Protestáns Szemle, 1914
I. Elmélkedések - R. L.: Beköszöntő
BEKÖSZÖNTŐ. A Protestáns Irodalmi Társaság őszi közgyűlése engem bízott meg e folyóirat szerkesztésével az 1914. évre. Talán legjobb volna, ha észrevétlenül suhanhatna át Szemlénk olvasóközönsége e személyváltozás felett, amely most még csak annyit jelent, hogy az érdemes, idősebb munkás válláról a terhet egyelőre egy új ember veszi át, akinek legfőbb érdeme az, hogy fiatal. Nem is csinálnék nagy dolgot az egész esetből, ha személy szerint nem érezném ünnepinek azt a percet, mikor a legnagyobb magyar protestáns sajtóorgánum szerkesztését átveszem. De mivel ez a perc, ha nem is a Protestáns Szemle, de az én egyéni életemben egyike a legfontosabbaknak, talán megbocsátják e lap jóindulatú olvasói, ha egyet mást elmondok mindabból, ami e percet rám nézve oly nagyjelentőségűvé teszi. A mi mostani magyar protestantizmusunkat különösképen az jellemzi, hogy nincs tisztában önmagával. Ha azt kérdezték a XVI. vagy XVII. század emberétől, hogy miért vagy protestáns és mi a protestantizmus, reáütött a bibliára, vagy a hitvallásra és kemény hangon jelentette ki: azért vagyok protestáns, mert Istennek tiszta evangéliumát, igaz tudományát hiszem és vallom, amelyen kívül sem égen, sem földön nincsen igazság, nincsen élet és nincsen üdvösség. Abszolút volt a protestantizmus vallásos értéke és igazsága, bár ez Protestáns Szemle XXVI. 1