Protestáns Szemle, 1929

Krónika - Hegyaljai Kiss Géza: Tompa Mihály felfedez egy írót

kerülne. De azt hiszem, Tompa minden gyanús jelet kénytelen volt eltüntetni. Tompa maga végzi a könyv korrektúráját is. És amikor megje­lenik a könyv, szárnyára kapja az a siker, melyben Tompa első perctől hitt. Nem olyan szép a kiállítása, mint Tompa várta, de eléggé ízléses. És milyen hálásan fogadják! így megy át Tompa az örömből a második könyv írására való serkentésébe. És úgy markába veszi Borsodi egyéniségét, hogy az még ne is gondolhasson kibúvó keresésére. Ezt mondja Hányán 1856. november 7-én kelt levelében: , ,,A simoni papot üdvözlik az erdélyi atyafiak s várják, hogy hét­köznapi imákat ír s fog rövid időn kiadni, miről én teljesen bizonyo­sokká is tettem őket. Különben örülhet, Erdélyben még az unitáriusok is széltében használjál; imakönyvét s tréfán kívül köznapi imákat, jó­magyarsággal , muszáj is írnia. Mert a talentumot nem szabad elásni. Én, Isten úgy tartson! kiírom valamelyik lapban egy gömöri levélben, hogy Borsodi József köznapi imák írásával foglalkozik s rövid időn sajtó alá is adandja, ekkor aztán csakugyan muszáj lesz!" , így viszi Tompa Borsodi Józsefet első könyve nagy sikeréről má­sodik könyve még nagyobb sikerére, ötlettel, víg kedvvel, elfogyhatat­lan baráti melegséggel. Négyévi kölcsönös közeledés után a levelek hangja tegezőre for­dul. Tompa már mint nélkülözhetetlen kedves emberét tartja keblére ölelve a felfedezett írót, a szerető lelkész-testvért. Elmondja neki szó­ban és levélben minden baját, gondját s örömmel veszi igénybe gazda­sági ügyekben szolgálatait. Borát rendesen Borsodi József útján szerzi be. Az 1855. évi szörnyű kolerajárvány idején, egyenesen ez a bor az orvossága és vigasztalója. Ebből látja szívesen Arany Jánost, a Slanyára látogató nagy költőt is. És így tudatja erről a simoni-i lelkészt: „Küldjük vissza a kosarat köszönettel és a két cilindert. Tartal­mukat megiszogattuk eholeralis bánatunkban Arany Jankóval, éltezget­vén egymást, s azt is, aki a nedvet adta-" Sajnos, nem mindig a legderűsebbek Tompa levelei. Beszámol sok bajáról, betegségéről, anyagi gondjairól. Mégis van valami örök fényesség a komoruló hangú levelek felett. Arc egymást ölelő, csókkal köszöntő, igaz baráti szeretet. Ezzel szállt sírba a megtört testű Tompa és ezzel járt tovább a költőt gyászoló gömöri tájakon az őt túlélő barát: Borsodi József . .. Hegyaljai Kiss Géza.

Next