Pécsi Napló, 1926. március (35. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-18 / 63. szám

1921­. március 18. —­ Vallásos és hazafiars ünnepély a felső­­vámház-uccai 611. népiskolában. Szombaton reggel a húsvéti szent áldozással kapcsolatban igen sok új tag vétetett fel a felsővámház­ uccai iskola­­ „Szivgárda Egyesületébe". A tanulók csodás és ízléssel feldíszített Máriás és Jézus szivét ábrázoló zászlóval indultak a templomba, ami már az után általános tetszést és meghatottságot váltott ki. Az istentiszteletet az Ágoston-téri templomban Csáky Benjamin intézeti hitoktató végezte és a mise végén gyönyörű, lélekemelő szavakkal ismer­tette a „Szivgárda Egyesület“ mibenlétét és rá­mutatott arra, hogy ez a nemescélu egyesület minő vallásos és hazafias célt van hivatva szol­gálni. Majd a tanulókkal fogadalmat tétetett és a tanulók mellére feltűzte a Szivgárda jelvényét. Végül az uj szivgárdisták Lovrics Antal igazgató­­tanító vezetése mellett két szólamban elénekelték a „Gárdaindulót“, mellyel a magasztos ünnepély véget ért. Ugyancsak rendkívül sikerült március 15-i ünnepélyt tartott ez az áll. népiskola a tanu­lók szüleinek bevonásával. Az ünnepély a Him­nusszal kezdődött. Az igazgató rövid megnyitó beszéde után Gombos Sándor elszavalta a Talpra magyart, Kallenberg Irma a Kössetek koszorút című verset. Ezek után Novacsek Sándor áll. tanító meghatóan ecsetelte e nagy nap jelentőségét és oly lelkes és szívekhez férő szavakkal élt, hogy nemcsak a hallgatóság figyelmét tudta végig le­kötni, hanem lángra is gyújtotta a sziveket s mindenki érezte, hogy addig nem szabad meg­nyugodni, mig a régi Nagymagyarországot vissza nem szerezzük. Klein Károly és Nyirodi József alkalmi párbeszédet mondottak. Ezt követte a „Horthy nóta“ eléneklése. Majd Mihovicz­­Mária „A haza“ tárgyi fejtegetése. Jozipovics Ilona Cinka Panna c. verset, Sch­wagell Rózsi ,,A hazá­ért“ c. verset, Epich Mária a „Hiszek“ c. verset szavalta. Végül az iskolai énekkar a Szózatot énekelte. — Férfi szövetek és maradékok mélyen le­szállított árban kerülnek eladásra. Páll Ödön Széchenyi tér 18. — Két nyugalomba vonult tanító ünneplése. Farkas Gyula és Szíjártó Kálmán szigetvári tanítók volt tanítványai, akik 50 évet meghaladó ittmű­kö­­désük alatt szép számra emelkedtek, kedves öt­lettel meleg és bensőséges ünnepélyt rendeztek volt tanítóik tiszteletére. Szentmise után a volt tanít­ványok, a város hivatalai, egyesületei és testületei és az ünnepeltek tisztelői, a polgári fiúiskola torna­termében gyülekeztek és azt szorongásig megtöl­tötték. Miután a dalárda az ünnepélyt a Hiszek­eggyel megnyitotta, Rusa Ernő dr. az elemi iskola gondnokság elnöke ünnepelte a két nyugalomba vonult tanítót. Majd Herger József apát-plébános emelkedett szólásra és köszönte meg a két ünne­­peltnek azt, hogy Szigetvárra jöttekor őt melegen fogadták és együttműködésük alatt őt a vallás­erkölcsi nevelés terén mindig hathatósan támogat­ták. Ezután Nicsovics Vazul dr. köszöntötte, mint volt tanítvány tanulótársai nevében is, Farkas Gyula igazgató-tanítót és nyújtott át neki hálájuk és szeretetük jelképe gyanánt egy ezüst babér­koszorút és egy művészi kivitelű okmányszerű emléklapot. Szíjártó Kálmánnak Oscsodol Ödön köszönte meg, hogy 37 évvel ezelőtt kezdte meg őt a betűvetés mesterségébe bevezetni és volt ta­nulótársai nevében ugyanazon emléktárgyakat nyújtotta át. A legutolsó tanítványok nevében az ünnepelteknek egy-egy rózsacsokrot nyújtottak át. Sőt egy óvodai óriás is az ünnepeltek elé me­részkedett a maga hóvirág csokrával. A Dalárda éneke után Szily Ádám dr. a város nevében, Biró Ferenc az iparostanonciskola nevében üdvözölte az ünnepelt tanítókat, akik meghatott szavakkal mondottak köszönetet. Az ünnepélyt ismét a Dalárda éneke zárta be. Délben a Kátay-féle ven­déglőben volt társasebéd, melyen több mint százan vettek részt. — VÁMOS fest, tisszit Telefon 4­37 —Terjeszkedik ti távvezetékes villamos világítás Megemlékeztünk annak idején, hogy a Mautner József nagyharsányi vállalkozó kezdeményezésére a baranya megyei villamossági r­­t. cég alatt dolgozó villamossági társulat lázasan folytatja a mun­kálatokat, hogy a pécsújhelyi elektromos telepről egyelőre nagy 35 községbe juttassa el távvezeték útján az elektromos áramot. Az építkezés alatt álló és immár befejezéshez közeledő első vonal Pécsújhely—Siklós—Nagyharsányra vezet, Siklós­ról pedig különvezeték megy Harkányra, ahol a képviselőtestület a napokban hozzájárult a tár­saság propozícióihoz, még­is azon kikötéssel, hogy június 10-ig Harkányon már rendben kell lenni az üzemmel. A Nagy­harsány­tól Villányig vezetendő vonalra nézve a tárgyalások már előre-­­ haladtak, azután kerül sorra a fogyasztás szem-­­­pontjából legfontosabb vonal. A Rácpetréről kiinduló­­ Németbólyon és a főhercegi uradalmakon át Mohács­­ városába vezetendő távvezeték tárgyában a meg-­­­beszélések legközelebb megindulnak, melyeknek­­ nehézsége, hogy Mohács városának van már évek­­ óta villamos telepe, mely azonban mostani béren- i­dezése mellett fejlesztésre nem alkalmas, telepé-­­ nek megfelelő átalakítása pedig súlyos terheket­­ róna Mohácsra, melynek elég gondot ad most a tel­­j­­es anyagi erejét igénybevevő felépítése. Mohács-­­ ról Dunaszekcsőre is ki fog épülni ezen villamos­­ távvezeték, melynek hossza mintegy 100 km. A­­ vörösréz huzalok anyagát Amerikából kapja a­­ villamossági társaság és azokat egyik budapesti ■ kábelgyár formálja 15-től 26.000 voltig fokoz-­­­ható sodronyokká, melyekből 3 vágon már a hely­­­ színére érkezett. A megalakult r­­t. alaptőkéje 1 100.000 pengő, elnöke Wild József nemzetgyűlési­­ képviselő, alelnöke Bacsinszky Vladimir dr. nyug. Máv. üzletvezető, vezérigazgatója pedig a kez­deményező Mautner József, akik megfelelő tech­nikai erőket is alkalmaztak. Szigetvár bekapcso­lását a Baranya megyei villamossági r­­t. nem vette tervbe és ott önálló villamossági részvény­­társaság útján akarják a villamos mű létesítését nyélbe ütni, de nehézséget okoz, hogy az eddigi­­ számítások szerint Szigetvár egymagában nem tehetné rentábilissá ezen villamossági alakulatot, megfelelő környezettel pedig nem rendelkezik. — Poloskát, svábot, melyt kiirtani házilag csakis a Lédherer-Cinexinnel lehet, mert nemcsak­­ az élő rovarokat, de azok petéit is nyomban el­pusztítja. Gyógyszertárakban és drogériákban­­ kaphatók. — Színházi habitát sóhaja. Alig vártam a hétfői színházi előadást, mely színházi előadás táblás házat eredményezett volna, a­mi Pécsett ezen évben még nem létezett ! És mi tör­ténik ? Vecsey Ferenc, akit utazási fáradalmai és a Brachfeld cég 1911. évi jelentéktelen tartozásá­nak valorizált összegre való kikerekitésével ellene kellemetlen végrehajtásokat iparkodott foganatosítani, amikor magyarországi turnéjá­nak összes bevételeit, fél trtilliárdot teljességében a vízkárosultaknak ajánlotta föl,­­— belefáradva a turnéba, lemondotta pont pécsi hangversenyét. Becsomagolta a II. osztályú érdemrendet, melyet neki a kormányzó személyesen adott át és hozzá­tartozóival teán látta magánál vendégül, melynek elfogyasztása után fogta hegedűjét, melyet régi­­ hitelezője erőszakkal le akart foglalni és sietve elutazott pihenni Velencébe, a Canal Granden lévő palotájába. Így esett el a pécsi Nemzeti Szín­ház a biztosítva volt egyetlen táblás háztól, mely ugyan nem az igazgató pénztárát gyarapította volna, hanem az árvízkárosultaknak segített volna valamelyest, de Vecsey művészi játékán kívül elesett a pécsi közönség a nálunk ritka látvány­tól , a táblás háztól is, melyben az egész ezévi színi idény alatt még nem volt részünk ! — A megszállt Baranyából tömegesen vándo­rolnak ki Brazíliába. A szerencsétlen koldusbotra jutott kis magyar szigetről, a megszállt Baranyá­ból még mindig szedik áldozataikat a kivándorlási ügynökök. Mindenki tudja már, hogy Délameriká­­ban rabszolgasors, elszegényedés, csalódás vár a kivándorlóra, s azoktól, akiket balsorsuk, el­szántságuk Argentínába, Brazíliába vetett, csak­nem mindennap jönnek a figyelmeztető levelek, mégis akadnak szerencsétlenek, akik hisznek a meséknek és új sorsot keresnek az itthoni keserű­ségek helyett. Legutóbb Pélmonostor és a magyar Baranya közt fedeztek fel alagutat, amit azonban senki sem látott. Aki ismeri Baranya földjét, mo­csaras, vizes talaját, súlyos rejtély előtt áll, amikor az alagutat keresi. Mindenesetre nagy talány, hogy micsoda mérnöki zsenialitással, milyen eddig még nem ismert technikai eszközökkel tudtak több kilométeres alagutat építeni a mocsarakban és ki az a Krőzus, aki ilyen munkához a pénzt előteremti. Talán egy nagyobb pincét néztek alagútnak,­­ de lehet, hogy még pince sincs ott, ahol a kémkeresők alagutat fedeztek fel, —­ éppúgy, ahogyan közön­séges útonállókat avanzsáltattak kémekké. Vájjon kiknek van szükségük arra, hogy a baranyai ma­gyarokban kémeket lássanak, — ez rejtély. A kém­­­keresés a legjobb ürügy a magyarság zaklatására és ez a magyarázata annak, hogy a mai viszonyok mellett a baranyai magyarok minden óva intés ellenére Brazília poklát is az ígéret földjének látják. Felpakolnk családostul és mennek a nagy, idegen, ismeretlen világba, hogy keserves csalódások után mindenükből kifosztva meneküljenek azután újra vissza, haza, a szülőotthonba. Pufler István albert­­falusi gazdálkodó tért vissza mostanában Brazíliá­ból. A múlt év őszén eladta a birtokát és fiával leányával, vejével, és menyével október 26-án útnak indult a tengerentúlra. Négy hónapig bírta azonban csak ki a brazíliai poklot, megmaradt pénzecskéjével sietve visszatért és most szomorú csalódással, elkeseredetten mondja el négy hónapos kálváriáját falujának és a baranyai jóismerősök­nek. Puffer háza, hazatérése óta valóságos bucsu­­járóhely, mert a baranyaiakat érdekli a tengeren­túli élet,­­­ hiszen valamennyien a kivándorlás gondolatával foglalkoznak. — Amit azonban Pufler elmond, nem nagyon biztató az útrakészülőknek. — Már a hajón kezdődött a szenvedésünk — mondja Pufler, — mert ehetetlen ételeket adtak. Amikor megérkeztünk Brazíliába, deszkatetejű, földbeásott barlangszerű lakásokban helyeztek el bennünket kétszázad­ magunkkal összezsúfolva. Reggel, délben, este sós vízben főtt rizskását és három darab sültkrumplit adtak enni, kenyérnek még a színét sem láttuk. Földet adtak, — amint az ügynökök ígérték, — azonban a föld sohasem lesz azé, aki dolgozik rajta. Dolgozni pedig szaka­datlanul kell és mint a rabszolg­ára, néger őrök vigyáznak ránk. A hőség kibírhatatlan és hideg vizet sehol nem lehet szerezni, hogy pedig a kín­szenvedés teljes legyen, arról a moszkitók, szú­nyogok, hangyák gondoskodnak. A baranyaiak figyelemmel hallgatják Puffer szavait, tovább­mesélik ismerőseiknek,­­ az intő szónak azonban alig van némi foganatja. Tovább készülődnek a kivándorlók. A múlt héten ismét két család indult el Brazíliába : Tanhoffer Ferenc feleségével és két gyermekével és Galló György feleségével és leányá­val. A­ kivándorlók pedig mintha soha el nem fogy­nának, a lefestett valóság se riasztja azokat vissza, a jugoszláv hatóság pedig nem kíván mást, mint hogy a kivándorlók adóval ne­ maradjanak adósok, a többi nem érdekli őlet. — Egy jobb családból való szerencsétlen körül­mények közé jutott asszony keres házvezetőnői, gyer­mekgondozónői, vagy ehhez hasonló bizalmi állást uri családnál, lehetőleg vidékre, ahova 2 éves kis ficsakáját is magával vihetné. Cím a Stefánia Szö­vetség irodájában megtudható, naponta d. u. 1—4 óráig, valamint Martinovits Ernőné elnöknőnél. Káptalan­ u. 4. sz. — Középiskolai diákok olaszországi tanul­mányútja. A kaposvári felső kereskedelmi iskola növendékei a következő hét elején Bársony János igazgatójuk vezetésével olaszországi tanulmány­útra mennek, melynek Velence, Firenze, Róma és Nápoly (Pompeji), Trieszt, az egyes fontosabb helyei. Triesztről Fonyódon át térnek vissza. — Baleset. Friedmann Gyuláné barcsi lakos kedden délután leesett lakásának padlásáról. Az esés következtében bal lábát eltörte. Vasúton szállították Pécsre, az állomásról pedig mentők szállították a sebészeti klinikára. .­A Pl." VEGYE MEG MA AZ EGÉSZ CSALADJA 0g6 Ara 790» MnoflAA. * \\ m 5.

Next