Pécsi Napló, 1944. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-11 / 7. szám
1944. január 11. PÉCSI NAPLÓ JVÁDGH TAMÁS : repülő ember A Jóság megérintette a karját —■ Gyerünk tovább — mondta. — Ez még csak a bevezetés. Nézzük tovább, mi történt aztán? Te megmutattad nekik az alapot, s az ember fejleszteni akarta. Azzal sem törődött, ha meg is hal. Nos, kiváncsi vagy a folytatásra? Geonardus behunyta a szemét. Érezte, hogy sok—г Akkor hát gyere. Geonardus behuyti a szemét. Érezte, hogy soksok mérföldet repültek át. De érezte azt is, hogy időben is sokat haladnak. Mikor kinyitotta a szemét, falusi, muskátlisabbak a ház mellett találta magát. Oldalt tornác futott végig, annak a végében, rózsabokrok között ült egy öregasszony. Özvegysorba jutott már, s itt éldegélt boldog megelégedettségben fiával és menyével. Kezében újságot tartott, de nem igen olvasott. Láthatóan bosszankodott, hogy mindig csak a háborút emlegetik. Pedig ha igazán háború lenne, akkor a fiát is elvinnék . . . Ép erre gondolt, amikor csikordult a kerti kiskapu. János bácsi lépett be, a kisbiró. — Kezét csókolom, nemzetesasszony. — Jó reggelt, János. Mi jót hozott? — Behívót, kérem. A nemzetesasszony megremegett. — Behívót hozott a fiamnak? „— Igenis, neki hoztam. — Hát mégis háború lesz... Nem lehet máskép jóvátenni a trónörökös halálát? Adja csak ide, János, azt a papírt... A fiam kint van a földeken, azonnal utánaküldjük. Megvárja? — Nem tudom megvárni, instálom. Sok helyre kell még mennem, mert hát a háborúhoz sok ember kell. Kezét csókolom, nemzetesasszony. — Isten megáldja, János. A nemzetesasszony mélyet sóhajtott. Mit fog szólni Márta, Józsi fiatal felesége? Egy béres máris lórakapott, hogy behívja a fiatal gazdát, a nemzetesasszony pedig bement a házba, megmondani iás bírt Mártának. — Nem féltem Józsit, hiszen erős ember — mondta a fiatalasszony. — Csak ne volnának azok a repülők. Azt írják az újságok, hogy az,, ellenség a levegőből lövöldöziát katonákra. Hamarosan megérkezett Józsi is. Ő vidította fel egy kicsit feleségét és anyját. Másnap már elvitte a hosszú katonavonat a csatába. S nem is hozta többé vissza. Egy napon jött a hivatalos jelentés, hogy Józsi hősi halált halt. Később pedig egy sebesült katona, szabadságon lévén, elmesélte a részleteket. — Úgy volt az, hogy az Isonzo partján meneteltünk, amikor jelezték, hogy ellenséges repülőgépek közelednek. Azonnal szétszéledtünk, mindenki próbálta fedezni magát. A repülőről azonban mégis észrevettek minket, aztán nagy géppuskatüzet zúdítottak a nyakunkba. Sokan meghaltak. Akkor pusztult ela Józsi úr is. A fiatalasszony felsikoltott. — Megmondtam, hogy a repülő lesz a gyilkosa! — Ne tessen bántani a gépet, nem tehet lsz róla! — békítgette az ember a fiatalasszonyt. — Hát akkor annak száradt volna le a keze, aki kitalálta! Ne legyen soha, egy percig sem nyugta a sírban ... ! Geonardus megtántorodott. Hát ez lesz az ő repülőgépéből? Ő egészen máskép gondolta el. Azt vélte, hogy az emberek jóra fogják felhasználni, de lám, embert pusztítanak vele. Felborítják vele a boldog családi otthonokat. Harcterek pusztító szörnyévé változtatják... És a kétségbeesett özvegy ,a legözörnyűbb átkot szórja feltalálójára. Nem... ez több volt, amennyit Geonardus kibírt volna. De most már a Jóság nem engedte. — Nincs vége még! — mondta. — Valamit még akarok mutatni. Megint szobában állottak a következő pillanatban. Meleg, családi otthonban. Az asztal körül ült a család, mellettük kisgyerekek játszadoztak csendesen. Nem kiabáltak, nem veszekedtek, hiszen коке! jár már a kis Jézus. Édesanyjuk legalább is így tanította. — Édesanyám, meséljen valamit a kis Jézusról, aki ilyenkor lejön a Földre! — kérlelte az egyik kisgyerek. Az édesanya hangja megremegett, amikor beszólni kezdett. — Ilyenkor, amikor kint nagy pelyhekben hull a hó, lehozzák a kis Jézus ajándékát ls hópihék szárnyain azangyalkák... Lehozzák a sok-sok játékot, ruhát, minden szépet és. . . — az anya már a könnyekkel küzdött — a kis Jézus elmegy mindenkihez, aki jó ... Karácsolykor szeretnünk kell mindenkit, felebarátainkat, sőt ellenségeinket is... hiszen ilyenkor béke van ... — Béke? — Az lavnya szomorúan felsóhajtott. Vájjon a még szörnyűbb második világháború ezen évében érvényesül-e a krisztusi szeretet? Közelgett a nagy pillanat... Még néhány másodperc, s megszólal a kis Jézus ezüstcsengetyűje, széttárul az ajtó, s be lehet menni a karácsonyfához. Milyen jó lesz ott játszani, s a karácsonyfa sokszínű gyertyácskáinak fényében is békés múltra gondolni ... A másik szobából halkan kihallatszott a csengő szava. A kisgyerekek az ajtó felé rohantak, mely széttárult, s ott állt a karácsonyfa, alatta a sok játékkal. Az anya halkan énekelni kezdett egy karácsonyi dalt, de hangja a sírástól elcsuklott. Mert kint ekkor üvöltött fel vészesen a légvédelmi sziréna, mely ellenséges repülők közeledését jelezte... A szobában egy pillanatra mindenki elnémult. Dermedten gondoltak arra, hogy még ma is, szent karácsony napján is halált akar hozni a repülőgép? Egy perc alatt kialudtak a gyertyák tai karácsonyfán, s a család bevonult az óvóhelyre. Kint már hallatszott ,a repülőgépek dugása, üvöltött a sziréna, belépett a gépfegyver és a légvédelmi ágyú. Minden lakásból ijedt arccal menekültek az emberek az óvóhely felé. Hatalmas robbanás rázkódtatta meg a levegőt, majd valaki rémülten kiáltotta: — Elkéstünk! A ház falai meginogtak, s a bedőlt fal eltemette az óvóhelyet. Nem volt hát menekülés: a karácsonyi repülőgép is halált osztogatott.■Ezsfa zuhazgkán vakító fényszórók keresték, kutatták a repülő- Mosoft rongyot magyáros теп a Részvénynyomda gépeket ,melyek halált hozva, zúgtak végig az égfa oltan ... * Geonardus vad zenét hallott, dübörögtek az öszszeomló házfalak, s ezrek iia is,kiáltása csapott feléje. Látott épületeket, templomokatés műemlékeket, melyek évszázadok óta az emberi kultúra és alkotásvágy dicsőségét hirdették: ezek most mind-mind elpusztultak .1. Geonardus kimerülten ébredt. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek. Kint már sütött a nap, s a kitárt ablakon beözönlött melegítő sugara. Geonardus még nem tudta, álmodott-e vagy valóságot látott? De még reszketett attól a sok borzalomtól, ami eléje tárult. És mindezt ,az ő találmánya fogja okozni! Egész nap nem mozdult ki a szobából. Elmaradt a nagy próbia is. Fáradtan, fásultan lődörgött naphosszat. Este beült a kakasszékébe, s a kandalló nyitott tüzébe tekintett. Szeme előtt táncoltak a lángok. — Meg kell akadályozni ezt a rettenetes pusztítást — kiátotta valami belülről. Azt tudta, hogy az emberekben újra és újra fel fog támadni a vágy, hogy meghódítsák a levegőt, hogy a felhők fölé nézzenek. De legalább késleltetni kell, hogy minél később álljon be ez a katasztrófa. Felállt. Az íróasztalihoz lépett. Keze már nem reszketett,agya is tisztán dolgozott. Megragadta az iratcsomót, a rajzokat, melyeken annyit dolgozott, s melyeket tegnap még szeretettel simogatott, melyekért mindenét odaadta volna. S most híresen az egészet fás kandallóba dobtta. Egy pillanat: a tűz belekapott a papirosba ... Kint fergeteges szél támadt ,felkapta a hatalmas alkotmányt, mely arra lett vona hivatott, hogy meghódísa a kék levegőeget. S most a szél dobálni kezdte, amíg szét nem tört. Geonardus üveges szemmel nézett maga elé, de szívét valami melegség fogta el, miért érezte, hogy helyesen cselekedett.. . Ez volt az oka annak, hogy a repülőgépet csak oly későn találták fel, s tökéletesítették. PANNÓNIA PINCE ÉTTEREM , kedden egész nap zárva a GRILL este nyitva Még a búza áresése esetén is jól jár az a gazda, aki búzakötvényt vasáról Minden termelő üzem már most gondoskodik arról, hogy a háború befejezését követő és a békegazdálkodásra való áttérést megelőző úgynevezett átmenetgazdálkodási időszakra gondosan előkészülhessen. Ennek az átmeneti időszakinak tartama pontosan meg nem határozható és azt sem megrövidíteni, sem meghoszszabbítani nem áll módunkban. Rajtunk kívülálló tényezőiktől függ, hogy meddig fog tartani. Rendkívül fontos hát, hogy minden termelő üzem alkalmazkodni tudjon az adandó és előre nem látható gazdasági helyzethez. Bármiként is alakuljon ez a helyzet,az kétségtelen, hogy a termelő üzemeknek tehát a mezőgazdasságnak talán a legelsősorban, pótolniuk kell állatban, eszközökben , gépekben, stb. előállott hiányokat, melyeket a háború okozott, többnyire azért, mert nem lévén elegendő nyersanyag, minden pótlás, kiegészítés, természetes avulás miatt szükséges tatarozás lehetetlen volt. Vagyis a gazdanap éppen úgy, untnt minden termelő üzemnek, pénzre, tőkére lesz szüksége. Ezt a tőkét kell már most megteremteni tervszerű tartalékolással, mert kölcsön útján tőke esetleg nem fog azonnal rendelkezésre állani. Ezért kell a gazdának az átmenetgazdálkodás idején felhasználásra szánt pénzét olyan módon befektetni hogy az kamatozzék is és bármikor folyósítható legyen. Erre a célra a lega'.kг 'masabb a búzakötvény. Ennek az értékpapnak árfolyamaia mai 40 pengős búzaár alá nem eshet le és be lévén vezetve a tőzsdén, bármikor készpénzzé tehető. Azt mondhatná erre valaki, hogy igen ám, de mi történik, ha a búza ára esni fog? Erre számítani is kell, háború után állandó jelenség az, hogy a háborús búza ára lecsökken. Ez azonban a búzakötvénytulajdonos szempontjából nemcsak, hogy közömbös, de talán még előnyös is. Tegyük fel, hogy a búzás ára 20 pengőreesik, egy szekérnek az ára pedig 120 pengő lesz, vagyis a gazdának 20 pengős áron 6 mázsa búzát kel adni egy szekérért. A búzakötvénytulajdonos csak 3 mázsa búza névértékű kötvényt értékes, ezért megkapja a 120 pengőt és megveszi a szekeret. Ha pedig 6 mázsa értékű kötvényt értékesít, akkor megveszi a szekeret és még mindig marad annyi pénze, hogy három mázsa jó vetőmagnak alkalmas búzát szerezzen. A gazda tehát, ha búzakötvényt vásárol, a búza árának esése esetén is jól jár. 5. oldal. Rejtett kincs — haszna nincs ... Vásároljon búzakötvényt!