Protestáns Szemle, 1929

Kritikai Szemle - Muraközy Gyula: Szabó Imre: Imé a magvető kiméne vetni

KRITIKAI SZEMLE. Imé it magvető kiméne vetni. (Előadások, prédikációk, biblia­magyarázatok.) 1918—1928. Irta: Szabó Imre, budapest-fasori ref. lelkipásztor. — Budapest, 1928. Az amerikai államok között nincsen vámhatár és nincsen határ­őrség. A végtelenbe nyúló utak észrevétlenül siklanának velünk egyik országból a másikba, ha egyetlen jel nem mondaná meg, hogy a kö­vetkező percben más törvények lesznek érvényesek reánk, mint ame­lyek az imént voltak. Egy-egy feh­ér márvány oszlop áll a határon. A bűnösökre, az üldözöttekre nagy szabadító jelentősége van ezek­nek a kőből való tilalomoszlopoknak, mert ezen túl már nem üldöz­hetők, egy szuverén másik állam törvényein keresztül lehet csak hoz­zájuk jutni. Ez a fehér márványoszlop jutott az eszembe, amikor Szabó Imre nagyszabású könyvét elolvastam. Sem az egyéni, sem a kollektív lelki alakulásoknak nincsenek általában véve megrögzít­hető határai. M­i tudná megmondani a lelkek világában is, hol vég­ződik a szürkület és melyik pillanatban foglalta el égi országát a reggel? Ki tudná naptárban megmutatni a tavasz nekizsendülésé­nek napját és óráját? A nagy lelki országok határán azonban a pró­féta lelkek állanak, művészek, államférfiak, vagy vallásos géniuszok, akik figyelmeztetnek minket, hogy egy másik korszak útján vágtat már a­ kocsink. A Szabó Imre könyve ilyen új lelki ország határán álló jel. Az egyház életében is eljött a „kegyelem korszaka" ami­ a könyvben a nemzeti történelem egyik szakasza. A prédikációk fel­osztása szerint mi is­ három bizonyos jelre mutassunk rá itt, mely a protestantizmusban az igehirdetés és az egyházak lelki életének köl­csönhatásából kifolyólag — kétségtelen próféciája a magyar refor­mátus egyháztörténet új fejezetének. Az igehirdető egyénisége, ige­hirdetésének módja és tartalma az új lelkiség épületének három pillére. Az igehirdető hierosok ideje elmúlt. A régi közjogi és papi méltóság emelvényét elkorhasztotta a korszellem és az egyházpoli­tikai törvények. Elmúlt az idő, mikor közjogi tényező volt az anya­könyv és válóperekben ítélkező bíró falárja volt a palást, amikor a falu szellemi életének központja és focusa a szószék helyzeti súlyt adott a prédikátor szavának. Elmúltak a lázasan rohanó időben a súlyos lépésű, kemény kötésű prédikátorok, akiknek épp úgy meg­volt a beidegzett ünnepélyes mozdulatuk az ige elmondásához, mint az egykori papoknak az áldozati tűz gyújtásához. Nem kutatjuk itt.

Next