Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - R. L.: A mi ügyünk
sokáig magyaráznunk. Reformátor eleink nagyon jól tudták, hogy a nyomtató műhely fontosabb a templomnál is, az iskolánál is, mert akármelyik szérűskertben lehet iskolát vagy templomot rögtönözni, ha összegyűlnek a kicsinyek avagy a nagyok, de a nyomdát rögtönözni nem lehet. A reformátor pedig nyomda nélkül annyit ér, mint a katona kard nélkül. Volt is minden valamire való reformátornak nyomdája, mígnem aztán egyikmásik vállalat — valamelyik főúr vagy iskola tulajdona — kiemelkedett, megerősödött és századokon keresztül egész országrészekre szórta a szellemi világosságot. Egy részük megmaradt mindmáig, de már zsidó bérlő tartja üzemben; más részüket megvették élelmes üzletemberek és meggazdagodtak rajtuk. Ha elgondoljuk, hogy a két protestáns egyházegyetem hivatalos szervei, társadalmi intézményei és irodalmi vállalatai mennyi pénzt adnak idegen, sőt a mi céljainkkal homlokegyenest ellenkező törekvéseket szolgáló nyomdavállalatoknak, szinte megdöbbenünk, hogy eddig is mit vesztettünk abban, amit megtakaríthattunk volna. Hivatalos nyomtatványok, jegyzőkönyvek, jelentések, tankönyvek, lapok, memorandumok, taneszközök, traktátusok czímen protestáns körökből évente annyi megrendelés kerül ki, hogy annak egy helyütt való lebonyolítása az ország egyik legnagyobb nyomdáját alakítaná ki, illetve tartaná el Ha ezt a nyomdát — amelynek, mint látjuk, nem kellene fáradságosan megszereznie a megrendelést, mert készen kapná — európai készültségű és javadalmú művezetővel elsőrangú műintézetté fejlesztjük és versenyképessé tesszük a mutatkozó üzleti nyereséget vagy a vállalat gyarapítására, vagy pedig (legalább is bizonyos százalékban) propagandaczélokra fordíthatjuk. Tehát igen jó üzletnek ígérkezik a könyvkiadó-vállalat is. Gondoljunk arra, hogy a tankönyvek, zsoltárok, káték százezreit fogyasztják el évenkint a protestáns felekezeti iskolák, hogy mennyi irkát, szemléltető képet, földabroszt lehetne és kellene ezek számára kiadni. Parókhiális könyvtárak tudós műveitől kezdve, gimnáziumi, képzőintézeti tankönyveken át, de az elemi iskolák ábéczés könyvéig a szükségletek óriási mennyisége oly termékeny üzleti talajt nyújt, hogy szerencsés organizáció esetén az elvetett mag után százszoros gyümölcsöt nyernénk. Azért a tankönyvtípusok épp olyan változatosak lehetnek, mint most, mert ha egyszer a mi vállalatunk adja ki, teljesen mindegy, hogy melyik szerzőtől származik, egyképen a mi nyereségünket szaporítja minden eladott példány. Helyes vezetés mellett óriási anyagi nyereséggel járna