Pécsi Napló, 1902. június (11. évfolyam, 123-147. szám)

1902-06-01 / 123. szám

. De hát sikert e téren óhajok, ké­rések és színtelen határozati javasla­tokkal elérni nem lehet. Áldozataink, hűségünk, őszinte és megingathatlan lejalitásunk egyrészt, másrészt nemcsak saját létünk, de a kettős monarchia fenntartása iránti kötelességérzetünk fel­jogosítanak bennünket arra, hogy a delegáczióban, mint az erre hivatott helyen követelőleg sürgessük állami­ságunk kifelé való teljes érvényesítését, nehogy mint eddig — Stódossy Imre szavait idézve — „minden legkisebb ígéretet is e téren úgy­szólván ki kelljen csikarni.“ Nem kételkedünk azon, hogy az idő csakhamar e törekvésünket is meg fogja érlelni, addig pedig alkalmazzuk a nemzetiségi izgatások ellen a leg­erélyesebb lépéseket, mit a miniszter­­elnök határozottan és kifejezetten meg is ígért, jelezvén azt is, hogy a német­­országi egyesületekben ellenünk folyó agitácziók ellen — mit egyébbként a német kormány sem helyesel — állást foglal.­­ Bosnyákok a delegáczióban. A delegáczió mai ülésére egész sereg bos­­nyák ember jött el és hallgatta végig a karzaton a bosnyák vitát, mindaddig, amíg Kállay Béni közös pénzügyminiszter fel nem szólalt. Ekkor mintegy intésre mind­nyájan felkeltek és szó nélkül távoztak, ami nagy derültséget keltett. A bosnyá­kok különben egy panaszos füzetet is szétosztottak a delegátusok között, de e füzetben felsorolt vádjaikat Kállay minisz­ter sorra alaposan megc­áfolta. A becsületszó. — A ,Pécsi Napló* eredeti tárczája — Irta: Salgó Sándor. .Boldog volnék, ha az égisz sereg Legrongyabb alja érintette volna Édes testét, csak én semmit se tudnék!...“ Shakespeare (Othello 111. felv. 3. sz.) I. A szaplányosi nyiresben, a Krisztus­szobor előtt, ott, ahol a beleznai út nagy eséssel leszalad a magas töltésről, könnyű négyes fogat került hirtelen Sándor Endre kocsija elé. A homokos talajon zajtalanul ügetett a négy lakó, puhán, nesztesen gördültek a magasülésű jukker kerekei, úgy, hogy Sándor Elek csak akkor vette észre a kocsit, amikor az közvetlen előttük elsurrant. Aki a lovakat hajtotta, át is kiáltott hozzá: — Szerbusz Diczi! De lesültél ! Ha nem tudnám bizonyosan, hogy te vagy, biz’ Isten valami arabsnak tartanálak, olyan fekete lett a képed. Az utolsó szavakat már nem is hal­lotta Sándor Elek. A négyes sebes haj­tással, villámgyorsan iramodott tova és ő csak nézett, bámult utána. A bakon nő ült Bóth Miklós mellett. Jól látta: Saág Ella. Ez a váratlan találkozás nagyon megzavarta. Volt ebben valami meglepő, valami érthetetlen. Csak nézett előre az országúton, kidülledt szemekkel, neki­meredt tekintettel, pedig alapjában nem látott maga előtt semmit. Arra sem emlé­kezett, várjon köszönt-e nekik, meg- Pécsi Napló 1902. június 1. A nyári szünet előtt. Pécs, május 31. (K. sz.) A képviselőház körülbelül befejezte érdemleges tevékenységét nyári szünideje előtt. Június elején összejön ugyan még rövid ülésezésre, érdemleges munkára azonban sor már nem igen kerül. A lefolyt ülésszakról, az új képvi­selőház első esztendei tevékenységéről sok jót valóban nem mondhatunk. Impro­duktív volt ez az ülésszak a legnagyobb mértékben. Egyetlen eredménye talán, hogy immár ország és világ előtt dokumen­tálta, hogy a magyar képviselőház leg­szorgalmasabb munkaidejét felemésztő abnormisan hosszú költségvetési viták rendszere tovább fenn nem tartható. Mert ez az egész hosszú ülésszak egy végte­lenbe nyúló költségvetési vita jegyében állott. Amit ezenkívül produkált, az vajmi kevés. Maga az a zseniális pénzügyi ope­­rác­ió, a magyar gazdasági fejlődés jelző­oszlopául szolgáló konverzió sem talált ebben a Házban jelentőségében más fo­gadtatásra s az eredmény által azóta fényesen igazolt pénzügyminiszterünk konverzionális nagy beszédében joggal mondotta ki, hogy keserűbb csalódást alig okozott még neki valami, mint az a fogadtatás, melyben pénzügyi operác­iója a politikusok közt találkozott. Bármennyire távol is áll tőlünk, mint a fejtegetéseink bizonyítják, hogy politikai életünk egész lüktetését rózsa­színű szemüvegen át vizsgáljuk, bármeny­nyire tudatában is vagyunk a hibáknak és fogyatkozásoknak, másrészt viszont nem zárkózhatunk el azok elől a leg­nagyobb mértékben örvendetes általános emelte-e kalapját, felelt-e valamit az üdvözlésre. Mintha egy nagy tükörből hirtelen szemeibe csapott volna a nap­fény, olyan érzései voltak, kápráztak a szemei, a fülei is zúgtak. Találgatásaival sehogysem birt összebarátkozni és minél tovább próbálkozott megfejteni a rejtélyt, egyre jobban összebogozódtak agyában a kínzó gondolatok. Kegyetlen sejtések kezdték gyötörni. — Talán nem is Saág Ella volt. Lehet, hogy tévedtem. Bizonyos hogy tévedtem! Ezzel próbálkozott elűzni bántó gon­dolatait, de a következő pillanatban megint csak ott motoszkált benne a kérdés. Szinte erőszakoskodott rajta a kétségeskedés. Gyötörte, lázadásra ingerelte lelkét a bi­zonytalanság. Mikor oda­szólt kocsijához, hangja elárulta felindulását. — Te Pista, ugy­e asszony is ült Róth Miklós mellett a bakon ? — Igenis, a felesége, Sándor Endre el­sápadt, de aztán megint csak arra gondolt, hátha tévedett, hátha nem is Saág Ella volt az a nő. — A felesége, mondod? Hát mikor házasodott meg a beleznai nábob? — Az elmúlt farsangon. — Ki lánya a felesége? — Hát nem ismerte meg méltóságos uram? Saág Ella kisasszony, az özvegy alispánná leánya. A barna fejű, széles vállú kamarás legjobb szeretett volna azonnal visszafor­dulni kocsijával, le az állomásig, aztán felülni ,megint a gyorsvonatra és meg sem állni Lisszabonig. Ott is csak addig politikai jelenségek elől, a­melyeket a lefolyt ülésszak határozottan és félreismer­hetetlenül elénk tár. 1. A magyar közélet folyamát figye­lemmel kísérő közvélemény örömmel és megnyugvással fogja konstatálni, hogy Széll Kálmán miniszterelnöknek sikerült a magyar politikát teljesen és tökéletesen kivezetni az elvadulásnak, a szenvedélyek tobzódásának elősorvasztó veszedelmeiből. A halálos betegségből teljes a gyógyulás, szinte kizártnak látszik a reczidiva. Mert a Sándor­ utczai teremben a legutóbbi esz­tendőben is átvonult "nem egy tomboló zi­vatar , mélyreható ellentétekből fakadó éles vitatkozások izgalmassá, puskaporossá tet­ték az atmosférát nem egy alkalommal, a közélet férfiainak kölcsönös megbecsülése azonban a viharzó tengerben sohasem merült el teljesen; a közelmúlt konventi jeleneteit, hála a mindenhatónak, újból át nem éltük. 2. A volt nemzeti pártnak és a régi szabadelvű pártnak egygyé olvadása teljes befejezést nyert. Az országgyűlési szabad­­elvű párt ma egyetlen egységes nagy tábor, melynek minden tagját a párt vezé­rének, Széll Kálmánnak politikai prog­­rammja alapján küldték a képviselőházba. Uniformirozva ez a nagy politikai párt nincs. Kinek-kinek egyéni hajlandóságai, politikai iskolája befolyásolja politikai gon­dolkodását, így képződhetnek azután árnyalatok, melyek a kérdések egyik vagy másik csoportját inkább szívükön viselik S lehet-e az másképen egy hatalmas táborban, a­hol igazi liberális felfogás uralkodik s a vélemények elnyomása nem utus? Nem egészségesebb-e a kormány­zat egész kontrolja, a mikor a nagy sza­vazni, mig a legközelebb induló hajó át nem viszi őt Afrikába, oda, a honnan most jött. Mire ezt elgondolta, kocsija már bent járt a városban. Sándor Elek egy sereg fiatalember hangos éljenzésére riadt fel, a­kik a kaszinó erkélyének korlátjára dőlve kiabáltak le hozzá és egymás hátán tolongva integettek feléje. Róth Miklós háza előtt ott állott a híres négyes, de Sándor Elek elfordítá fejét, nem mert az ablakokra nézni. Maga sem volt tisztában azzal, hogy mi háborog lelkében: harag-e, vagy gyűlölet, szána­kozás-e, vagy megvetés, utálat. Csak azt az egyet érezte, hogy ha még úgy gyű­lölné is ezt az asszonyt, ha az még úgy megbánta volna is tettét, ezzel még mindig nem nyújtottak volna megfelelő elégtételt Bóth Miklósnak, a­kit legjobban szeretett, a­kit legtöbbre becsült valamennyi ba­rátja közül. Szédült a feje, bele­kábult agya a kínos gondolatok zavarába. Már egy óra hosszat ült szobájában maga elé meredve, nehéz lelki marczangolások között, de egyetlen sugara sem villant meg benne a remény­nek, a­mely azzal biztatta volna őt, hogy e helyzeten lehet még változtatni. Egy­szerre csak felugrott székéről. Sugárzott az arcza. — Ez a leghelyesebb megoldás. Igen, ez a legjobb. El fog válni tőle. Kényszery­­íteni fogom az asszonyt, hogy elváljon­ az urától. A kezeim között van. Fenye-­­ getni fogom, ha ellenszegül. Fe-nye-get-ni fo-gom . . .

Next