Protestáns Szemle, 1929
Kritikai Szemle - Muraközy Gyula: Szabó Imre: Imé a magvető kiméne vetni
KRITIKAI SZEMLE. Imé it magvető kiméne vetni. (Előadások, prédikációk, bibliamagyarázatok.) 1918—1928. Irta: Szabó Imre, budapest-fasori ref. lelkipásztor. — Budapest, 1928. Az amerikai államok között nincsen vámhatár és nincsen határőrség. A végtelenbe nyúló utak észrevétlenül siklanának velünk egyik országból a másikba, ha egyetlen jel nem mondaná meg, hogy a következő percben más törvények lesznek érvényesek reánk, mint amelyek az imént voltak. Egy-egy fehér márvány oszlop áll a határon. A bűnösökre, az üldözöttekre nagy szabadító jelentősége van ezeknek a kőből való tilalomoszlopoknak, mert ezen túl már nem üldözhetők, egy szuverén másik állam törvényein keresztül lehet csak hozzájuk jutni. Ez a fehér márványoszlop jutott az eszembe, amikor Szabó Imre nagyszabású könyvét elolvastam. Sem az egyéni, sem a kollektív lelki alakulásoknak nincsenek általában véve megrögzíthető határai. Mi tudná megmondani a lelkek világában is, hol végződik a szürkület és melyik pillanatban foglalta el égi országát a reggel? Ki tudná naptárban megmutatni a tavasz nekizsendülésének napját és óráját? A nagy lelki országok határán azonban a próféta lelkek állanak, művészek, államférfiak, vagy vallásos géniuszok, akik figyelmeztetnek minket, hogy egy másik korszak útján vágtat már a kocsink. A Szabó Imre könyve ilyen új lelki ország határán álló jel. Az egyház életében is eljött a „kegyelem korszaka" ami a könyvben a nemzeti történelem egyik szakasza. A prédikációk felosztása szerint mi is három bizonyos jelre mutassunk rá itt, mely a protestantizmusban az igehirdetés és az egyházak lelki életének kölcsönhatásából kifolyólag — kétségtelen próféciája a magyar református egyháztörténet új fejezetének. Az igehirdető egyénisége, igehirdetésének módja és tartalma az új lelkiség épületének három pillére. Az igehirdető hierosok ideje elmúlt. A régi közjogi és papi méltóság emelvényét elkorhasztotta a korszellem és az egyházpolitikai törvények. Elmúlt az idő, mikor közjogi tényező volt az anyakönyv és válóperekben ítélkező bíró falárja volt a palást, amikor a falu szellemi életének központja és focusa a szószék helyzeti súlyt adott a prédikátor szavának. Elmúltak a lázasan rohanó időben a súlyos lépésű, kemény kötésű prédikátorok, akiknek épp úgy megvolt a beidegzett ünnepélyes mozdulatuk az ige elmondásához, mint az egykori papoknak az áldozati tűz gyújtásához. Nem kutatjuk itt.