Pécsi Napló, 1944. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-11 / 7. szám

1944. január 11. PÉCSI NAPLÓ JVÁDGH TAMÁS : repülő ember A Jóság megérintette a karját —■ Gyerünk tovább — mondta. — Ez még csak a bevezetés. Nézzük tovább, mi történt aztán? Te megmutattad nekik az alapot, s az ember fejleszteni akarta. Azzal sem törődött, ha meg is hal. Nos, ki­váncsi vagy a folytatásra? Geonardus behunyta a szemét. Érezte, hogy sok­—г Akkor hát gyere. Geonardus behuyt­i a szemét. Érezte, hogy sok­sok mérföldet repültek át. De érezte azt is, hogy időben is sokat haladnak. Mikor kinyitotta a szemét, falusi, muskátlisabb­ak a ház mellett találta magát. Oldalt tornác futott végig, annak a végében, rózsa­­bokrok között ült egy öregasszony. Özvegysorba ju­tott már, s itt éldegélt boldog megelégedettségben fiával és menyével. Kezében újságot tartott, de nem igen olvasott. Láthatóan bosszankodott, hogy min­dig csak a háborút emlegetik. Pedig ha igazán háború lenne, akkor a fiát is elvinnék . . . Ép erre gondolt, amikor csikordult a kerti kis­kapu. János bácsi lépett be, a kisbiró. — Kezét csókolom, nemzetesasszony. — Jó reggelt, János. Mi jót hozott? — Behívót, kérem. A nemzetesasszony megremegett. — Behívót hozott a fiamnak? „— Igenis, neki hoztam. — Hát mégis háború lesz... Nem lehet más­kép jóvátenni a trónörökös halálát? Adja csak ide, János, azt a papírt... A fiam kint van a földeken, azonnal utánaküldjük. Megvárja? — Nem tudom megvárni, instálom. Sok helyre kell még mennem, mert hát a háborúhoz sok ember kell. Kezét csókolom, nemzetesasszony. — Isten megáldja, János. A nemzetesasszony mélyet sóhajtott. Mit fog szólni Márta, Józsi fiatal felesége? Egy béres máris lórakapott, hogy behívja a fia­tal gazdát, a nemzetesasszony pedig bement a házba, megmondani iás bírt Mártának. — Nem féltem Józsit, hiszen erős ember — mondta a fiatalasszony. — Csak ne volnának azok a repülők. Azt írják az újságok, hogy az,, ellenség a levegőből lövöldöz­iát katonákra. Hamarosan megérkezett Józsi is. Ő vidította fel egy kicsit feleségét és anyját. Másnap már elvitte a hosszú katonavonat a csa­tába. S nem is hozta többé vissza. Egy napon jött a hivatalos jelentés, hogy Józsi hősi halált halt. Ké­sőbb pedig egy sebesült katona, szabadságon lévén, elmesélte a részleteket. — Úgy volt az, hogy az Isonzo partján mene­teltünk, amikor jelezték, hogy ellenséges repülőgépek közelednek. Azonnal szétszéledtünk, mindenki pró­bálta fedezni magát. A repülőről azonban mégis észrevettek minket, aztán nagy géppuskatüzet zú­dítottak a nyakunkba. Sokan meghaltak. Akkor pusz­tult el­­a Józsi úr is. A fiatalasszony felsikoltott. — Megmondtam, hogy a repülő lesz a gyilkosa! — Ne tessen bántani a gépet, nem tehet lsz róla! — békítgette az ember a fiatalasszonyt. — Hát akkor annak száradt volna le a keze, aki kitalálta! Ne legyen soha, egy percig sem nyugta a sírban ... ! Geonardus megtántorodott. Hát ez lesz az ő repülőgépéből? Ő egészen máskép gondolta el. Azt vélte, hogy az emberek jóra fogják felhasználni, de lám, embert pusztítanak vele. Felborítják vele a bol­dog családi otthonokat. Harcterek pusztító ször­nyévé változtatják... És a kétségbeesett özvegy ,a legözörnyűbb­ átkot szórja feltalálójára. Nem... ez több volt, amennyit Geonardus kibírt volna. De most már a Jóság nem­ engedte. — Nincs vége még! — mondta. — Valamit még akarok mutatni. Megint szobában állottak a következő pillanat­ban. Meleg, családi otthonban. Az asztal körül ült a család, mellettük kisgyerekek játszadoztak csen­desen. Nem kiabáltak, nem veszekedtek, hiszen ко­ке! jár már a kis Jézus. Édesanyjuk legalább is így tanította. — Édesanyám, meséljen valamit a kis Jézusról, a­ki ilyenkor lejön a Földre! — kérlelte az egyik kis­gyerek. Az édesanya hangja megremegett, amikor be­szólni kezdett. — Ilyenkor, amikor kint nagy pelyhekben hull a hó, lehozzák a kis Jézus ajándékát ls hópihék szárnyain az­­angyalkák... Lehozzák a sok-sok játé­kot, ruhát, minden szépet és. . . — a­z anya már a könnyekkel küzdött — a kis Jézus elmegy minden­kihez, aki jó ... Karácsol­ykor szeretnünk kell min­denkit, felebarátainkat, sőt ellenségeinket is... hi­szen ilyenkor béke van ... — Béke? — Az lavnya szomorúan felsóhajtott. Vájjon a még szörnyűbb második világháború ezen évében érvényesül-e a krisztusi szeretet? Közelgett a nagy pillanat... Még néhány má­sodperc, s megszólal a kis Jézus ezüstcsengetyűje, széttárul az ajtó, s be lehet menni a karácsonyfához. Milyen jó lesz ott játszani, s a karácsonyfa sok­színű gyertyácskáinak fényében is békés múltra gon­dolni ... A másik szobából halkan kihallatszott a csengő szava. A kisgyerekek az ajtó felé rohantak, mely széttárult, s ott állt a karácsonyfa, alatta a sok já­tékkal. Az anya halkan énekelni kezdett egy kará­csonyi dalt, de hangja a sírástól elcsuklott. Mert kint ekkor üvöltött fel vészesen a légvé­delmi sziréna, mely ellenséges repülők közeledését jelezte... A szobában egy pillanatra mindenki el­némult. Dermedten gondoltak arra, hogy még ma is, szent karácsony napján is halált akar hozni a repülőgép? Egy perc alatt kialudtak a gyertyák tai kará­­csonyfán, s a család bevonult az óvóhelyre. Kint már hallatszott ,a repülőgépek dugása, üvöltött a sziréna­, belépett a gépfegyver és a légvédelmi ágyú. Minden lakásból ijedt arccal menekültek az emberek az óvóhely felé. Hatalmas robbanás rázkódtatta meg a levegőt, majd valaki rémülten kiáltotta: — Elkéstünk! A ház falai meginogtak, s a bedőlt fal eltemette az óvóhelyet. Nem volt hát menekülés: a karácso­nyi repülőgép is halált osztogatott.­­■Ezsfa zu­hazg­kán vakító fényszórók keresték, kutatták a repülő- Mosoft rongyot magy­áros теп a Részvényn­yomda gépeket ,melyek halált hozva, zúgtak végig az ég­­fa oltan ... * Geonardus vad zenét hallott, dübörögtek az ösz­­szeomló házfalak, s ezrek iia is,kiáltása csapott feléje. Látott épületeket, templomokat­­és műemlékeket, melye­k évszázadok óta az emberi kultúra és alkotás­­vágy dicsőségét hirdették: ezek most mind-mind el­pusztultak .1. Geonardus kimerülten ébredt. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Kint már sütött a nap, s a kitárt ablakon beözönlött me­legítő sugara. Geonardus még nem tudta, álmodott-e vagy valóságot látott? De még reszketett attól a sok borzalomtól, ami eléje tárult. És mindezt ,a­z ő találmánya fogja okozni! Egész nap nem mozdult ki a szobából. Elmaradt a nagy próbia is. Fáradtan, fásultan lődörgött nap­­hosszat. Este beült a kak­asszékébe, s a kandalló nyi­tott tüzébe tekintett. Szeme előtt táncoltak a lángok. — Meg kell akadályozni ezt a rettenetes pusz­títást — kiátotta valami belülről. Azt tudta, hogy az emberekben újra és újra­ fel fog támadni a vágy, hogy meghódítsák a levegőt, hogy a felhők fölé néz­zenek. De legalább késleltetni kell, hogy minél ké­sőbb álljon be ez a katasztrófa. Felállt. Az íróasztalihoz lépett. Keze már nem reszketett,­­agya is tisztán dolgozott. Megragadta az iratcsomót, a rajzokat, melyeken annyit dolgozott, s melyeket tegnap még szeretettel simogatott, melye­kért mindenét odaadta volna. S most híresen az egé­szet fás kandallóba dobtta. Egy pillanat: a tűz beleka­pott a papirosba ... Kint fergeteges szél támadt ,felkapta a hatalmas alkotmányt, mely arra­ lett vona hivatott, hogy meg­­hódísa a kék levegőeget. S most a szél dobálni kezdte, amíg szét nem tört. Geonardus üveges szem­mel nézett maga elé, de szívét valami melegség fogta el, miért é­rezte, hogy helyesen cselekedett.. . Ez volt az oka annak, hogy a repülő­­gépet csak oly későn találták fel, s tö­­­­kéletesítették. PANNÓNIA PINCE ÉTTEREM , kedden egész nap zárva a GRILL este nyitva Még a búza áresése esetén is jól jár az a gazda, aki búzakötvényt vasáról Minden termelő üzem már most gondosko­dik arról, hogy a háború befejezését követő és a békegazdálkodá­sra való áttérést megelőző úgy­nevezett átmenetgazdálkodási időszakra gondo­san előkészülhessen. Ennek az átmeneti idő­szakinak tartama pontosan meg nem határoz­ható és azt sem megrövidíteni, sem meghosz­­szabbítani nem áll módunkban. Rajtunk kívül­álló tényezőiktől függ, hogy meddig fog tartani. Rendkívül fontos hát, hogy minden ter­melő üzem alkalm­a­zkodni tudjon az adandó és előre nem látható gazdasági helyzethez. Bármi­ként is alakuljon ez a helyzet,­­az kétségtelen, hogy a termelő üzemeknek tehát a mezőgazdas­­ságnak talán a legelsősorban, pótolni­uk kell állatban, eszközökben , gépekben, stb. előállott hiányokat, melyeket a háború okozott, több­nyire azért, mert nem lévén elegendő nyers­anyag, minden pótlás, kiegészítés, természetes avulás miatt szükséges tatarozás lehetetlen volt. Vagyis a gazdanap éppen úgy, untnt min­den termelő üzemnek, pénzre, tőkére lesz szük­sége. Ezt a tőkét kell­ már most megteremteni tervszerű tartalékol­ással, mert kölcsön­ útján tőke esetleg nem fog azonnal rendelkezésre állani. Ezért kell a gazdának az átmenetgazd­álko­­dás idején felhasználásra szánt pénzét olyan módon befektetni hogy az kamatozzék is és bármikor folyósítható legyen. Erre a célra a lega'.kг 'masabb a búzakötvény. Ennek az érték­pap­­nak árfolyamai­­a mai 40 pengős búzaár alá nem eshet le és be lévén vezetve a tőzsdén, bármikor készpénzzé tehető. Azt mondhatná erre valaki, hogy igen ám, de mi történik, ha a búza ára esni fog? Erre számítani is kell, háború után állandó jelenség az, hogy a háborús búza ára lecsökken. Ez azon­ban a búzakötvénytulajdonos szempontjából nemcsak, hogy közömbös, de talán még elő­nyös is. Tegyük fel, hogy a búzás ára 20 pen­gőre­­esik, egy szekérnek az ára pedig 120 pengő lesz, vagyis a gazdának 20 pengős áron 6 mázsa búzát kel adni egy szekérért. A búzakötvény­­tulajdonos csak 3 mázsa búza névértékű köt­vényt értékes­­, ezért megkapja a 120 pengőt és megveszi a szekeret. Ha pedig 6 mázsa értékű kötvényt értékesít, akkor megveszi a szekeret és még mindig marad annyi­ pénze, hogy három mázsa jó vetőmagnak alkalmas búzát szerezzen. A gazda tehát, ha búzakötvényt vásárol, a búza árának esése esetén is jól jár. 5. oldal. Rejtett kincs — haszna nincs ... Vásároljon búzakötvényt!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék