Protestáns Szemle, 1915
II. Tanulmányok - Ravasz László: Megjegyzések a vallás lélektanához
az ismeretnek oly értelemben, hogy róla észigazságként állíthatnánk valamit, mert Isten egyedül a hitbeli meggyőződésnek a tárgya ott állott tehát az ember kifosztva, tanácstalanul. A kész igazságokat s a mögöttük rejlő isteni tekintélyt kiütötte kezéből a racionalizmus; nyújtott ugyan helyette egyetemes emberi őseszméket, de ezeknek nem sokáig vehette hasznát a kutató ember, mert íme azokra is reáfújt a kritika szele és kiderült, hogy ezek az őseszmék is csak szerzett javak és nem velünk született igazságok. Sőt még az is kiderült, hogy Isten nem lehet az ismeret tárgya, mert őt csupán a hitünk foghatja fel, de nem a tudásunk. Valóban, a theologiai gondolkozás komoly válságba jutott, amelyből alig látszott kivezető út. Pedig a kérdés megoldása igen egyszerű volt. Csak a theologia mondott csődöt, de a vallás tovább virult a maga ősi természetességében és erejében, tehát újra hozzá kellett kezdeni és megvizsgálni, hogy mi a vallás. Mindenesetre azt már tudta a theológia, hogy nem tan, nem ismeret, hanem valami egyéb. Teljességgel gyakorlati dolog: egy bizonyos magatartás, amellyel elfogadja a világot az ember és visszahat reá. Gyökere a vallásnak egy hitbeli meggyőződés — fiducia —, amelyből az említett magunk tartása következik. Ezzel pedig egyszerre két beláthatatlan mező nyílt meg a vallásvizsgálók előtt: először felkutatni a vallás életnyilatkozatait a történeti fejlődés hosszmetszetében, másodszor megvizsgálni, micsoda helye és értéke van a vallásos meggyőződésnek az emberi szellem életműködésében. Amabból a vallástörténet lett, amelynek valósággal fénykorát éljük manapság, emebből pedig a vallásbölcsészet fejlődött ki. A vallásbölcsészet azt kutatja, hogy micsoda helye és értéke van a vallásos meggyőződésnek az emberi szellem életműködésében. Tehát tulajdonképen kettős feladatot old meg: először leírja, hogy mi a vallás, mint lélektani jelenség, másodszor megállapítja, hogy mi az értéke a vallásos meggyőződésnek az emberi szellem háztartásában. Mi most ez igénytelen tanulmány keretében a vallás lélektanáról számolunk be, azaz megmutatjuk, miféle lélektani ténycsoportot, jelenségsorozatot értünk a vallásosság fogalma alatt. Kétféle úton indult meg a vallás lélektani vizsgálata: az egyik út a theológiai elmélkedés volt, amely az említett okokból szükségszerűen jutott oda, hogy a vallás lélektani vonatkozásait kutassa, a másik a természetvizsgálók, pszichológusok köréből indult ki, akik függetlenül minden theológiától, sőt sokszor annak ellenére, egyszerűen tisztába