Pécsi Napló, 1926. július (35. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-25 / 166. szám

1916. július 25. PÉCSI NAPLÓ Thököly Imre fejedelem sírjánál Kisázsiában és Késmárkon. — Utiemlék a virágok mezejéről, a fejedelem száműzetéshelyéről és második pihenőhelyéről. — Lelkem nagyon gyakran visszaszáll azon nagyon kedves időkre, melyek alatt messze földön járva, hazánk történelmi nagy alakjainak utolsó lak­helyét és sírját kerestem föl. Ilyen, feledhetlen utam közé tartozik azon utazás, mely alkalom­mal II.Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre gróf és Guyon Richárd emlékei iránt rótam le a kegyelet adóját. II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona konstanti­nápolyi sírjainak, majd a szkutarii temetőben nyugvó Guyon Richárd gróf porainak megkoszo­rúzása után felkerestük Zrínyi Ilona második fér­jének, a száműzetésben osztályos Tököly Imre sírját, hogy ott is lerójuk az édes érzés szülte ma­gyar kötelességet, a hazából hozott kegyeletet. Vagy 100 kilométernyire fekszik az a város Konstantinápolytól, melynek temetőjében nyugvó helyet talált a száműzött Thököly. Izmidnek hívják ezt a várost, vagy 20 ezer lakosságú. A többség örmény, kik vallásra örmény katholikusok és nem egyesültekre oszlanak. Vannak törökök is. Kon­stantinápolyból a Boszporuson áthajózva, az átellenben levő ázsiai parton kötünk ki, melynek Haider Pascha állomásától indul ki a németek által épített bagdadi vasút. Innen a 18-ik állomás Izmid. Vagy­­6 órán át megyünk, míg célunkhoz érünk. Egy teljesen modern német berendezésű vonatot találunk. Tiszta és rendes állomásokkal, hasonló kocsikkal. A német rend és pontosság mindenhol föltalál­ható. Azt hinnők, hogy valamerre Berlin felé visz a zakatoló gyorsan menő masina. A jegykezelés a mienkhez hasonló teljesen. A vasúti jegyeken nem hosszában van a fölirás, hanem szélességében. A kalauz ép úgy lyukasztja, mint erre mifelénk. A publikum pedig utazik. Hiába a modern dolgot csakhamar meg lehet szokni. Az állomások egymástól az érdekek szerint különböző távolságra vannak, 1—2—3 kilométer­től 11 kméterig. Őrházak nincsenek. Az indulást egy­ nagyobb és mélyen hangzó kézi csengővel, illetve haranggal jelzik. A jelzés után egypár percre indul a vonat. Részünkre menet is, jövet is, külön kocsit voltak szívesek adni. Rendelet ment, hogy a ma­gyarokat mindenfelé szíves készséggel kell fogadni. A vasút a Márványtenger, majd ennek Izmid­­öble mellett halad folyton. Útja szépen, gondosan műveit jó termő­földön halad át. Leginkább sík­ságon megyünk, a hegyek, a dombok majd távo­labb, majd közelebb esnek odament balra. Vagy kétszer-háromszor tör át kisebb hegyet, dombot, mely némelykor alluvialis kavics rétegű. Szépen művelt szőlők, méternél is magasabb dohányt­­ termő, továbbá csicsóka földek, veteményes ker­tek szegélyezik utunkat. Látunk parlagon heverő földet is. A nyárfa nagyságú ciprusfa, a vörös­bogyós manna gy­akran szegélyezi a pálya menetét. Jobbról a szürkéskék tenger vize, az erősen sütő nap által szemkápráztató ezüstös fényt ver vissza. Kizil, Toprák, Bifurcation, Ghieuz-Tépé, Eren­­key, Bortandjik, Maltépé, Cartal, Pendik, Tauzló, Gulbzeh, Dil-Iskelessi, Tavchandjil, Héréké, Ka­­remdja, Tutun-Tchiftlik és Derindje állomásokon áthaladva érünk célunkhoz Izinidre. Besötétedett, mire ide értünk. Nem kell aggódnunk az idegen­ben. Nem vagyunk magunkra hagyatva. Magyar szó fogad. Isten hozta az urakat, Isten hozta kedves honfitársaim! Egy nő egy gyermeket tart a karján, fején koszorú, fehérbe van öltözködve, vállán át széles magyar nemzeti színű szalag lóg. A férj sorra jár, sietünk neki is, feleségének is kezet szorítani, a 4 éves Ilonkát pedig csókkal halmozzuk el. Egy székely ember élt itt akkor már 16 éve, magyar feleségével és kis leányával. Ugyan hova nem kerül már a magyar ? Jó-e ez vagy rossz ? Én inkább az utóbbira szavazok. Pap Keresztélynek hívják, vagy 40—45 éves lehetett. Felesége elég csinos fiatal asszony. Szállodába elhelyezés után a szabad ég alatt közös vacsorára jöttünk össze. Jó pulyka húsból főtt leves, pulyka paprikás, ázsiai édes szőlő és zamatos alma volt a vacsoránk, amit törökös — értsd alatta jó szaccos — kávé zárt be. A korcsma termeiben itt-ott üldögélő, vacso­ráió, absinthoz hasonló italt ivó örmények típu­sára, szokásaira figyeltem. A cigarettát nem a monopóliumos drága gyufánál gyújtják meg, hanem az eléjök magas lábú fém tálcában hozott parázson. Csakhamar akadt egy örmény, ki a korcsma egy elkerített magaslatán levő fiszhar­­moniumon török dalokat kezdett játszani. A zenét énekével kisérte. Egyik pajtása segített az ének­ben. Bus dalok voltak. A kuruc dalokhoz sokban hasonlók. Kértem, hogy énekeljen örmény nótát, mire megjegyezte, hogy nem teheti, nem szabad. A török hatóság az örményeket annyira nyomta, hogy meg van még az is tiltva, hogy nyilvános helyen örményül énekeljenek. Majd Szádeczky Lajos dr., a kolozsvári egye­tem tanára, történész faggatta az embereket, hogy kik és mit tudnak Thököly sírjáról hallomás és emlékezet után. Az egyik emlékezett reá, mi már tudva is van, hogy amikor a vasutat építették, a vasút útja az örmény temetőn vezetett keresztül. A temetőt tehát kisajátították és a nagyobb, jó állapotban levő sírok lakóit kiásták és átvitték az új örmény temetőbe, így volt Thököly Imre sírjával is. Az ak­kori örmény pap nagy pompával vitte át Thököly porait az új temetőbe és megjegyezte, hogy erre vigyázni kell, mert nagy ember volt ő, megjó majd az idő, midőn a magyarok majd elviszik innen, eljönnek érte. El is mentek érte ! Egyáltalán tudva van a nép által, hogy ma­gyar is fekszik az örmény temetőben. A várost gyorsan járta végig a hír, hogy magyarok — mad­zsarok — vannak itt. Vasárnap jókor fölkelve, jó katholikusokhoz illőleg, a szűk sikátorban levő róm. kath. tem­plomba mentünk, mely a zárdával Augusztinus francia szerzet vezetése alatt áll. 3 misés és 5 kis­­pap volt ide rendelve, kik iskolát is tartanak fönn. Elemit és algimnázium félét. Vagy 80 tanulójuk van.Az egyik teremben 2 francia térképet látu­nk. Az egyiken — hazánk részénél — legnagyobb részt magyarul voltak a helynevek nyomtatva, de az ékezet hiányzott mindenhol. Nagy betűkkel lát­tam ott a „Pécs“ nevet, alatt zárójelben (Fünf­kirchen). De odább már Szegedin állott. A másik térképnél mind a városok német nevei szerint volt a helyjelölés. Más­felől van a zárda. A templom torony nél­kül, az udvarban van a zárdábo­z építve. Az iskola külön áll. Egy jól gondozott ki­mb kert képezi a szabad teret. Az összes épüle , mint minden építmény erre­felé, fából va­­k. Konstatiná­poly házaiból 60—70% fából van építve. A templom igénytelen kápolnához hasonlít, de tisztán van tartva. A főoltár Sarlós­ Boldog­asszonyt ábrázolja. A másik oltáron Szent Antal szobra áll. Itt misézett egyik társunk, Márton Mátyás ó-kanizsai prépost plébános. Most ünne­pelte az aranymiséjét. Később a nagymise alatt megtelt a templom. Vagy 100—120-an lehettek benn. A kispapok éne­keltek diszharmonium kísérete nélkül. Végig jártuk a hegyre épített várost. Szűk utcáival, impertinens rossz kövezetével, magasba menő, keskeny, udvarnélküli házaival nem min­dennapi látványt ad. A piszkos, maszatos köve­­zetű, sűrűn egymás mellett levő és több zeg-zug utcákon elterülő árucsarnokokban — bazárokban — sok érdekeset látni. Úgy a portékák, valamint az eladók, vevők, sok látnivalót nyújtanak. A török nyugodtan várja a vevőt az ő higgadtságá­val, míg az örmény már erősen kínálja az ő eladni valóját. 11-re jár az óra. Az örmény temető felé vesz­­szük utunkat. Szép cipruserdő a temető, egyik helyen több angol sírja látható. E vidéken egy angol hajón szétrobbant ágyú ölte meg őket. Thököly sírja magas vasráccsal van körül­véve, közepén egy bemohosodott nagy fehér már­ványtábla fekszik. Rajta Thököly címere, alább latin fölirás. A sír jókarban van tartva, meglátszik, hogy honfitárs őrzi kegyelettel. Átszellemült lélekkel állunk meg a simái. Óriási nagy babérkoszorút teszünk rá, melyet Pap barátunk készített. Reá tettük Pozsony város által küldött nagy, fehér-piros színü selyem szala­got. A Kraxelhuber város ugyancsak kitett magá­ért e zarándoklat alkalmából. Három szalagot küldött: egyet Rákóczinak, egyet Guyonnak, egyet pedig Thökölynek, Thökölynek küldött még Zenta város is. Guyon és Thököly sírjára Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város is küldött kék-sárga selyem szalagot, melyet babércsokrokon és voltam sze­rencsés, — megtisztelő megbízásból — elhelyezni. Az örmény katholikus papok közül kettő ornátusban, szokásuk szerint halotti zsolozsmát énekel. Maguk ajánlkoztak erre. A síron terítő, rajta 2 égő gyertya, feszület és imakönyv. A pa­pokat énekükben gyermekek segítik; az egyik kezében szép tartóban tömjénes parazsat tart. A szertartás végeztével, Vincehidy Ernő dr. Torontál vármegye főjegyzője emlékbeszédet mon­dott Thökölyről, ki a karlócai béke (1699) után ide internáltatott, minthogy az osztrákok kikötötték, hogy­ a határszél közeléből el kell távolítani, s ki­nek a török szultán Izmid városában rendelt lakó­helyet és udvartartást. Ifjú Szádeczky Lajos sza­valta el ezután Thaly Kálmán által Thökölyről írt szép költemény. Dessewffy Arisztid, a nemzeti zarándoklat éltető lelke, vezére, francia nyelven mondott köszönetet az örmény papoknak, hogy helyet adtak és hogy gondot viselnek a sírra. Majd a Himnuszt énekeltük el. Mindenikünk ho­zott emléket: zöld ágat a sirról. Úgy a katholiku­sok, — köztük több elegáns hölgy, — mint az örmények, törökök nagy számban voltak tanúi kegyeletes ünnepünknek. A társaság egy része — köztük magam is — a kutató Szádeczky Lajos dr. vezetésével Thököly és Zrínyi Ilona lakóhelyét volt keresni. És a ku­tatás eredménnyel járt. Megtaláltuk a ház helyét a romokkal. A kutatásról Szádeczky tudományos közlemény alakjában számolt be. A magyarokról beszél itt a nép. Tudja létezésüket s hogy itt ma­gyarok laktak. Egy helyet magyar-dagnak nevez­nek. Dag - hegy. Van magyar-dere is. Dere - patak. Látható még Zrínyi Ilona forrása is. Sőt még a lakosok között olyanok is vannak, kiknek neve: Sabu Polikon Magyar, Ángyeló Magyar. Ezek a magyarok ivadékai, kiknek ősei Thököly Imre és hűséges felesége: Zrínyi Ilona jóságos támogatói voltak. Thököly háza most Karasepe község határában fekszik. Zrínyi Ilona kútja Hadzsi Koszti Tanasz nevű ember tulajdonát képező földön volt, míg Thököly háza a görög egyház birtokán feküdt. Az egész falu künn volt a kutatásnál, a gö­rög pap is. S tudnak a „csicsek hajdaniról, a virá­gok mezejéről, mely a hős Zrinyi Ilona kedvenc tartózkodási helye volt. A nép nem ellenszenvvel, hanem rokonszenv­­vel fogadta a kutatókat és mindenben segítsé­gükre volt. E helyen, Izmidnek átellenében levő magyar­­sag alatt, az öböl túlsó oldalán halt meg a hős Thököly. Titkárja, Komáromy János igy ír Rákóczi mostoha fiának : ,,Sok nyomorusági s boldogtalansági után a csudálatos dolgu s szabados uraságu nagy Isten szegény urunkat 13.-ik szept. (1705) csendesen, éjjeli 3 órakor, Ázsiában az virágok mezején levő maga majorbeli házacskájából az árnyék világból kiszólitotta.” Jót remélve, rosszat nyerve múlik el az élet — volt mondása Thökölynek, a kuruc királynak. Rajta e mondás be is teljesedett. Magyar köszöntés, magyar Isten hozzád, éljenek mellett búcsúztunk el Izmidben lakó honfitársainktól. Magyar kézszoritás s a vonat robogott vissza.Mi pedig sokáig néztünk Thökölly sírja, majd lakhelye és a virágos mezeje felé s mig csak a magyar-dag és a fölötte levő Hamzsa-dag és a Gök-dag látható volt, élénken tekintettünk arra felé. Utunk ismét a tegnap megtett szép után a tengeröböl mellett halad el. A vonat mentén sok érdekes akad. A szultán selyemfonó gyára, a nem szoknyás hanem bugyogós szép lányokkal. Erre a nők bő, hosszú, a láb fejénél összekötött bugyogóban járnak. E vidéken halt meg Konstan­tin császár, Konstantinápoly város alapítója és II. Mohamed szultán, Konstantinápoly elfoglalója. 7. oldal. — Ementési gyengeség, vérszegény­­ség, lesoványodás, sápadtság, mirigy­betegségek, bőrkiütések, kelések, furunkulusok eseteinél a természetes „Ferenc József„ keserűvíz sza­bályozza a belek annyira fontos működését. Az orvosi tudomány számos vezérférfia meg­­győződött arról, hogy a valódi Ferenc Jó­­zaef víz hatása mindig kitűnően beválik. Kap­­ható gyógyszertárakban, drogériákban és fil­­szerüzletekben.

Next