Protestáns Szemle, 1915

I. Elmélkedések - R. L.: Vándorkövek

162 R. b. terpeszkedik óriás méreteivel egy törpe világba s figyelmez­teti a hangyák, termeszek nemzetségét az elfelejtett, az igazi nagyságra. A csataterek nagy emlékei ilyen láthatatlan vándor­kövek. Marathon, Zárna, Actium, Catalaunum, Mohi, Mohács, Szedán, Mazuri tavak, Limanov mezején a késő nemzedékek számára a történelmi emlékezésnek ilyen vándorkövei állanak. Beszélnek azokról a gigászi erőkről, amelyek a földet meg­rendítették és a világot formálták, beszélnek arról az ember­feletti nagyságról, amely újra valósággá lett és formáló tényezőképen beleszólt az emberi életbe. Körülöttük tovább fog tenyészni a mindennapi élet apró harca, de valahányszor feltekint reájuk a törpe utód, megérzi azt a mesével határos erőfeszítést, azt a történelmi grandiózitást, amelyik létrehozta ezt a magányos, óriás emléket; szívében sejtelme ébred annak, hogy az a világ, amelyben az ő kicsiny élete lezajlik, milyen komoly és milyen nagy; eléje lép az a gondolat, hogy e földön nagyobb erők és nagyobb érdekek tusáznak, mint az ő ereje és az ő érdeke, tehát nem az ő kicsinységének kell mérnie a világot, hanem a világ nagysága méri és ítéli meg az ő kicsinységét. Reájön arra, hogy azok a hatalmas erők, amelyek leszakították a vándorkövet és az ő életének sivatagjára sodorták, csak az ő szemében pusztító erők , a világ szempontjából az életnek nagyszerű, forradalmas áram­lásai. Első pillantásra szinte megsemmisül e kozmikus erők elviselhetetlen nagyságának súlya alatt, mert eszébe jut, hogy az ilyen erő pehelyként sodorná tova házát, földjét, barmait, családját, munkás kezének, szorgalmának, leleményes szellemének minden alkotását s maga is egyszerre úgy oda­lenne, mint földrengés alkalmával a kártyából épített vár. Elszorul a szíve annak a képére, hogy megalapozott kultú­rája mennyire tűnő alkotás és évezredek büszke palotája semmivel sem­ állandóbb, mint a délibábok vizeiben tükröződő tündérvárak képe. De e lesújtó, földre teperő tapasztalás mellett egyszerre csodalátásokat lát és e látások sasszárnyakon ragadják isme­retlen magasságokba. Hiszen ezek a földrengető erők csak a maga kicsiny, művilága szempontjából pusztító hatalmak, de az egyetemes élet szempontjából hatalmas, világformáló, örök tényezők. Elsöprik a földről mindazt, amit annak mostani formájára ráépítettek apró, emberi kezek, de csak azért, hogy egy új, hatalmasabb élet számára előkészítsék és meg­míveljék a földet. Felforgatják a szántóföldet, hogy felszínre kerüljön a mély televény, az őserejű, szűz rétegek, amelyeket

Next