Protestáns Szemle, 1915
VI. Jelek és magyarázatok - IX.–X. füzet - Háború és keresztyénség. –i –f
amely nem két réteg, amint Shaw hiszi, hanem egy és ugyanaz, amint mi tudjuk — a háborúban kell keresni az Istent és ott is Istent kell keresni. A pogányok épp azért zárták be háború alkalmával templomaikat, mert az ő Istenük néma és tehetetlen volt a háború zajában. De a mi Istenünk éppen most a legbeszédesebb és a leghatalmasabb. Tehát régen berozsdásodott templomajtók felpattannak és lekopik a moha a szent küszöbökről. Ez az egyház és a háború problémája. Mi, protestáns keresztyének, nagyon jól tudjuk ezt. De vájjon igazán tudjuk-e ? —i —. Háború és keresztyénség. Érdekes háborús problémát tárgyal Martin Bade-nek, a Christliche Welt szerkesztőjének a „Der deutsche Krieg" című, az Ernst Jackh-féle „politische Flugschriften"-sorozatban most megjelent füzete: Dieser Krieg und das Christentum. Alaptétele szerint a mai háborús világban nincsen meg a keresztyén népek összességének az a szolidaritása, amelyet a keresztyénség, mint gondolati egység alkothatna. Konfesszionális különbségek nem alapjai ennek a háborúnak. Az ellenséges hatalmak csoportosulása a lehető legkonfessziónélkülibb; a „katholikus" Ausztria a „protestáns" Németországgal együttesen áll szemközt a „katholikus" Franciaországgal, a „protestáns" Angliával és az „orthodoxus" Oroszországgal. A katholicizmus részekre van tépve: az a bensőséges egyházi viszony, mely Belgium-Franciaország és a rajnamenti déli német katholikus tartományok között fennállott, a nemzeti összeütközések áldozatául esett, viszont a német katholikusoknak ezzel szemben megvan az az elégtételük, hogy Ausztria ismét eggyé lett Németországgal. Belgiumban a német invázióért a protestantizmust vonták felelősségre. Svájcban a katholikus sajtó leginkább németbarát. Ha pedig a protestantizmus a maga részéről Anglia elpártolásáért panaszkodik, úgy ezzel szemben az egyházhistorikus azt a tényt szögezheti le, hogy az angol államegyház a protestantizmus számára mindig kétes értékű volt. „Bizonyára Anglia vezető egyházi körei a németek protestáns keresztyénségével sokkal távolabbi rokonságban érzik magukat, mint az oroszok orthodoxus, liturgiás, püspöki, egyházi keresztyénségével." (11. p.) Tovább fejtegetve a konfesszionális momentumoknak ebben a háborúban elfoglalt másodlagos jelentőségét, a mi szempontunkból igen érdekes Radenak ama kijelentése: „Ha ebben a népösszeütközésben valahol is egy rejtett vagy nyílt