Protestáns Szemle, 1914

II. Tanulmányok - D. Dr. Daxer György: Krisztus keresztje

Krisztus keresztje. Mint tudjuk, Jézust a zsidók előbb az ő saját törvényszékük elé vitték. Itt pedig istenkáromlás miatt halálra ítélték. Ha ezen időben a zsidók országa nem lett volna még római tartomány, hanem önálló királyság, ők maguk hajthatták volna végre az ítéletet. Csakhogy ez esetben nem feszítették volna keresztre az Urat, hanem megkövezték volna, amint pl. 3. Móz. 20. 16. 4. Móz. 15. 35. 1. Kir. 21. 10. alapján István vértanút is mintegy rögtönzött népítélet alapján kivégezték (Apóst, csel. 7. 57. sz.). Milyen máskép alakult volna akkor sok minden a keresztyén egyház életében és történetében, a művészetben stb., akkor Krisztus keresztjéről mindezen a téren nem lehetett volna szó. De nemcsak Ján. ev. 18 31., hanem a talmud szerint is a zsidó országban ezidőben élet és halál felett csak a római hatóság ítélkezhetett. Azért a halálra ítélt Jézust is még a római törvényszék elé kellett állítani. Így történt, hogy ennek ítélete folytán Jézust római szokás szerint keresztrefeszítették. Ez volt a médek s a perzsák után a görögöknek s különösen a rómaiaknak is sok esetben a halálbüntetése, míg a zsidók nem ismerték. Római polgárokat persze nem sújtottak evvel a kegyetlen büntetéssel, hanem csak rabszolgákat és lázadókat (servile supplicium). Sajnos, a kereszt alakját és a keresztrefeszítés módját ma már egészen pontosan meg nem állapíthatjuk. Annyi bizonyosnak látszik, hogy magassága nem volt akkora, mint mi azt rendesen a képek vagy feszületek után képzeljük. Mivel Ján. ev. 19. 29. (v. ö. Máté 27. 48. Mk. 15. 36. Luk. 23. 36.) szerint körülbelül 1 méter hosszú izsópszáron nyújtották Jézusnak az ecetes szivacsot, a kereszt nagysága 2,5—3 méter, más Cicero szerint „extremum summumque supplicium" volt, melyről Stalker Das Leben Jesu 2. kiad. 1898. s Masznyik E. Jézus élete 1906—07. II. köt. 504. 1. szerint azt is mondta: „Soha római polgár testét ne érje; soha ne is gondoljon reá, ne is lássa, ne is halljon róla."