Pécsi Napló, 1902. június (11. évfolyam, 123-147. szám)
1902-06-01 / 123. szám
. De hát sikert e téren óhajok, kérések és színtelen határozati javaslatokkal elérni nem lehet. Áldozataink, hűségünk, őszinte és megingathatlan lejalitásunk egyrészt, másrészt nemcsak saját létünk, de a kettős monarchia fenntartása iránti kötelességérzetünk feljogosítanak bennünket arra, hogy a delegáczióban, mint az erre hivatott helyen követelőleg sürgessük államiságunk kifelé való teljes érvényesítését, nehogy mint eddig — Stódossy Imre szavait idézve — „minden legkisebb ígéretet is e téren úgyszólván ki kelljen csikarni.“ Nem kételkedünk azon, hogy az idő csakhamar e törekvésünket is meg fogja érlelni, addig pedig alkalmazzuk a nemzetiségi izgatások ellen a legerélyesebb lépéseket, mit a miniszterelnök határozottan és kifejezetten meg is ígért, jelezvén azt is, hogy a németországi egyesületekben ellenünk folyó agitácziók ellen — mit egyébbként a német kormány sem helyesel — állást foglal. Bosnyákok a delegáczióban. A delegáczió mai ülésére egész sereg bosnyák ember jött el és hallgatta végig a karzaton a bosnyák vitát, mindaddig, amíg Kállay Béni közös pénzügyminiszter fel nem szólalt. Ekkor mintegy intésre mindnyájan felkeltek és szó nélkül távoztak, ami nagy derültséget keltett. A bosnyákok különben egy panaszos füzetet is szétosztottak a delegátusok között, de e füzetben felsorolt vádjaikat Kállay miniszter sorra alaposan megcáfolta. A becsületszó. — A ,Pécsi Napló* eredeti tárczája — Irta: Salgó Sándor. .Boldog volnék, ha az égisz sereg Legrongyabb alja érintette volna Édes testét, csak én semmit se tudnék!...“ Shakespeare (Othello 111. felv. 3. sz.) I. A szaplányosi nyiresben, a Krisztusszobor előtt, ott, ahol a beleznai út nagy eséssel leszalad a magas töltésről, könnyű négyes fogat került hirtelen Sándor Endre kocsija elé. A homokos talajon zajtalanul ügetett a négy lakó, puhán, nesztesen gördültek a magasülésű jukker kerekei, úgy, hogy Sándor Elek csak akkor vette észre a kocsit, amikor az közvetlen előttük elsurrant. Aki a lovakat hajtotta, át is kiáltott hozzá: — Szerbusz Diczi! De lesültél ! Ha nem tudnám bizonyosan, hogy te vagy, biz’ Isten valami arabsnak tartanálak, olyan fekete lett a képed. Az utolsó szavakat már nem is hallotta Sándor Elek. A négyes sebes hajtással, villámgyorsan iramodott tova és ő csak nézett, bámult utána. A bakon nő ült Bóth Miklós mellett. Jól látta: Saág Ella. Ez a váratlan találkozás nagyon megzavarta. Volt ebben valami meglepő, valami érthetetlen. Csak nézett előre az országúton, kidülledt szemekkel, nekimeredt tekintettel, pedig alapjában nem látott maga előtt semmit. Arra sem emlékezett, várjon köszönt-e nekik, meg- Pécsi Napló 1902. június 1. A nyári szünet előtt. Pécs, május 31. (K. sz.) A képviselőház körülbelül befejezte érdemleges tevékenységét nyári szünideje előtt. Június elején összejön ugyan még rövid ülésezésre, érdemleges munkára azonban sor már nem igen kerül. A lefolyt ülésszakról, az új képviselőház első esztendei tevékenységéről sok jót valóban nem mondhatunk. Improduktív volt ez az ülésszak a legnagyobb mértékben. Egyetlen eredménye talán, hogy immár ország és világ előtt dokumentálta, hogy a magyar képviselőház legszorgalmasabb munkaidejét felemésztő abnormisan hosszú költségvetési viták rendszere tovább fenn nem tartható. Mert ez az egész hosszú ülésszak egy végtelenbe nyúló költségvetési vita jegyében állott. Amit ezenkívül produkált, az vajmi kevés. Maga az a zseniális pénzügyi operáció, a magyar gazdasági fejlődés jelzőoszlopául szolgáló konverzió sem talált ebben a Házban jelentőségében más fogadtatásra s az eredmény által azóta fényesen igazolt pénzügyminiszterünk konverzionális nagy beszédében joggal mondotta ki, hogy keserűbb csalódást alig okozott még neki valami, mint az a fogadtatás, melyben pénzügyi operációja a politikusok közt találkozott. Bármennyire távol is áll tőlünk, mint a fejtegetéseink bizonyítják, hogy politikai életünk egész lüktetését rózsaszínű szemüvegen át vizsgáljuk, bármenynyire tudatában is vagyunk a hibáknak és fogyatkozásoknak, másrészt viszont nem zárkózhatunk el azok elől a legnagyobb mértékben örvendetes általános emelte-e kalapját, felelt-e valamit az üdvözlésre. Mintha egy nagy tükörből hirtelen szemeibe csapott volna a napfény, olyan érzései voltak, kápráztak a szemei, a fülei is zúgtak. Találgatásaival sehogysem birt összebarátkozni és minél tovább próbálkozott megfejteni a rejtélyt, egyre jobban összebogozódtak agyában a kínzó gondolatok. Kegyetlen sejtések kezdték gyötörni. — Talán nem is Saág Ella volt. Lehet, hogy tévedtem. Bizonyos hogy tévedtem! Ezzel próbálkozott elűzni bántó gondolatait, de a következő pillanatban megint csak ott motoszkált benne a kérdés. Szinte erőszakoskodott rajta a kétségeskedés. Gyötörte, lázadásra ingerelte lelkét a bizonytalanság. Mikor odaszólt kocsijához, hangja elárulta felindulását. — Te Pista, ugye asszony is ült Róth Miklós mellett a bakon ? — Igenis, a felesége, Sándor Endre elsápadt, de aztán megint csak arra gondolt, hátha tévedett, hátha nem is Saág Ella volt az a nő. — A felesége, mondod? Hát mikor házasodott meg a beleznai nábob? — Az elmúlt farsangon. — Ki lánya a felesége? — Hát nem ismerte meg méltóságos uram? Saág Ella kisasszony, az özvegy alispánná leánya. A barna fejű, széles vállú kamarás legjobb szeretett volna azonnal visszafordulni kocsijával, le az állomásig, aztán felülni ,megint a gyorsvonatra és meg sem állni Lisszabonig. Ott is csak addig politikai jelenségek elől, amelyeket a lefolyt ülésszak határozottan és félreismerhetetlenül elénk tár. 1. A magyar közélet folyamát figyelemmel kísérő közvélemény örömmel és megnyugvással fogja konstatálni, hogy Széll Kálmán miniszterelnöknek sikerült a magyar politikát teljesen és tökéletesen kivezetni az elvadulásnak, a szenvedélyek tobzódásának elősorvasztó veszedelmeiből. A halálos betegségből teljes a gyógyulás, szinte kizártnak látszik a reczidiva. Mert a Sándor utczai teremben a legutóbbi esztendőben is átvonult "nem egy tomboló zivatar , mélyreható ellentétekből fakadó éles vitatkozások izgalmassá, puskaporossá tették az atmosférát nem egy alkalommal, a közélet férfiainak kölcsönös megbecsülése azonban a viharzó tengerben sohasem merült el teljesen; a közelmúlt konventi jeleneteit, hála a mindenhatónak, újból át nem éltük. 2. A volt nemzeti pártnak és a régi szabadelvű pártnak egygyé olvadása teljes befejezést nyert. Az országgyűlési szabadelvű párt ma egyetlen egységes nagy tábor, melynek minden tagját a párt vezérének, Széll Kálmánnak politikai programmja alapján küldték a képviselőházba. Uniformirozva ez a nagy politikai párt nincs. Kinek-kinek egyéni hajlandóságai, politikai iskolája befolyásolja politikai gondolkodását, így képződhetnek azután árnyalatok, melyek a kérdések egyik vagy másik csoportját inkább szívükön viselik S lehet-e az másképen egy hatalmas táborban, ahol igazi liberális felfogás uralkodik s a vélemények elnyomása nem utus? Nem egészségesebb-e a kormányzat egész kontrolja, a mikor a nagy szavazni, mig a legközelebb induló hajó át nem viszi őt Afrikába, oda, a honnan most jött. Mire ezt elgondolta, kocsija már bent járt a városban. Sándor Elek egy sereg fiatalember hangos éljenzésére riadt fel, akik a kaszinó erkélyének korlátjára dőlve kiabáltak le hozzá és egymás hátán tolongva integettek feléje. Róth Miklós háza előtt ott állott a híres négyes, de Sándor Elek elfordítá fejét, nem mert az ablakokra nézni. Maga sem volt tisztában azzal, hogy mi háborog lelkében: harag-e, vagy gyűlölet, szánakozás-e, vagy megvetés, utálat. Csak azt az egyet érezte, hogy ha még úgy gyűlölné is ezt az asszonyt, ha az még úgy megbánta volna is tettét, ezzel még mindig nem nyújtottak volna megfelelő elégtételt Bóth Miklósnak, akit legjobban szeretett, akit legtöbbre becsült valamennyi barátja közül. Szédült a feje, belekábult agya a kínos gondolatok zavarába. Már egy óra hosszat ült szobájában maga elé meredve, nehéz lelki marczangolások között, de egyetlen sugara sem villant meg benne a reménynek, amely azzal biztatta volna őt, hogy e helyzeten lehet még változtatni. Egyszerre csak felugrott székéről. Sugárzott az arcza. — Ez a leghelyesebb megoldás. Igen, ez a legjobb. El fog válni tőle. Kényszeryíteni fogom az asszonyt, hogy elváljon az urától. A kezeim között van. Fenye- getni fogom, ha ellenszegül. Fe-nye-get-ni fo-gom . . .