Protestáns Szemle, 1928
Kritikai Szemle - Szádeczky Kardoss Lajos: Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban
tönkre a harc másik nagy alakjának életét, kinek vitézségét elismeri még a viddini levél is, melyet a művelt világ minden nyelvére lefordítottak. Ill. A magyar ügy és a nagyvilág fejezetében áttekintést nyújt az európai diplomáciáról a szabadságharc alatt, megállapítván, hogy ezt a külhatalmak rideg közönye és ellenséges magatartása fojtotta meg. Európa nem tartotta Magyarországot önálló értéknek. Palmerston angol külügyminiszter szerint Ausztria fennmaradása európai szükség volt s ha nem léteznék, úgy fel kellene találni. Csak az 1849-iki tavaszi fényes magyar győzelmek s az ezt követő orosz beavatkozás rázta fel az angol és francia közvéleményt, de mielőtt közbeléphetett volna, a világosi katasztrófa meghiúsította a felébredt részvétettekben megnyilvánulását. Nagy felháborodást keltett azonban az osztrák kegyetlen vérengzés, mi ellen erélyesen felszólalt az angol parlament s maga Palmerston is élesen elítélte. Más volt a helyzet, midőn az orosz Törökországban is próbálta megvetni a lábát. Ebben az angol és a francia saját érdekeik veszélyeztetését látván, erélyesen felléptek Konstantinápolyban a Porta támogatására az orosz és osztrák követelésekkel szemben, a magyar emigránsok kiadatása megakadályozására. IV. A kiadatás veszedelmének hívei Viddinben nagy felindulást idéztek elő. A Portán az orosz és osztrák követelések felett a vita az ellentétes pártok között csaknem a verekedésig ment. A császári követek végül ultimátumot intéztek a Portához, mely miután a kiadatást mégis megtagadta, kimondották a diplomáciai szakítást. A Porta (nem lévén biztos az angol segítségről) megijedt a fenyegető háborútól és a szultán sietve küldött Pétervárra, hogy a cárt kiengesztelje, megígérvén a menekültek internálását és szigorú őrizetét. Más részről úgy akarták megmenteni az emigránsokat, hogy a mohamedán vallásra csábítgatták, mely védelmet nyújtott minden további üldözés ellen. Bem (Murád basa lett) és Kmetty tábornokok többed magukkal áttértek. A kettős nyomás között osztrák consxilok és ágensek kegyelem ígéretével visszatérésre csalogatták a kétségbeesőket. Az október 12-én Viddinbe érkezett Hauslab osztrák tábornok felhívására a 8000 magyarból 400-on kívül mind hajóra szállt s hazatért, Kossuth azzal vigasztalta a maradókat, hogy „megritkultunk, de megtisztultunk!" A Sztambulból október 28-án érkezett két török tisztet, kik azzal a feladattal jöttek, hogy Sumlába vezessék az emigráltakat, „majd a guta ütötte meg" arra a hírre, hogy a menekültek nagy részét hazacsábították az osztrákok. Október 30-án indultak el a lengyelek Sumlába, az olaszok 31-én Gallipoliba. Kossuth lelkes beszéddel búcsúzott el tőlük. November 2-án indultak a renegátok, november 3-án a magyarok, kiktől a kormányzó Zia pasa tüntető melegen búcsúzott el. V. A diplomáciai bonyodalom tovább fejlődött. Az osztrák és orosz követelések régi szerződéseken alapultak, melyek az egymás területére menekült gonosztevők s lázadók kiadását ígérték, kivéve a török földön renegáltakat. Nehezítette a kérdést a consuli bíráskodás.