Petőfi-Muzeum, 1889 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1889-07-01 / 4. szám
253 254 oly mértékben magáévá téve, mint előtte senki más, egész mellét kitárva mintegy a népköltészet friss légáramlatának, mely gyorsabb keringésbe hozta a vért a magyar lyra petyhüdt tagjaiba“ A „Délmagyarországi Közlönyének (Temesvár, szerk. Tábori Róbert) I. évi junius 9-iki (133-ik) számához csatolt mellékletén Lendvai Miklós „Petőfi Sándor Temesvárott“ czímű czikket közöl, amelyből adjuk a következőket: „. . . Petőfi az 1849. év tavaszán folyton Bem tábornok, az erdélyi hadsereg parancsnokának oldalán volt és elkisérte őt mindenhová délmagyarországi diadalmas hadjáratában. Petőfi már akkor honvédőrnagy volt. Többnyire lovon járt, egyenruhája olyan volt, mint a többi tiszteké, de tiszti nyakravaló helyett kihajtott inggallért viselt, amiről könnyen fel volt ismerhető a többiektől. A nyakravaló miatt egy ízben összetűzése volt Mészáros Lázár hadügyminiszterrel. Mészáros követelte tőle, hogy előírt nyakravalót viseljen, s Petőfi élesen megtámadta ezért Mészárost a „Nyakravaló“ czímű költeményben. Petőfi hát csak azért is nem nyakravalóban, hanem kihajtott inggallérban kísérte az ő „kedves polgár“-ját, az ő „vitéz vezérét és dicső tábornokát“ és Bem, ki atyai szeretettel csüggött a lánglelkű költőn, sohasem tett ezért szemrehányást neki, sőt védelmébe vette őt Mészáros Lázárral szemben. Bem 1849 május derekán román földre riasztotta el Orsovánál a Puchner régi hadtestéből, a temesvári őrség egy részéből és két határőri zászlóaljból álló osztrák sereget. Azután május 24-én elhagyta Orsovát, hogy Temesvár alá jöjjön, hol gr. Vécsey tábornok hadteste táborozott. Útja Temesvár felé valóságos diadalút volt. A nép mindenütt örömujjongva fogadta a nagy hadvezért és a vele jött Petőfi Sándort. Petőfi útközben, Karánsebesen írta azt a gyönyörű költeményt a székelyekről, mely így kezdődik: „Nem mondom én: előre székelyek !“ stb. Lugosra este érkezett meg Bem. A nagy közönség fáklyászenével fogadta. A lelkesedés oly nagy volt, hogy a papság és vele a közönség az utczán letérdelt, hogy üdvözölje megszabadítóit. Mikor Petőfit meglátták Bem kíséretében, a nép lelkesen megéljenezte a nagy költőt. Buziáson május 25-én ünnepiesen öltözött hölgyek és fehér ruhás lánykák virágokkal hintették be az utat, melyen a szabadsághősök bevonultak. A férfi-kő*