Protestáns Szemle, 1928
Kritikai Szemle - Kemény Lajos: Gyökössy Endre: Ha a cserkész bűnbe botlik - Kemény Lajos: Gyökössy Endre: Mihály és Milán
Halottsértés ez a kritika? Azok közé tartozom, akiket a bevezető tanulmány írója említ? Átrághatatlan szecskahegyeket emelek az író és műve közé? Lehet. De számomra a mű az egyetlen közeg, amelyen át az író hozzám férhet. Én csak a műnek hihetek, akármit bizonygat hősiről Szentimrei Jenőnek az erdélyi irodalom keletkezéséhez érdekes dokumentumot szolgáltató, kegyeletes életrajza, a kis kötet nagyobbik fele. S e művön át úgy érzem: Sipos Domokos nemcsak kettétört élet, de a költött szó lesodort virága is. Nagy emberi értékei lehettek, de hiányoztak belőle az emberi értékeket konzerváló művészetek. A magyar irodalomkritikának régi rossz szokása, hogy az élőkhöz szigorúbb, mint a halottakhoz. Én a halottakhoz vagyok szigorúbb. Az élők előtt ott az élet, a „van" keskeny holdsarlóját koronggá kiegészítő „lehet." A kritikát olykor szerencsésen segítheti ki a kritikai utópia, de az irodalomtörténet a művészi fölfedezést jelentő, szimbolikus sugárzású életek csillagútja. Németh László, Gyökössy Endre: Ha a cserkész bűnbe botlik. (Singer és Wolfner kiadása.) — Mihály és Milán. (A jegyzők árvaházegyesületének művészeti osztálya kiadása.) Ha egy új könyv címlapján ezt a szót olvassuk: „Cserkész-regény", valami olyan friss, eleven, szívet-lelket gyönyörködtető olvasmányt várunk,, amilyen hatást egy kedves, élénk cserkész tesz reánk. Szabad levegőt, fiatalságot, vidámságot. Ez a cserkészregény ezt a várakozást erényei mellett sem váltja be. Cigány, a cserkészfiú hazugság segítségével tud csupán a nyári táborozásra a csapattal együtt elindulni s ez a bűne sötét felhő felette. Nem tud résztvenni a boldog bajtársak szórakozásaiban, büntetésül kivonja magát a mulatságok alól, mindig több munkát vállal magára, míg végül hazatérve, bűne rövidesen kiderül s megbűnhődik, hogy megjavulhasson. Ez a bűnbe botló cserkész, ez a szótlan és kedvetlen fiú elrontja azt az egész nyári táborozást, amit végig akartunk élni ezekkel a kedves fiúkkal. Nem elég erőteljes az az ellentét, melyet a becsületes és vidám többi cserkész nyaralásáról lehetett volna megrajzolni, ennek kellett volna győzedelmeskedni s ezt az egy bűnbe botlott pajtást önvallomásra bírni. A szerző ezt a kétségtelenül meglévő közszellemet és ennek hatását nem használta fel eléggé, bár a „Cigány naplót ír" című fejezetben e megoldás felé indult el. Mihály és Milán című könyvét szerző a külső címlapon regénynek, a belsőn legendás történetnek minősíti. Mire azonban végigolvassuk, hajlandók vagyunk odaírni azt a sokszor megtévesztő meghatározást. Igaz történet az életből. Nemcsak azért, mert szereplői között valóban élő neveket és egyéniségeket találunk, nemcsak azért, mert valóban küzdelmet vívó eszmék és irányok harcait ugyanezekben az élő emberekben megmutatja nekünk, hanem főleg azért, mert mindennek a valóságát és keserves következményét ma is egészen elevenen érezzük életünkben. Ennek a könyvnek a témaválasztása igen szerencsés. Szerkezete is jó. Alakjai erősek és határozottak. Összeütközései mélyen erednek. Megoldása igazságos és megbékítő. A tót és a ma-