Protestáns Szemle, 1915
VI. Jelek és magyarázatok - IX.–X. füzet - Magunkról. R. L.
Magunkról. A debreceni nagygyűlés hivatalos képét a társulat mellékelt Évkönyvében veszi a szíves olvasó. Hangulatos és széles leírásokkal nem fárasztjuk olvasóinkat most, ilyen későn. De megragadjuk az alkalmat, hogy lapunk e bizalmas kis szobájában hálás köszönetet mondjunk a debreceni nagygyűlésnek, a mi kedves olvasóinknak azért, hogy szerkesztői megbízatásunkat úgy a választmányban, mint a közgyűlésen egyhangú határozattal s eléggé meg nem becsülhető, különös rokonszenvvel meghosszabbították. Mikor ezelőtt két évvel megbízatást nyertünk a Szemle ideiglenes szerkesztésére, senki sem kérdezte szerkesztői programjunkat: úgy látszik, addigi irodalmi és publicisztikai munkásságunkat vették jóba e fontos megbízatásnál. Azóta ugyanazt a világnézeti irányt képviseltük egyre részletesebb kifejtéssel és egyre gyakorlatibb alkalmazással. Az 1914. év első számában elmondottuk, hogy mit akarunk a két év nehéz válságai között váltakozó sikerrel, de mindig a legtisztább hűséggel igyekeztünk eszményeinket szolgálni. Sohasem voltunk önmagunkkal megelégedve, nagyon sok hibát vettünk észre írói és szerkesztői munkásságunkban, igen hálásak voltunk, ha mások is figyelmeztettek ilyesmikre a jóakarat komolyságával és őszinteségével, de azért éreztük, hogy valami meg nem érdemelt figyelem és rokonszenv ébred ez irántunk. Ez a rokonszenv szinte tüntető melegséggel jelentkezett a debreceni nagygyűlésnek úgy hivatalos határozatában, mint azonkívül megnyilatkozó hangulatában. Ez a rokonszenv, ez a meleg