Protestáns Szemle, 1915

II. Tanulmányok - Ravasz László: Megjegyzések a vallás lélektanához

akartak jönni a vallásnak nevezett lélektani tüneménnyel. Az előbbiek között Schleiermacher jutott a legtovább : meg­állapította, hogy a vallás sem nem ismeret, sem nem cselek­vés, hanem a léleknek titokzatos megrendülése a végtelennel való érintkezése közben és e megrendülés reflexeképen támadó érzés és szemlélet. Az empirikus pszichológusok szerint a vallás sokáig mint valami lelki betegség szerepelt. Ugyanis a vallásban, éppen legzseniálisabb formájában, mindig van egy bizonyos pszichológiai abszurditás, mondjuk indokolat­lanság. A bűnbánat marcangoló kínja és a megváltás érze­tének túlvilági örömmel elárasztó ereje tények, amelyeknek egyedül vallásos magyarázata kielégítő s mivel a kísérleti pszichológia a vallásos magyarázatot nem fogadta el, sőt éppen pótolni akarta, kénytelen volt pathologiával magya­rázni. Ez elég tetszetős is volt, mert a vallásos rajongás éppen legélesebb példáiban egy csomó analógiát nyújt a lelki élet betegségeire. Hallucináció, melancholia, túlzott örömérzet, rögeszme, a paroxizmus többféle faja csakugyan előfordul a legtöbb vallásos géniusz lelki életében, azonban a lehető legfelületesebb következtetés volna ebből megállapítani, hogy az egész vallás lelki kórtünet. Hiszen ugyanilyen betegesnek látszó vonást minden más géniusz lelki életében feltalálunk, de azért még Möbiusék sem mondják, hogy ennélfogva a művészet a maga egészében lelki betegség. Ez az útszéli materializmus Pál apostol megtérését és egész vallásosságát a nagy agy kérgének valamelyes sérüléséből vezeti le és életének mély rejtelmeihez a megoldást epilepsziájában keresi. Szent Teréziában a hisztérika típusát látja. Fox Györgynek az igazságosságért való hősies küzdelmét emésztési zava­rokkal magyarázza; a misztikusok és mártírok szent lázában a szexuális ösztön eltévelyedéseit ismeri fel. Nem a bántó kegyeletlenségét rovom itt fel ez irányzatnak, hanem a meg­döbbentő tudománytalanságát. Hiszen igaz, hogy Pál apostol epileptikus, Augustinus fáradt, Assisi Ferenc terhelt, Kálvin gyomorbajos volt, de akkor miért nem lesz minden epilep­tikus Pál apostol, minden terhelt Assisi Ferenc, minden ma­gát kitombolt tékozló fiú Augustinus és minden gyomorbajos Kálvin ? Világos, hogy azért, mert mindenikben olyan párat­lan és egyéni tényezők egész láncolata rejlett, amelyek megmagyarázzák vallásos zsenialitásukat, de amelyek nem magyarázhatók testi életük ilyen vagy amolyan vonásából. Éppen ezeket a különös tényezőket kell megvizsgálni, hátha titkaik feltárásával megismerjük azt a különös lelkiállapotot, amelyet vallásnak nevezünk.

Next