Protestáns Szemle, 1900
I. Értekezések és tanulmányok - Az evangélium hatása a nemzetekre. Szőts Farkas
meg a divatos franczia színdarabokat, alapeszméjük mindig egy és ugyanaz : házasságtörés, a maga legkülönbözőbb változataiban. Az evangéliumban hivő népeknél nem így van. Ezeknél az evangélium erkölcsi komolysága és tisztasága gátat vet a fedér szellemnek, s oly szigort ültet helyébe, amely talán túlzottnak látszik, de páratlan erkölcsi szilárdságot és edzettséget kölcsönöz az egyénnek. Vagy nézzük meg a XVIII. századbeli felvilágosítók műveit. „Majdnem minden franczia írónak, aki az emberi szellem felszabadításán dolgozott, meg van a maga immorális kinyomata. Várjon a Voltaire, Rousseau, Diderot. Beranger összes műveit aggodalom nélkül oda lehet-e adni, nem fiatal leány, hanem akár fiatal ember kezébe is?" (Laveleve). Ez a jelenség szorosan összefügg azzal a forrással, amelyből az egyének és a népek a magok erkölcsi erőit merítik. Az evangéliumos népek Krisztus és az ő evangéliuma tiszta forrásából merítenek: Luther, Kálvin. Ignox vezette őket oda, mikor meggyőzte őket arról, hogy csak az Isten-emberben van szeplőtelen életszentség, mi emberek mindnyájan gyarlók vagyunk. A római írók ellenben vagy az egyházra vagy az egyház ellen fordult észre, s így mindkét esetben gyarló emberi erőre támaszkodnak. A szigorú pápás írók tiszteletben tartják az erkölcsiséget, de a szolgaságot prédikálják; példa rá Bossuet, Feneion, Racine. A felvilágosult kath. írók rajonganak a szabadságért, de nem tisztelik sem a keresztyén hitet, sem az erkölcsiséget. Voltairetől, Rousseautól nem tanácsos erkölcsiséget tanulni; a Jézusadta evangeliomi életvíz teljesen kiszáradt lelkükből és könyveikből. Az evangeliomból táplálkozó morál és az evangeliumi törzsről leszakadt morál typicus különbsége jellegzetesen kidomborul a forradalmi hősök jellemeiben. Hasonlítsuk össze pl. az angol és amerikai, meg a franczia szabadsághősök erkölcsiségét. „Az előbbiek mindnyájan kifogástalan erkölcsűek, foltnélküli kegyességűek s elveiket majdnem túlhajtott szigorúság jellemzi. A franczia forradalmárok erkölcsisége, néhány rajongót leszámítva, mint Saint-Just és Robespierre, nagyon kétes és laza. Mirabeau, ez a valódi lángész, bámulatos szónok.