Pécsi Napló, 1926. július (35. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-25 / 166. szám

­. •!.*.. 5ZEMÉLYC5 CSOMAG 4*500 ¥. t MOSTOLJA MEG ! KITŰNŐ ÍZBEN КАРНДТ0 MINDEN JOBB KOSZŐRÜZLETBEN galom. — Szeretném eladni — mondja — h­a meg­venné valaki... Megmutatja a hajóhintát, melynek öt bádog csónakja van. Az egészet ő maga csinálta. A csó­nakokat bádogból készítette, 2000 korona tiz­­tizenöt perces hintázás. —­Volt egy ringispilem is, azt már eladtam... Nagyon rezignált a jó öreg, látszik, hogy ő is érzi a gazdasági helyzet súlyát. Végül a ligeti gyorsfényképészt látogattam meg bódéjában. A fényképész feleségét találtam ott. Ő is panaszkodik, hogy tizenkilenc éve űzi ezt a mesterséget, de ilyen gyöngén még nem igen ment. Alig győznek annyit keresni, hogy a helypénzt kifizessék. Szóval itt az ismert húrokat pengetik. El­hagytam a ligetet ahol nincs koplaló­művész, nin­csenek attrakciók, ahol szunnyad minden. A liget rendezése, a tó kitisztítása most már nem várat soká magára. A jövő évi büdzsébe erre a célra nagyobb összeget állított be a város. Ak­kor aztán a pécsi vurstli is újjászületik. sz. j. fasamnapi ! Az ideges Párizs, írja : .Jules. A Szajna felől vad lárma és ijedelem hírét hozza napok óta a távíró. A lassú agónia, mely a frank egészségét már­ hónapok óta fogyasztja, a krízis elé érkezett. És Párizs, a nagy életet élő, az örökké vidám Párizs egyszerre ideges lesz. Tízezrek hullámzanak az éjszakákon át a boulevardokon, forradalmas nyugtalansággal vibráló tömegekben. Még nem is tudják világosan, mit akarnak, de Párizs népe, ez a nagy életművész nem bír az ide­geivel, a rendőrséggel csatázik és sebesülteket produkál az utca kövezetén. Mi, akik évek óta Trianon nyomorkatlanába zárva morzsolják életünket, mi tudjuk ezt az ide­gességet. Nem úgy homályosan, tudat alatt, aho­gyan most a világ fővárosában lávázik fölfelé az aggódó lelkek kráteréből. Mi tisztán és világosan tudjuk az értelmét, az okát és az okozatát. Párizs­ban most szakadnak át a gátak, amelyek a háború szennyes árját eddig visszaparancsolták a glob­ fényében vakon táncoló Párizstól. Pedig a hullá­mok már régen marják ezt a gátat, amelyben egy idő óta csak a látszatok szolgáltatták már az ellen­állást. Most rést nyitottak a gáton. És az ár zúgva rohan végig az ijedt Párizs uccáin. Úgy, mint annak idején Bécs, Berlin és Budapest uccáin tette. A vidám, tegnap még az örömökben kivirágzó élet ott úszik a sötét vizek tetején, minden emlékével, pillanatok alatt össze­roncsolt biztonságával. És ami utána jön : a bi­zonytalanság, a nyomor hajszás napjai — ezek kergetik most kusza táncra Párizs idegeit. A háborúnak, — mondották a bölcsek, — csak legyőzöttjei vannak. Tizenkét év óta tükröződik ez az igazság Európa gyűrött ábrázatán. A világot kiforgatták sarkaiból, a népek testvérérzését mág­lyára hajították. Ennél a máglyalángnál nekünk magyaroknak külön markáns emlékké különült el a Clemenceauk és Poincarék ábrázata. A világ kulturális, gazdasági és geográfiai egyensúlyáról évezredek alatt kristályosodott természeti törvé­nyek helyett újakat gyártottak Versaillesben és világra szülték a minden magyar fájdalmak super­­lativusát, Trianont. Mert nem hitték el, hogy a háborúnak nincsenek győztesei. Párizs most eszmél a fájdalmas látszat valóságára, hogy milyen súlyos jógát öltött magára, amikor a békeszerződéseket diktálta. És a békekötés nyomán érte a népeket is a földrengés, amelynek romjait több generáció tudja majd eltakarítani. Felborult az egyensúly, mely a munka és ellenértéke, a pénz értéke között fenn­állott. Az arany papírronggyá foszlott, a pénz értéke meredek lejtőn száguldott lefelé, úgy mint most Párizsban. Az üzleteket megrohanták és a pánik tetőpontján a kereskedők lecsukták boltjaikat, mert a pénz pillanatok alatt semmivé lett kezük­ben , úgy, mint most Párizsban. A gazdasági anar­chia megállította a termelést, a leszegényedett fogyasztónak nem lehetett többé termelni. A gaz­dasági életnek ezt a sorvadását a munkanélküliség szóval determinálták. És vagyonok omlottak össze máról holnapra, Berlinben pár millióért emeletes palotákat vettek az idegenek, Bécset a gazdag külföldiek inváziója lepte el, ahol pár centért, vagy schillingért gyűlölt Krőzusok lehettek. És Buda­pesten cserepes ajakkal kellett nézni, hogy francia tisztek pár frankért világfi módjára éltek és a jólét lenge parfümje jelezte útjukat, amerre zenélő sar­kantyúikkal elhaladtak. És ezalatt B. listák sivár zátonyára tették ki a magyar tisztviselők ezreit, a lakásínség egyetelen nagy nyomortanyává sü­­lyesztette le a fővárost és a nyomor példátlanul nehéz iskoláját absolválni nem tudók a csődök és kényszeregyezségek ájulatán keresztül az ön­gyilkosok szektájába menekültek. És mialatt e lassú sorvadásban éli ki magát a háború minden miazmája, a gloir Párizsa a Ruhr mellett folytatta a háborút. Hadseregekkel fo­gyasztotta saját erejét is egy leigázott ország testén. A győzelem állandó aggodalommal feküdt rá lelki­­ismeretére. Egyszer Szilézia sakktábláján húzott egyet Németországon, máskor a kisantantot hozta össze villámhárítónak Trianon nemzete ellen. És közben úgy tudott megélni, hogy horribilis háborús adósságait nem fizette, azokra a német jóvátételt állította oda fedezetnek. Másrészt peig újabb ha­talmas adósságokat csinált, stabil terheket vál­lalva homokra épített álomcélokért. Most összeomlottak az álomcélok és Párizs idegei a győzelem simogató illúziója után nem bírják ezt az összeomlást. A Palais Bourbonban naponta váltják egymást az új kormányok és a kormányexpozék utolsó mondatai egymásután sápadnak hattyúdallá. Innen, az objektív messze­ségből nem nehéz észrevenni, hogy emberek poli­tikai ügyeskedéssel nem tudnak megállítani föl­­tartózhatatlan lavinákat. Briand, Herriot, Poin­caré, egészen mindegy. A frank összeomlásában az a berendezkedés omlik össze, amelyet homokra és a gloire tégláiból építettek. És­ Párizs, a világ fővárosa, amely páratlan ízlése, pompázó nyugati kultúrája mellett idegen­forgalommal kapta meg a maga felülmúlhatatlan dekorációját — máról holnapra meggyűlölte az ide­geneket. Párizsnak ez az idegenrohama az emberi pszichére mutat, amely keserűségében azok ellen fordul elsősorban, akiket legkevésbé okozhat vég­zetéért. A történelem természetes áramlása elsöpörte a gátakat,amelyeket tetszetős látszatokból hordott össze Franciaország. A gloire­ fénylő ívlámpái most kialudtak é­s a Szajna sötét tükrében Berlin, Bécs és Budapesté mellett most a maga arculatát is meg­láthatja Párizs. Álarc nélkül azt a fáradt, sebhelyes, sápadt ábrázatot, amelyre a háború befejezése óta most döbben először Franciaország. r Bcs i­flAFLO HÁROM EVEZŐS ELVESZETT A HULLÁMOKBAN, MERT EGY SZÉLROHAM MIATT FELBORULT A CSÓNAK. Hadersleben, júl. 24. Tegnap este 6 órakor Kerlstrupstrand mellett 5 fiatalember egy evezős kirándulásról tartott hazafelé, amikor egy szél­roham következtében a csónak megtelt vízzel és el­merült. Két csónakázónak sikerült a partra úsznia, a másik három csónakázót azonban a nyomban megkezdett kutatások ellenére sem sikerült meg­találni. Úgy hiszik, hogy mind a hárman oda­vesztek. EGY EGÉSZ CSALÁD REJTÉLYES GYILKOSSÁG­NAK ESETT ÁLDOZATUL. Róma, júl. 24. (Bécsi Távirati Iroda.) A Tri­­buna jelenti, hogy Potenza helyiségében egy egész család : apa, anya, fiú és egy fiatal szolga oszlásnak indult holttestére bukkantak. A hullák súlyos sérü­lések nyomait mutatják. A tetteseknek semmi­­ nyoma nincs. 1926. július 25 Bodonyi Nándor nyugalomba vonul. Nevét, őt magát ismeri e sorok csaknem vala­mennyi olvasója. Istentől neki juttatott talentumai messze ki­emelték a falu határain. A szó szoros értelmében tanító ő, a magyar nemzet tanítója, írásai, melyek­ben a magyar nemzet ifjúságához szólt, csendes falusi otthonából, tanítói és nevelői munkássága, amelyből szeretet és jóság sugárzik ki, dicsőséges múltja, kedves egyénisége, társadalmi szervező ereje és bölcsesége csak sorainkból kiemelik, de ki nem szakítják. 46 év, közel félszázados eredmé­nyes tanítói múlt övezi körül.1885-ben hívják meg Szabadkáról Sellyére tanítónak. Azelőtt Torontál­­újfalun, Dunaszekcsőn, Vajszlón tanítóskodott. 41 év óta Sellye társadalmának irányító vezére és lelke. Tanítói működésének kiváló eredményéről mindennél fényesebb bizonyíték az, hogy Sellyét úgy nyelvi, mint ipari, egyesületi és társadalmi téren a környék falvai közül messze kiemelte s nagyrészt az ő szervező ereje tette — az ipar és kereskedelem fellendítésével — Sellyét a környék gócpontjává. Ahol csak tud, szervez és alakit: Sellyei Jótékony Nőegyesület, Ipartestület, Iparo­sok és Kereskedők Köre mind, mind az ő nevéhez fűződik. Sokoldalú elfoglaltsága mellett író is, írásai elsősorban a Pécsi Napló, Gazdasági Hírlap, Nép­tanítók Lapjában, Én Újságom, Hasznos Mulat­tató, Lányok Lapja, Kis Pajtás, Mese Újság, Ma­gyar Család, Képes Kis Lap, Filléres Könyvtár, Családi Könyvtárban jelennek meg, írói eredmé­nyeinek elismeréséül a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság tagjai közé veszik fel. A világháborút megelőző években az írásaiért kapott s megtakarított pénzen megnézte Velencét, Nápolyt, Rómát. Ott lelkébe zárja s haza hozza az örök tavaszt, a derült kék eget. .. Szereti Isten legszebb templomát — a termé­szet ölét. Szive zsong, mint a rajzó méh, ha a meg­szokott drávai útját méri, ahol minden bokrot, fát — még a folyón túl is — a régi jó időkből olyan jól ismer... Nyári meleg napok reggelén a 10 kilométeres drávai utat korát meghazudtoló rugalmas lépé­sekkel teszi meg, hogy a Dráva üdítő vizében és meleg homokjában megfürödjék. Máskor meg festővászon előtt áll, ecset, pa­letta kezében S bizony csodálkozik az ember, hogy mily hozzáértéssel és szeretettel rakja fel a színeket a vászonra. Ha meghitt, kedves otthonuk küszö­bét átlépem, szinte úgy érzem, hogy ügyesen, nagy hozzáértéssel elrendezett képtárban állok, mert amit ott lát az ember, hát ház azt egy festőművész is megirigyelné. Csendélet, ucca-részlet itt is, ott is. Eleven, kedves színekkel megrajzolt táj, tenger, amott csobogó víz. A másik falon komor erdei rész... A mosolygó arc elsötétül, amikor e képnél megáll s magyaráz. A háborúban eltűnt művész fia kompozíciója, amott a másik falon kereszt, mögötte zöld háttér.­ Tavasz. Szénahordás. Hulló falevelek, távoli kastélyok— Bodonyi Nándor, a tanító lelkének elejtett gyöngyei, szikrái. No, de ez az ügyes elrendezése a képeknek már a mű­­vészlelkű feleség elvitathatatlan érdeme. Tanítványaik, gyermekek, apák, nagyapák, Sellye társadalma emlékezetében élni fog Bodonyi Nándor, aki áldásos munkája után megérdemelt nyugalomba megy. A tanítói kar a képzett sok­oldalú, szerető szívű kartársat ismeri és tiszteli benne. ÓRIÁSI VIH­AR ISZTRIÁBAN. Róma, júl. 24. (Bécsi Távirati Iroda.) A lapok jelentése szerint Isztria felett nagy vihar vonult el. Akkora jégeső esett, hogy a földszinét 20 centi­méter magasság elborították a jégdarabok. A termés teljesen elpusztult. Később olyan erős szélvihar támadt, hogy a kikötőben levő hajók kénytelenek voltak lehorgonyzásukat megerősíteni. A fiumei partokon is nagy károkat okozott a vihar és a jég.

Next