Pécsi Napló, 1943. április (52. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-18 / 88. szám

ft. oldal. Szifilláz és Demierics írta: D. Szabó József, A magyar szellemi élet középpontjában • hónapok óta a nemzetnevelés sok tisztázatlan kérdése a.­. .Majdnem, minden magyar író fog­lalkozott könyvében vagy cikkében a nemzet­­nevelés, fontos ügyével. Az írók megnyilatko­zásai nagyrészt világnézeti színezetűek voltak és újszerű problémák bomolgatásával eltértek az irodalom világától a nemzetpolitikai téma­kör felé. A ma dúló háború, amely földrészek sorsát dönti el, átalakítja a népm­illiók lelki berendezkedését is. A fegyverek, harca mel­ett párhuzamosan folyik a világnézetek gigászi küzdelme, amelyben Magyarország már húsz évvel ezelőtt döntött, s hazánkban a keresztény és nemzeti szellemű életfelfogás hívatott a megújhodás nagy művét­­befejezni! Ennek a mennydörgésszerűen átalakuló, szociális tényező­ken felépülő világrendnek a szolgálatába kell tehát áll­tanunk erőinket és munkánkat min­den''vonalon. De főleg e­lkészíteni népünket lelkileg, hogy a mai súlyos harcok győzelmes befejezése után frissen őrizze lelkében azokat az eszméket és ideálokat, amelyekért fegyver­rel a kezében küzdött a harcok mezején. A mai időkben különösképen szükség van ara, hogy az elindított fejlődési folyamat ne csu­pán a jelen, hanem a jövő problémáival, fog­lalkozzék. Hirdesse a nemzeti irányú gondol­kodásmódot, növelje a haza jövő erejét az ifjú­ságot és a munkásság nagy tömegét. Itt lép előtérbe­ a színház, amelynek mint a nemzet­nevelés egyik legfontosabb tényezőjének a ke­resztény és nemzeti szellemű megújhodást,kell­­Szolgálnia. A magyar színház-kultúra, évtizede­kig hamis utakon téve­ngett és a nemzet örök eszményeitől csillagászati távolságra állva a színházban semmi egyebet nem látott mint korlátlan üzleti lehetőséget. A tömeget félre­vezette ez a sekély­es színházi kultúra, de a reakció nem maradhatott el sokáig. A nemzet legbelsőbb selkivilágától elszakadt színháznak meg kellett buknia, hogy átadja helyét annak a színház-kiltúrának,­ amely a színjátszást nem­zeti szolgálatnak, de ugyanakkor magasabb­­rendű­ hivatásnak tekinti. A megújhodott szí­n­­háznak ma nagyobb közönsége van, mint vala­ha. Az a tömeg, amely a válság idejében hűt­lenné vált, ma napról-napra tömött padsorok­ból figyel a színpadra, ahonnét az új szellemű élet nagyjainak igéi szál­ának felé, hogy az eszmék kavargásában az élet és művészek óvolt és változhatatlan igazságait hir­de­ssék. A tö­megek részére ma szinte példátlan kultúréhség tapasztalható. Váljon mi ezzel szemben a szín­ház kötelessége? A legbecsületebb elhatározott­sággal és legnemesebb eszközökkel kielégíteni azt! A színház tömegbefolyása felmérhetetlen. A színházak vezetőinek kell tehát hivatá­­su­k magaslatán állva azon őrködni, hogy a magyar színházi kultúra csak a legtisz­tább magyar eszményeket szolgálja. Ne legyen a színház soha többé olyan vállalkozás, amely anyagi előnyök szerzésére szolgálna eszközül. Amely színigazgató ezt nem tartja magára nézve kötelezőnek, az ebben a sorsdöntő idő­ben nem való a he­vére. Tudnunk kell, hogy a magyar szabadságharc nem 1848 március 16 .-én kezdődött, hanem kilenc évvel előbb, amikor Földvár é­s tábor szintásulata — az ak­kor majdnem teljesen német nyelvű városban­­először játszotta el ,,magyarul" az „Árpád éb­redését." A szabadságharc gondoltát és a nemzeti ellenállás programonj­át tehát először a színház tolmácsolta a magyar közönség felé. A nemzeti megújhodás szent ügyének a­­szín­ház ma is leghivatot­t­a­bb tolmácsoló­ja. Aki á­­tvett már lelkesen rajongó, tapsoló közönséget, aki ebben az­ orkánban megérezte a tömeglélek ébredését, az tisztán látja a színház felmérhe­­tetlenebb je­l­entőségét. De valami még hiányzik az új magyar színpad műsoráról. Egy darab, amely sűrítve adná a háború sodrába került magyarság ösz­­szes problémáit, amely irányt mutatna, felemel­ne, vigasztalna, amely reményt nyújtana a jö­vőre nézve, amely zengő szavakban adna ki­fejezést érzésünknek és akaratunknak, hogy itt a Kárpátok medencéjében mindörökké él a magyar. P­I­­ C­is ! IS A P­L­O A színház már igazi hivatása útján jár, a magyar színházi kultúra a legtisztább magyar eszményeket szolgálja. Ami hiányzik még, azt bizonyosan meghozza a legközelebbi jövő. Egyelőre biztató, hogy a magyar tömegek lel­kesen, szomjasan és érdeklődéssel figyelnek a színpad felé, ahonnét szállóigeszerűen zeng a magyar Glóbusz minden égtája­­ felé. Jöhet­nek vészek és viharok, Magyarország mégis szebb lesz, mint volt. 1943. április 18. Dr. Grund Béla előadása az olasz intézetben Verdiről és Wagnerről Az érdekes tárgyú előadás nagyszámú és elő­kéri hallgatóságot vonzott az Olasz Intézet előadó­termébe. Elsőnek dr. I­accio üdvözölte­­az előadót és a közönséget, majd dr. Grund Béla kezdte el ismertetését. Hozzáértő kézzel nyúlt olyan kérdések­hez, melyek a zenei köröket is izgalomban tartot­ták és tartják. Ha valaki a két zenetitán életét, munkáját meg akarja érteni, annak ismernie kell az egész kort embereivel, eszméivel, történelmével együtt. Olyan időben születnek, amikor általános dekadencia­ ne­hezedik a szellemre. Az élet, az emberi produktum nem tud már emelkedni, kimerültnek látszik, talán bele is nyugszik sorsába. Magasra emelt eszméi: a szabadság, egyenlőség, testvériség, majd Napóleon személye porbahajlottak. A zenében sem várhatnak már újat Beethoven, Haydn, Mozart, Schubert, Schumann, Chopin után. Jöhet-e még reformátor? Verdi is és Wagner is fajult, nemzetük érző, nagy elhatározásokra született, kivételes akaratoi és­ tehet­­ségű fiai, akik váltakoznak arra, hogy a muzsika nyelvén közeledjenek honfitársaikhoz, így öntsenek önérzetet, önbizalmat, ideálokat lelkükbe. Rendszeres zenei kiképzésben nem részesülnek. Önképzés az indulás. Wagner mindjárt komponál is, míg Verdi csak később. Mindketten sikertelen­séggel kezdik. Pedig a néphez akarnak szólni, hisz maguk is annak az életét élik. Verdi mégis lassan sikereket ér el. A nép szinte önkéntelenül megta­nulja­ operáinak dallamos áriáit s szívesen formálja át a szöveget még politikai vonatkozásban is. Verdi önkéntelenül is többet ért el és előkészítette a né­pet, a talajt az egység gondolatára. Eddig párhuza­mosan h.’.'adnak. Wagner ugyanezt akarja. Az egy­ség, a német nép nagy értékei, elsőbbsége a vezérlő gondolatai. Ezt akarja elhitetni, megérteni. A nép ajkán élő mondavilághoz nyúl, hisz ez közelállónak látszik célja eléréséhez. A Bolygó holm­uk­ban a sza­badság messzetévedt gondolatát nem értik meg. El kell hagynia az országot. Mindketten ugyanezt akar­ták, de kivitelezésében elváltak útjaik. Talán éppen azért, mert nemzeteik igazi fiai. M­agner a német nyelvet tökéletesen leírja és ismeri. Látja annak szi­gorú, zárt logikai egységét, bizonyos nehézségét, úgy látja, hogy a dráma a legjobb keret súlyos gondolatai kifejezéséhez. A művészetek teljes szin­tézisét kívánja egy-egy operájához. A kiállításnak tökéletes egységben kell lennie a szóval, a zenével. Muzsikájában is ezt a gondolatot szólaltatja meg. Ekkor lesz­ hatalmas, lenyűgöző a hatás. Íme a cél a nép számára. Verdi is a drámát választja, de ő nem­­ a logika, hanem a szív megérzésével jut erre­­ belátási-é s a nép érzelemi gazdaságára­­épít. A szim­fonikus felfogás helyett a szólónál marad. Mindketten külföldön keresnek sikereket. Wag­ten ér baráti kört, ezek elismerését óhajtja, míg Verdi távoltartja m­agát az emberektől .A külső vi­lág hatását kizárja, hogy elmélyedésesen semmi se zavart . Mások műveit nem tanulmányozza. A két ember sohasem találkozott, de egymás munkáit el­ismerték. Wagner egyéniségét, jövőbelátását talán, leginkább az általa megteremtett bagr­futi színház jellemzi, míg Verdiét az évezredes latin felirat vil­lája homlokzatán: ember vagyok és semmi emberi dolgot magamtól idegennek nem tartok! A m­agas színvonalú előadásért dr. Eritz Béla egy. ny. r. tanár mondott köszönetet mind az Olasz Intézet, mind a hallgatóság nevében. Egészséges hitelszervezetünk le­küzdi a háború gazdasági nehézségeit — mondja Babinyi Tihamér, a TÉBE új elnöke A­ Magyar Vidéki Sajtótudós­­tó jelenti­­ Budapestről, hogy­ a Takarékpénztárak és Ban­kok Egyesülete most tartott közgyűlésén a nemrég elhunyt Hegedűs Lóránt helyébe a megjelentek nagy lelkesedéssel Fabinyi Tiha­mér dr. m. kir. titkos tanácsos, ny. pénzügy­­minisztert, a Magyar Általános Hitelbank eln­­nök-vezérigazgatóját­­elnökké, Csikós Andort, a Székesfehérvári és Z­ejér megyei Takarékpénz­tár vezérigazgatóját pedig al­elnökké válasz­tották. Fabinyi Tihamér elnöki székfoglalójában a magyar pénzintézeti szervezet évszázados múltját és­­érdemeit fejtegette, majd rámutatott­­ arra, hogy a stabilan tartott megfelelő árnívó és a gazdasági jövőnk iránti bizalom alapfel­tételei a takarékosságnak, amelyre nagy szük­ség van, hogy a hitelszervezet a maga felada­tait el tudja látni. A háború utáni átmeneti év békegazdaság problémáival foglalkozva hangoztatva , Fabi­­nyi Tihamér, hogy a háborúval kapcsolatos nagy pénzügyi és gazdasági erőfeszítések elle­nére hiteléletünk szervezete és a vezetésében megnyilvánult szakértelem révén a háború s az azt követő átmeneti korszak gazdasági ne­hézségeit sikerül majd eredményesen leküz­deni. A közgyűlés előtt a TÉBE intézőbizottsági ülést tartott, amelyen dr. Kresz Károly ügy­vezető igazgatót vezérigazgatói címmel ruház­ták fel. . ''zinn- -t-. .• vy-v.-.. _ JJUSI Olasz páncéltörő-ágyús a sivatagban

Next