Pécsi Napló, 1926. július (35. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-25 / 166. szám
. •!.*.. 5ZEMÉLYC5 CSOMAG 4*500 ¥. t MOSTOLJA MEG ! KITŰNŐ ÍZBEN КАРНДТ0 MINDEN JOBB KOSZŐRÜZLETBEN galom. — Szeretném eladni — mondja — ha megvenné valaki... Megmutatja a hajóhintát, melynek öt bádog csónakja van. Az egészet ő maga csinálta. A csónakokat bádogból készítette, 2000 korona tiztizenöt perces hintázás. —Volt egy ringispilem is, azt már eladtam... Nagyon rezignált a jó öreg, látszik, hogy ő is érzi a gazdasági helyzet súlyát. Végül a ligeti gyorsfényképészt látogattam meg bódéjában. A fényképész feleségét találtam ott. Ő is panaszkodik, hogy tizenkilenc éve űzi ezt a mesterséget, de ilyen gyöngén még nem igen ment. Alig győznek annyit keresni, hogy a helypénzt kifizessék. Szóval itt az ismert húrokat pengetik. Elhagytam a ligetet ahol nincs koplalóművész, nincsenek attrakciók, ahol szunnyad minden. A liget rendezése, a tó kitisztítása most már nem várat soká magára. A jövő évi büdzsébe erre a célra nagyobb összeget állított be a város. Akkor aztán a pécsi vurstli is újjászületik. sz. j. fasamnapi ! Az ideges Párizs, írja : .Jules. A Szajna felől vad lárma és ijedelem hírét hozza napok óta a távíró. A lassú agónia, mely a frank egészségét már hónapok óta fogyasztja, a krízis elé érkezett. És Párizs, a nagy életet élő, az örökké vidám Párizs egyszerre ideges lesz. Tízezrek hullámzanak az éjszakákon át a boulevardokon, forradalmas nyugtalansággal vibráló tömegekben. Még nem is tudják világosan, mit akarnak, de Párizs népe, ez a nagy életművész nem bír az idegeivel, a rendőrséggel csatázik és sebesülteket produkál az utca kövezetén. Mi, akik évek óta Trianon nyomorkatlanába zárva morzsolják életünket, mi tudjuk ezt az idegességet. Nem úgy homályosan, tudat alatt, ahogyan most a világ fővárosában lávázik fölfelé az aggódó lelkek kráteréből. Mi tisztán és világosan tudjuk az értelmét, az okát és az okozatát. Párizsban most szakadnak át a gátak, amelyek a háború szennyes árját eddig visszaparancsolták a glob fényében vakon táncoló Párizstól. Pedig a hullámok már régen marják ezt a gátat, amelyben egy idő óta csak a látszatok szolgáltatták már az ellenállást. Most rést nyitottak a gáton. És az ár zúgva rohan végig az ijedt Párizs uccáin. Úgy, mint annak idején Bécs, Berlin és Budapest uccáin tette. A vidám, tegnap még az örömökben kivirágzó élet ott úszik a sötét vizek tetején, minden emlékével, pillanatok alatt összeroncsolt biztonságával. És ami utána jön : a bizonytalanság, a nyomor hajszás napjai — ezek kergetik most kusza táncra Párizs idegeit. A háborúnak, — mondották a bölcsek, — csak legyőzöttjei vannak. Tizenkét év óta tükröződik ez az igazság Európa gyűrött ábrázatán. A világot kiforgatták sarkaiból, a népek testvérérzését máglyára hajították. Ennél a máglyalángnál nekünk magyaroknak külön markáns emlékké különült el a Clemenceauk és Poincarék ábrázata. A világ kulturális, gazdasági és geográfiai egyensúlyáról évezredek alatt kristályosodott természeti törvények helyett újakat gyártottak Versaillesben és világra szülték a minden magyar fájdalmak superlativusát, Trianont. Mert nem hitték el, hogy a háborúnak nincsenek győztesei. Párizs most eszmél a fájdalmas látszat valóságára, hogy milyen súlyos jógát öltött magára, amikor a békeszerződéseket diktálta. És a békekötés nyomán érte a népeket is a földrengés, amelynek romjait több generáció tudja majd eltakarítani. Felborult az egyensúly, mely a munka és ellenértéke, a pénz értéke között fennállott. Az arany papírronggyá foszlott, a pénz értéke meredek lejtőn száguldott lefelé, úgy mint most Párizsban. Az üzleteket megrohanták és a pánik tetőpontján a kereskedők lecsukták boltjaikat, mert a pénz pillanatok alatt semmivé lett kezükben , úgy, mint most Párizsban. A gazdasági anarchia megállította a termelést, a leszegényedett fogyasztónak nem lehetett többé termelni. A gazdasági életnek ezt a sorvadását a munkanélküliség szóval determinálták. És vagyonok omlottak össze máról holnapra, Berlinben pár millióért emeletes palotákat vettek az idegenek, Bécset a gazdag külföldiek inváziója lepte el, ahol pár centért, vagy schillingért gyűlölt Krőzusok lehettek. És Budapesten cserepes ajakkal kellett nézni, hogy francia tisztek pár frankért világfi módjára éltek és a jólét lenge parfümje jelezte útjukat, amerre zenélő sarkantyúikkal elhaladtak. És ezalatt B. listák sivár zátonyára tették ki a magyar tisztviselők ezreit, a lakásínség egyetelen nagy nyomortanyává sülyesztette le a fővárost és a nyomor példátlanul nehéz iskoláját absolválni nem tudók a csődök és kényszeregyezségek ájulatán keresztül az öngyilkosok szektájába menekültek. És mialatt e lassú sorvadásban éli ki magát a háború minden miazmája, a gloir Párizsa a Ruhr mellett folytatta a háborút. Hadseregekkel fogyasztotta saját erejét is egy leigázott ország testén. A győzelem állandó aggodalommal feküdt rá lelkiismeretére. Egyszer Szilézia sakktábláján húzott egyet Németországon, máskor a kisantantot hozta össze villámhárítónak Trianon nemzete ellen. És közben úgy tudott megélni, hogy horribilis háborús adósságait nem fizette, azokra a német jóvátételt állította oda fedezetnek. Másrészt peig újabb hatalmas adósságokat csinált, stabil terheket vállalva homokra épített álomcélokért. Most összeomlottak az álomcélok és Párizs idegei a győzelem simogató illúziója után nem bírják ezt az összeomlást. A Palais Bourbonban naponta váltják egymást az új kormányok és a kormányexpozék utolsó mondatai egymásután sápadnak hattyúdallá. Innen, az objektív messzeségből nem nehéz észrevenni, hogy emberek politikai ügyeskedéssel nem tudnak megállítani föltartózhatatlan lavinákat. Briand, Herriot, Poincaré, egészen mindegy. A frank összeomlásában az a berendezkedés omlik össze, amelyet homokra és a gloire tégláiból építettek. És Párizs, a világ fővárosa, amely páratlan ízlése, pompázó nyugati kultúrája mellett idegenforgalommal kapta meg a maga felülmúlhatatlan dekorációját — máról holnapra meggyűlölte az idegeneket. Párizsnak ez az idegenrohama az emberi pszichére mutat, amely keserűségében azok ellen fordul elsősorban, akiket legkevésbé okozhat végzetéért. A történelem természetes áramlása elsöpörte a gátakat,amelyeket tetszetős látszatokból hordott össze Franciaország. A gloire fénylő ívlámpái most kialudtak és a Szajna sötét tükrében Berlin, Bécs és Budapesté mellett most a maga arculatát is megláthatja Párizs. Álarc nélkül azt a fáradt, sebhelyes, sápadt ábrázatot, amelyre a háború befejezése óta most döbben először Franciaország. r Bcs iflAFLO HÁROM EVEZŐS ELVESZETT A HULLÁMOKBAN, MERT EGY SZÉLROHAM MIATT FELBORULT A CSÓNAK. Hadersleben, júl. 24. Tegnap este 6 órakor Kerlstrupstrand mellett 5 fiatalember egy evezős kirándulásról tartott hazafelé, amikor egy szélroham következtében a csónak megtelt vízzel és elmerült. Két csónakázónak sikerült a partra úsznia, a másik három csónakázót azonban a nyomban megkezdett kutatások ellenére sem sikerült megtalálni. Úgy hiszik, hogy mind a hárman odavesztek. EGY EGÉSZ CSALÁD REJTÉLYES GYILKOSSÁGNAK ESETT ÁLDOZATUL. Róma, júl. 24. (Bécsi Távirati Iroda.) A Tribuna jelenti, hogy Potenza helyiségében egy egész család : apa, anya, fiú és egy fiatal szolga oszlásnak indult holttestére bukkantak. A hullák súlyos sérülések nyomait mutatják. A tetteseknek semmi nyoma nincs. 1926. július 25 Bodonyi Nándor nyugalomba vonul. Nevét, őt magát ismeri e sorok csaknem valamennyi olvasója. Istentől neki juttatott talentumai messze kiemelték a falu határain. A szó szoros értelmében tanító ő, a magyar nemzet tanítója, írásai, melyekben a magyar nemzet ifjúságához szólt, csendes falusi otthonából, tanítói és nevelői munkássága, amelyből szeretet és jóság sugárzik ki, dicsőséges múltja, kedves egyénisége, társadalmi szervező ereje és bölcsesége csak sorainkból kiemelik, de ki nem szakítják. 46 év, közel félszázados eredményes tanítói múlt övezi körül.1885-ben hívják meg Szabadkáról Sellyére tanítónak. Azelőtt Torontálújfalun, Dunaszekcsőn, Vajszlón tanítóskodott. 41 év óta Sellye társadalmának irányító vezére és lelke. Tanítói működésének kiváló eredményéről mindennél fényesebb bizonyíték az, hogy Sellyét úgy nyelvi, mint ipari, egyesületi és társadalmi téren a környék falvai közül messze kiemelte s nagyrészt az ő szervező ereje tette — az ipar és kereskedelem fellendítésével — Sellyét a környék gócpontjává. Ahol csak tud, szervez és alakit: Sellyei Jótékony Nőegyesület, Ipartestület, Iparosok és Kereskedők Köre mind, mind az ő nevéhez fűződik. Sokoldalú elfoglaltsága mellett író is, írásai elsősorban a Pécsi Napló, Gazdasági Hírlap, Néptanítók Lapjában, Én Újságom, Hasznos Mulattató, Lányok Lapja, Kis Pajtás, Mese Újság, Magyar Család, Képes Kis Lap, Filléres Könyvtár, Családi Könyvtárban jelennek meg, írói eredményeinek elismeréséül a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság tagjai közé veszik fel. A világháborút megelőző években az írásaiért kapott s megtakarított pénzen megnézte Velencét, Nápolyt, Rómát. Ott lelkébe zárja s haza hozza az örök tavaszt, a derült kék eget. .. Szereti Isten legszebb templomát — a természet ölét. Szive zsong, mint a rajzó méh, ha a megszokott drávai útját méri, ahol minden bokrot, fát — még a folyón túl is — a régi jó időkből olyan jól ismer... Nyári meleg napok reggelén a 10 kilométeres drávai utat korát meghazudtoló rugalmas lépésekkel teszi meg, hogy a Dráva üdítő vizében és meleg homokjában megfürödjék. Máskor meg festővászon előtt áll, ecset, paletta kezében S bizony csodálkozik az ember, hogy mily hozzáértéssel és szeretettel rakja fel a színeket a vászonra. Ha meghitt, kedves otthonuk küszöbét átlépem, szinte úgy érzem, hogy ügyesen, nagy hozzáértéssel elrendezett képtárban állok, mert amit ott lát az ember, hát ház azt egy festőművész is megirigyelné. Csendélet, ucca-részlet itt is, ott is. Eleven, kedves színekkel megrajzolt táj, tenger, amott csobogó víz. A másik falon komor erdei rész... A mosolygó arc elsötétül, amikor e képnél megáll s magyaráz. A háborúban eltűnt művész fia kompozíciója, amott a másik falon kereszt, mögötte zöld háttér. Tavasz. Szénahordás. Hulló falevelek, távoli kastélyok— Bodonyi Nándor, a tanító lelkének elejtett gyöngyei, szikrái. No, de ez az ügyes elrendezése a képeknek már a művészlelkű feleség elvitathatatlan érdeme. Tanítványaik, gyermekek, apák, nagyapák, Sellye társadalma emlékezetében élni fog Bodonyi Nándor, aki áldásos munkája után megérdemelt nyugalomba megy. A tanítói kar a képzett sokoldalú, szerető szívű kartársat ismeri és tiszteli benne. ÓRIÁSI VIHAR ISZTRIÁBAN. Róma, júl. 24. (Bécsi Távirati Iroda.) A lapok jelentése szerint Isztria felett nagy vihar vonult el. Akkora jégeső esett, hogy a földszinét 20 centiméter magasság elborították a jégdarabok. A termés teljesen elpusztult. Később olyan erős szélvihar támadt, hogy a kikötőben levő hajók kénytelenek voltak lehorgonyzásukat megerősíteni. A fiumei partokon is nagy károkat okozott a vihar és a jég.