Protestáns Szemle, 1914
I. Elmélkedések - R. L.: Beköszöntő
ják azt használni közeli célok elérésére, talán egyenesen egy protestáns néppárt szervezésére gondolnak.Vezető állásban levő emberek vallják, hogy protestantizmus és protestáns egyházak azonegy dolog s az egyházak anyagi erősítésével, szervezetének kiépítésével, szóval intézményes biztosításával magának a protestantizmusnak problémáját oldjuk meg és feladatát töltjük be. Erőink legnagyobb része államsegély kieszközlésében,a viszonosság látszólagos megvédelmezésében, illetve kierőszakolásában forgácsolódik el s egyaránt nagy vívmány, akár ha egy terhet az államra tolhatunk, akár ha egy vallássérelmet megtorolhatunk. Eközben zúg, forrong az élet egyetemes árja és tudomást sem szerez róla, hogy protestantizmus is van a világon. Világnézetek születnek és új jellemtípusokat formálnak, új erkölcsi elvek válnak közkeletűvé és új közéleti morál alakul ki; új művészi eszmények villóznak és irodalmi irányok új sodra kél, osztódik, bonyolul, elegyedik és ülepedik a ma kultúrája, de ebbe a rendeződő, kristályosodó cháoszba nem csap bele azoknak a gondolatoknak metsző, formáló ereje, amelyeknek rendszerét, élettel gazdag világát a protestantizmus történelmi nevével jelöljük. Alakul egy új társadalmi rend anélkül, hogy a protestantizmus pallér volna az építők között, megérkezik messzi útjáról — hiszen a reneszánszból indult el — a modern ember, de nem a protestantizmus karján, egyszóval olybá leszünk, mint a Moore Tamás hattyúdalában a csónak, amely a parthoz kötve ring a reggeli árban, de estére tovazúg alula, a víz s mivel maga nem mehetett vele, zátonyon maradt. S még az, hogy az új magyar szellemi élet, a XX. század kultúrája a protestantizmus nélkül alakul ki, a kisebbik baj. Nagyobb baj az, hogy reánk bízott drága lelkek a protestantizmus nélkül élik le életüket. Omlik, zuhog, sodródik mellettünk emberi lelkek áradata, kiknek mi, csupán mi mondhattunk volna valamit, ami megállította, elpihentette és megfényesítette