyen furcsa volt a papa. Szokta mondani s aztán másról beszélt ? — Hát a nagy vagyont, hogyan szerezte ? Örökölt talán ? Vagy a lutrin nyerte. — Tudja Isten ! Nekünk erről soha se szólt. A mama se tett említést. Csak azt tudom, hogy sokat jár Németországba. Valami nagybácsija él ott s attól mindig hoz pénzt. De ha szeretsz, kérlek, be­széljünk másról. Valahányszor atyám tit­kait firtatják, kellemetlen érzés fog el ; rosszul érzem magamat. A főhadnagy hallgatott s többször nem hozakodott elő kérdezősködéseivel. Magában tűnődött, gondolkodott , mintha eszméje támadt volna ; hirtelen fölkere­kedett s távozott hazulról. Elment az ipá­hoz a boltba : — Atyus ! Vacsora után följövünk teára. Jó lesz ? Szól­ja meg az öreget. 3

Next