Protestáns Szemle, 1929

Krónika - Hegyaljai Kiss Géza: Tompa Mihály felfedez egy írót

KRÓNIKA. — Tompa Mihály felfedez egy írót. Azt hittük, hogy Tompa Mihály hajdani gömöri református papról és nagy magyar költőről már mindent felkutattak gondos életrajzírói. S még mindig nap­fényre kerül hol egy-egy kiadatlan verse, hol más jellemző adat az életéhez. Így jutott mostanában nyilvánosságra vagy huszonegy isme­retlen Tompa-levél egy kicsiny gömöri parókiáról, ahol azokat Borsodi József simoni-i lelkész fiának, Bélának özvegye őrizgette. E levelek kettős értéket foglalnak magukban. Először azt, hogy Tompa lelkéből, hangulataiból fakadtak, tehát az ő arcát teszik még emberiesebbé. Másodszor azt, hogy Borsodi Józsefnek szólanak. Ez a Borsodi József egyike a legkiválóbb magyar imádságíróknak. De hogy azzá lett, — mint ez újabban előkerült levelekből megtudjuk, — azt Tompának köszönhette. Ki is volt hát ez a Borsodi J­ózsef ? Gömörmegyében született, Alsószuhán, 1807-ben. Iskoláit Mis­kolcon kezdte és Sárospatakon végezte. 1837-ben rimaszombati lelkész lett. 1849 tavaszán viszi el a simoni-i gyülekezet és ott is hal meg 1886. február 14-én. Két hires imakönyve volt. Az első: Templomi imák, vasárnapokra, ünnepnapokra s más alkalmakra. (Pesten jelent meg 1855-ben). A második: Hétköznapi, bűnbánati és alkalmi imák templomi használatra, (Sárospatak, 1886.). Mind akettőnek a megírá­sára és kiadására Tompa buzdítja, mint Borsodih­oz írt leveleiből kiviláglik. S hogy mennyire érdemes volt Tompának az új íróval fog­lalkozni, azt bizonyítja imakönyveinek rendkívüli elterjedtsége. Nem­csak a reformátusok közt népszerű, de még az erdélyi unitáriusok is használják. Én magam is, amerre mint legátus elvetődtem, minde­nütt ott találtam a jó öreg Borsodi-imakönyveket. Irodalmi érdekességű a leveleknek az ima­írásra sugalló része. Tompa egy temetésen volt Rimaszécsen. Ott hallotta először imádkozni nálánál tíz évvel idősebb lelkésztársát. S imádságát any­nyira lélekmélységből buzgónak, ihletettnek tartja, hogy levélben for­dul simoni-i szolgatársához: készen van-e már az imakönyv kézirata,, aminek megírására szóbelileg biztatta? Az első levél megszólítása ez: „Tisztelt Collega Uram!" Még nem ömlik el a sorok felett az az édes,, testvéries bizalom, mely a későbbi években olyan eggyé forrasztotta szívüket. De ott makacskodik Tompa határozottsága: nem tágít, míg a kéziratot nem látja ... 1854. Gergely-napján indul el Ilanyáról ez a levél. És ekkorra már Tompa egészen előkészítette a könyv útját. Meg­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék